Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

188 ISO. országos filés 1898. raárczins 14-én, kedden. Rendszeres parlamenti viszonyok között élünk-e? — veti fel Tisza a kérdést. És így folytatja: »En azt tartom, t. ház, liogy nem. Már maga az, a miképen a lánczolatos politikát követő ministeriumok 1867 óta megmaradtak, és mégis folyvást változtak vagy folyvást változnak, — ha tetszik, — és mégis megmaradtak : mutatja, hogy nálunk valódi parlamentárismus, valódi felelős parlamenti kormány nincsen; hu nem van egy dicastralis rendszer, csakhogy az egyes osztályok fejeit ministereknek hívják, mert parlamenti koraányforma mellett valóban lehetetlen, hogy annyi kormanyférfi, annyi miniszter egyenként bukdossék ki a minifäteriumból, és foglaljon helyet suceessorainak háta mögött. Ebben tagadhatatlanul nagy és komoly baj fekszik, mert kormányférfiak mindenütt a világon lejárják magukat bizonyos idő lefolyta alatt; csakhogy ott, a hol valódi parlamentárismus van: a magát lejárt kormányférfi, ha különben tehetséges és jóravaló ember, mintegy megifjodik az oppositio kebelében, (Élénk tetszés.) és pár év múlva ő lesz ismét a helyzet igényelte ember, míg nálunk ennek lehetősége tökéletesen el van zárva«. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Méltóztassék megengedni, ha azt látja a nemzet, hogy a kormányzati rendszer csak az egyéneket változtatja, de a rendszert és az elveket nem, hogy féltékenyen Őrzi a hatalmat, ég mások részéről ugyan az úgynevezett ingyenes, tiszteletből való közreműködést szívesen ig-énybe veszi, de a hatalomról annak részleteiben annyiban sem mond le, hogy pártkérdésnek nyilvánítsa a maga részére kijelölt kabínetkérdéseket: ha mindezt látja a nemzet, lehetetlen feltennie, hogy őszinte elvi szempontok, és nem kormány hatalmi szempontok dominálnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es ha látja azt is a nemzet, hogy 1875-ben ugyanazok, a kik ma a kormánypárton dominálnak, mily feltételek mellett vállalkoztak a kormány vitelére, a közművelődésre; ha azt látja a nemzet, hogy a balközép, annak vezére, Tisza Kálmán, igaz, hogy a Deák-pártnak szabad el víísége és nagylelkűsége folytán, csak úgy vállalkozott az általa ziláltaknak jelzett pénzügyek rendezésére, hogy neki jusson a hatalom nagyobb része; ha azt látja a nemzet, hogy ugyanazon kormány, — mert hiszen a folytonosságot senki sem tagadja, — milyen merev visszautasítással van azon államférfiak iránt, a kiket nemcsak a nemzet tart a jövő férfiainak, hanem a, kikre, — mint ez legutóbb a közigazgatási reformjavaslat tárgyalása alkalmával bebizonyult, — a kormánynak is szüksége van, a kiknek tehetségére a kormány is rászorul; ha azt látja, hogy a kormány mindennek daczára mereven visszautasít minden kísérletet, a mely a hatalomtól, habár részlegesen is, megfosztaná, — mondom: ha ezt látja a nemzet, sem a kormány őszinteségében, sem a szabadelvű tervek megvalósításában, sem a szabadelvű eszmék keresztülvitelében nem bízhatik, mert ezek felvetésének őszinteségében kételkedik . (Helyeslés a szélső halóidalon.) Én ezt a magam részéről, a ki ezen felvetett elveket pártolom, igen sajnálatos és szomorú, de indokolt jelenségnek tartom. T. ház! Ezen hatalmi szempontot semmi sem jelzi jobban, mint a cultusminister úrnak azon mondása : »pater est, quem nuptiae demonstrant«. Becsületes apa nem veti föl ezt a kérdést, hanem az apával szemben szokták fölvetni. (Derültség.) Van eset, midőn az apa is fölveti: akkor, ha az ő apa voltának kimutatása neki valami hasznot, anyagit, vagy másfélét biztosít. Csak a drámairodalom sikamlós teréről lehetne oly példát felhozni, hogy az apa hivatkozik arra, hogy páter est quem imptiae demonstrant. Mit jelent ez? Azt, hogy a t. kormány nem keresi az elvek származását, nem azt, hogy ki hozta felszínre, nem a tehetségeket, melyekkel a kérdéseket megoldhatja, a szövetségeseket, a kik segíthetik, de csak addig nem keresi, a mig nem igyekeznek tőle az apaságot, elvenni. A mint azonban a legkisebb kísérlet történik az apai hatalom megosztására nézve: a kormány rögtön hatalom megoszlása szempontjából hivatkozik arra, hogy páter est, quem nuptiae demonstrant. (Tetszés a szélső baloldalon.) A lefolyt korsz ik is bizonyítja, hogy minden oly idegzet, mely nincs működésben, visszafejlődik. A legutóbbi 18 év alatt nem hagyták működni a nemzet szabadelvű aspiratioinak idegzetét, s így ez is természetesen visszafejlődött, s most az államtitkár úrnak kell a minis ter úr segítségére sietnie, hogy az eszmék mellett bizonyos lelkesedést keltsen. Eltekintve az általános kormányzati szemponttól, bizalmatlanságot szült már az a forma is, melyben e kérdések e házban felszínre kerültek, és mindjárt a válság hitetlen Tamásokat nevelt a politikai körökben. Mert hisz az új kormány úgy lépett a parlament sorompói elé, hogy az egyházpolitikai programmot a lét és nem lét kérdésének tekinti. Ha azt a parlamentáris múltat tekintenénk, inelyet az előttem szóló államtitkár úr felhozott: még hitetlenebbé válnánk a válság felhozott valódi oka tekintetében. Miért? Azt mondta Berzeviczy t. képviselő úr, hogy valóban e kérdések már 1873ban, —• nem Deák Ferencz által, mint a közvélemény hiszi, — hanem Trefort Ágoston által hozattak felszínre. Maga a kötelező polgári házasság. És itt igen világosan beszélt.