Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-180
\ gg 1.80, ©rsíHgoi tlle* 1S»Í. märezins 14-én, kedden, Kimondja egész világosan azt, hogy a katholikus vallás dogmája azt követeli, miszerint a vegyes házasságból született összes gyermekek, hol t. i. a házas felek egyike katholikus, a katholikus vallást kell, hogy kövessék. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy az 1868: LIII. tcz. 12. § a ezzel homlokegyenest ellenkezőt rendel, sőt nemcsak hogy ellenkezőt rendel, de a katholikus vallás dogmájának megfelelő megállapodásokat, megegyezéseket semmiseknek, érvényteleneknek jelenti ki. (Úgy van! jobb felől.) Azt hiszem tehát, hogy ha itt a katholikus vallás dogmájának sérelméről lehet szó, akkor ez a sérelem egész súlyával benne van az 1868: LIII. tcz.-ben, (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) s nemcsak az elkeresztelési rendeletben, mely semmi egyéb nem volt, mint ezen törvény egyszerű alkalmazása. (Úgy van! jobb felől.) Én azt hiszem, ha a februári rendelet ma visszavonatnék, a katholikus vallás dogmájának sérelme — legalább a katholikus ejuscopatus felfogása szerint, melyet mindenesetre illetékesebbnek kell tartanom a mi véleményünknél — változatlanul fennállana, és változatlanul fenn fog állani mindaddig, míg az 1868: LIII. tcz. meg-nem változtattatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Epén ezért a kathofikus episcopatus memoranduma, nézetem szerint, egészen helyesen és következetesen nem is kívánja, nem is első sorban, nem is sürgősebben, vagy nyomatékosabban a februári rendeletnek visszavonását, de kívánja együtt, egyidejűleg, egyaránt a februári rendelet visszavonását és az 1868: LIII. tcz. módosítását. Hogy a februári rendelet visszavonása magában véve a helyzeten vajmi keveset változtatna, azt érezni látszott az ellenzéki felszólalt képviselő urak legnagyobb része, a mennyiben követelésükben tovább is mentek, és kívánták nemcsak a februári rendelet visszavonását, de azt, hogy az egész egyházpolitikai programúi a napirendről levétessék. (Halljuk! Halljuk!) Néhányan ágy formulázták kívánságukat, hogy az egyházpolitikai programúinak napirendre hozatalát bizonyos előzetes, halasztó feltételektől tették függővé, így nevezetesen Ugron Gábor t. képviselő úr visszautasította a kormány egyházpolitikai programmjának minden részét, de azt követelte, hogy mindenekelőtt egy, az egyház és állam, valamint az egyes egyházak egymás közötti viszonyainak szabályozására vonatkozó törvényjavaslat terjesztessék elő. Megvallom azonban, azok után az egyházpolitikai nézetek után, a melyeket a képviselő úr beszédjében revelált, nem tudom, mit ért a t. képviselő úr az állam és egyház, és egyes egyházak közötti viszony szabályozása alatt? (Tetszés jobb felöl.) Bátor voltam kimutatni, hogy 1873-ban Deák Ferencz beszédében, melyet a ház magáévá tett, a nyilvánult felfogás szerint, az állam és egyház közti viszony legcardinálisabb mozzanatai gyanánt ép azok a kérdések tekintettek, melyek megoldására a kormány most vállalkozott. (Igás ! Ügy van! a jobboldalon.) Midőn a t. képviselő úr ezeket visszautasítja, s az állam és egyház viszonyainak általános rendezését kívánja, előttem meglehetősen világos az, hogy a képviselő úr csupán egy odadobott tetszetős jelszóval akarja elleplezni azt a tényt, hogy ő most szembeszáll mindazon liberális követelményekkel, a melyeket ő és párthívei mindeddig hangoztattak. (Iga*! Úgy van! jobb felöl.) Hogyha valaki ezt az egyházpolitikai reformprogrammot a napirendről le akarja vétetni azért, mert azt ellenzi, mert ezeket a reformokat megalkottatni nem akarja: ezt értem. De hogyha valaki, a mint ezt sokan tették, ezt az egyházpolitikai reformprogrammot azért akarja a napirendről levétetni, mert, — nézete szerint, — az most nem kellő időben hozatott napirendre, és mert a kormány ilyen, vagy olyan hibát követett el eljárásában, mert a helyzetet megrontotta: megvallom, ezt az okoskodást én tévesnek, vagy talán nem egészen őszintének tartom, (Helyeslés jobb felél.) Hát azt méltóztatik hinni, — feltételezve mindig, hogy valaki komolyan akarja ezen egyházpolitikai reformok végre-valahára való létrejöttét, — hogy ezeket a reformokat valaha izgalom nélkül, és bizonyos oldalról kifejtendő heves és erős ellenállás nélkül végrehajtani lehetséges volna? (Tetszés jobb felől.) Ha ma levennők azt a napirendről, és később hoznók napirendre, az m'g sokkal nagyobb izgalmat, még sokkal nagyobb ellenállást szülne. (Élénk helyeslés jobb felől) Ezt az ellenállást, t. ház, egyszer le kell küzdeni, ezen izgalom ellen nincs más csillapító szer, mint ezen kérdések megoldása. (Élénk helyeslés) Ezeket a kérdéseket, nézetem szerint, Magyarország politikai életének napirendjéről többé levenni nem lehet. (Általános helyeslés.) Gr. Károlyi Gábor: Csinálják tehát meg mihamarabb! (Helyeslés.) Berzeviczy Albert államtitkár: Valamint ez a kormány nem önkényesen hozta ezeket a kérdéseket napirendre: úgy nincs is hatalmában még, saját állásának feláldozásával is, azokat többé háttérbe szorítani, vagy a napirendről levenni. (Helyeslés jobb felől.) Ez nem lehetséges, de meggyőződősem szerint nem is kívánatos. (Élénk helyeslés.) Nem kívánatos főként, és első sorban azon culturalis érdekek szempontjából, a melyeknek háttérbe