Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

166 ISO. ersssigei Ölés 1SM, mámíns 14-én, keflden. jólétén; és e részben nem engedünk, nem en- \ gedjiik magunkat megsemmisíteni. Mi azon biz- j tosítékokat, melyeket nekünk a törvény adott, ellenbiztosítékok nélkül nem fogjuk kiszolgáltatni; erre nem lehet bennünket kötelezni, és ennek egész erőnkkel ellentálhmk! Az államnak kötelessége az egyes felekezeteket megvédeni az ellen, hogy a másik felekezetek túlsúlya ne nyomja el. Az emlékirat egész iránya oda terjed, hogy aproselitáskodásnak lehetőleg tárt kaput nyissanak. Fiát ezt a proselitáskodást, t. ház, legyen az nyílt vagy erőszakos vagy legyen az alattomos, megengedni, legalább a mi szavazatainkkal, nem fogjuk, és mi azt lueszük, hogy épen ezek a reformirányok, a melyek most itt oly ho-szú idő óta tárgyaltatnak, volnának és lesznek hívatva arra, hogy e részben nekünk biztosítékot nyújtsanak. Ez az oka, a miért mi ezekben keressük a compensatiot, szemben azon követelésekkel, melyek a főpapság részéről az ország törvényhozásától felállíttatnak. Volt idő. igenig hogy a piotestaníismusnak nem voltak meg azon jogai, melyeket a törvény neki most biztosít és akkor a fejedelmek jóakaratára voltak utalva; és kénytelenek voltak minden elnyomás ellen a fejedelmi kegyhez fordulni. Hát kívánatos oly országban, mely alkotmánynyal bír, hogy a felekezetek a tejedelem jóakaratát vegyék igénybe? Mindennek megvan az ára; ennek ára volt a függetlenség elvesztése azon felekezet részéről, mely ezen kegyekre rászorult. Ezen függetlenséget mi saját magunk, de első sorban hazánk érdekében nem akarjuk elveszteni, (Helyeslés.) ezt a függetlenséget akarjuk megóvni az által, hogy nem egyesek jóakaratában, legyenek azok bár trónon ítők, hanem az ország összességében, az ország törvényhozásában keressük és általa akarjuk elérni. (Helyeslés.) Szalay Károly: Mi sem akarunk egyebet! Búsbach Péter: Hogy a fejedelmek jó akaratánál keressük azt a védelmet, a melyet esetleg tőlük a törvényhozás megtagadna, szerencsétlenségnek tartanám az országra nézve, és ezt minden viszony felbomlására vezető végzetnek a vég kezdetének tekinteném! Azért mindent el fogunk követni, hogy ez az eset be ne következzék. Azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy családi viszonyokat és mindazt, a mi azokból folyik úgy a születésnél, mint a házasságnál, halálozásnál és Örökösödésnél, az állani van hívatva szabályozni és nem egyes egyházak. Azt a viszonyt, a mely a polgári jogokat adja meg, a mely azután a törvény előtt egyforma elismerést is igényel magának, a mely a törvény egyenlő védelmét követel magának: egyedül az állam határozhatja meg; és azért a polgári házasság és a polgári anyakönyvek létesítése, felfogásom szerint, oly sarkalatos intézkedés, oly sarkalatos joga lesz ez ország alkotmányának, a melyet idők folytán nem lesz eset, hogy a következő generálok maguktól elvetni akarjanak; nem lesz az az eset, hogy a jövő törvényhozást, a melynek sikeríílend ezeket létesíteni, hálával ne emlegesse. Azok a jogok, a melyek az állam bel békéjét fogják biztosítani, azok az intézkedések, a melyek a beadandó törvényjavaslatok által eléretni szándékoztatnak, nemcsak nekünk, hanem az ország minden lakójának egyformán biztosítékot nyújtanak, és azért hiszem, hogy ezek az ország egyesítésére nagyobb befolyással bírnak, mint minden egyéb intézkedés, melyet eddig részleges irányban létesítettünk, T. ház! Csudálatos, hogy most ezen tervezésekkel szemben a házon kivtííi oppositio oly erős és óriási mérveket kezd ölteni. Én sokkal inkább tisztelem, becsülöm a kath. egyház főpapságát, semhogy csak legtávolabbról is feltételezni merném róluk, hogy nekik, egyes vakbuzgóktól eltekintve, a kik kivételt képeznek, részük volna ebben, én ezt kizártnak tekintem, ők nyíltan és férfiasan lépnek fel a trón és a kormány előtt, nyíltan megmondják, mi a kíván ságuk. Ez az ellenségeskedés a törvény ellenében csak újabb időben támadt, legfeljebb az alpapság volt az, a mely eleintén egy bizonyos mozgalmat kezdett, és e mozgalom conceutralódik most a főpapság emlékiratában, a mely törvényes úton, törvényes módon szándékozik érvényesíteni vélt jogait. Érezzük azonban, hogy a tervezett új egyházpolitikai reformokon kivtíl nincs más mód e mozgalmat lecsillapítani, mely, nekem legalább úgy látszik, importáítatott. Hajdanában meg volt a magyar korona plaeetum joga, a mely ma is meg van törvény szerint, de mit ér ez a plaeetum jog, a mely azt tette, hogy az ország főpapsága a római euriával közvetlenül nem levelezhet, onnan sem brévét, sem bullát directe át nem vehet és nyilvánossá nem tehet a kormány beleegyezése nélkül. Mit ér a plaeetum joga ma — a szabad sajtó mellett, mikor az ott megjelent bréveket és bullákat itt a sajtó minden válogatás nélkül közzéteszi? s ehhez joga van, s ha ezen bréveket, bullákat és rendeleteket lapokból olvassák, ugyanazt a hatást teszik, mintha szószékről hallanák. Nincs tehát más módunk ennek megakadályozására, csak oly intézmények létesítése, melyek azután fölöslegessé teszik hasonló jog érvényesítését, a mely jog különben is csak illusorius. En azt hiszem, — és ezzel zárom beszédemet, — (Halljuk! Halljuk!) hogy ma a plaeetum nem tehetvén azt a szolgálatot, mint v ilaha.