Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

179. országos ölés 1888, máreains 18-án, hétfön. 447 gyűlölséget. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) S ezt fokozza még azon tudat is, t. képviselőház, hogy a vallásnak legszentebb érdekei, a leginagasz tosabb eszmék közönséges hatalmi érdekek szolgálatában lesznek és lettek felhasználva. Tudom, t. képviselőház, hogy minden izgató szó egyegy szellő, egy-egy fuvalom lenue a talán még csak hamu alatt rejtőző zsarátnoknak lángra lobbantására, a mely, hogy következményekben hova vezetne el, arra nézve a történelemből kell hogy tanulságot merítsünk, a történelemtől, t. képviselőház, a mely legközelebbi szomszédaink Lengyelország sorsában megmutatta, hogy ha egy nemzet, önmagában a vallási és felekezeti harcz folytán megoszlik, hogy ott, a hol nem az értelem vezeti többé a tanácskozás fonalát, hanem a szenvedélyek uralkodnak: ott bekövetkezik az, a mi Lengyelországban bekövetkezett, hogy egy magában jobb sorsa méltó nemzet megoszlik, és elgyengülve, a hatalmak zsákmányává válik, mint Lengyelország. (Helyeslés.) 1764-ben kezdődött Lengyelországban a dissidensek harcza, és nyolcz évre rá bekövetkezett első felosztása; a feJekezetiség daemona szállotta meg Leugyelországot, és az az eleven példa, mely előttünk áll, óva intő nekem és óva intő legyen mindenkinek, a ki igaz hazafi, hogy ezekben a kérdésekben ne az izgat snak, alakításnak üszkét igyekezzünk a kedélyekbe dobni, hanem igyekezzünk objective az igazság vezérfonalán haladva, mindenekelőtt levetkezve a felekezetiséget, ítélni, mert a vallásosság soha sem bűn, nem is veszedelem, csak a felekezcíiség az, mely hamis jelszavak alatt, a vallás zászlaja alá szegődik, hogy magának a vallás hamis jelszava alatt utat törjön. (Altalános helyeslés.) Már most, t. ház, hogy ajtóstul rohanjak a házba, hogy az én álláspontom iránt, az általam fejtegetendők során senkiben kételyt ne ébreszszek, hogy kiki saját rokon- vagy ellenszenvét ahhoz mérje, a mint elfoglalom álláspontomat, kötelességem, mint politikusnak is, mint pártembernek is reassumálni, mi az én egyházpolitikai programúm m. (Halljuk! Halljuk!) Rövid leszek e tekintetben t. ház. Hive vagyok, voltam és maradok a vallásszabadság igaz és magasztos elvének; (Általános élénk helyeslés.) hive voltam, vagyok és maradok az általános kötelező polgári házassságnak; (Éljenzés a jobboldalon, helyeslés a baloldalon.) hive voltam, vagyok és maradok az általános polgári anyakönyvek behozatalának. (Helyeslés minden oldalon.) Mint a vallásszabadság igaz hive, — apostola más volt, — de mint annak igaz hive, hive maradok azon theoriának, mely a bevett vallásfelekezetek eszméjét a vallásszabadság eszméjével össseférhetőnek nem tekinti, egyiket a másik által kizártnak tartja. (Úgy van! Úgy van! a báloldalon.) Az én vallásszabadságom jelenti azt a létet, hogy én, a ki a keresztény felebaráti szeretetben növekedtem, ki a mellett polgár és hazafi vagyok, s az állam érdekeinek és a magyar állameszmének minden téren meg védelmezését kívánom, hogy a magam részéről, mint keresztény, mindenkinek megadjam a jogot, hogy imádja Istenét, a mint azt neki vallásos meggyőződése és lelkiismerete parancsolja; imádja addig, míg vallása, törvényei az állam törvényeivel összeütközésbe nem jönnek. (Élénk általános helyeslés.) De ezen theoria, ezen tanok mellett lehetetlen azon egyházpolitikát támogatnom, a mely a bevett vallásfelekezetek álláspontján áll, melyet különben később még bouczolni fogok, s a mely ennek folytán eljut odáig, hogy szükségesnek tartja a bevett vallásfelekezetek sorába az izraelita vallás receptioját is. Már most, t. ház, ezen kérdésekre fogok röviden kitérni. (Halljuk! Halljuk!) A mi bennünket leginkább foglalkoztat, az a kötelező polgári házasság kérdése, melyről röviden kell nyilatkoznom, mert hisz annak idején, mikor az concrét törvényjavaslat alakjában napirenden lesz, lesz alkalmam arról nyilatkozni, álláspontomat azzal szemben, vagy mellette kifejteni. Azonban egy dolog, a mi annak sürgó's jelentőséget biztosít, az, hogy kezemben van a magyar főpapságnak ő Felsége a császár és apostoli királyhoz intézett felirata, a melyben az mondatik : »Már pedig a magyar kormány által hirdetett egyházpolitikai elvek oly sebeket vágnának a gondjainkra bizott s Magyarország lakosságának nagyobb felét képező katholikus híveink vallásos meggyőződésén, annyira megingatnák erkölcsi érzékét, hogy nem volna képes a romboló áramlatnak ellenállani, s elidegenítetvén az egyháztól, aláásná egyúttal a legmagasabb trón iránti hűségének, a haza iránti szeretetének legerősebb alapját és támászát.« T. ház, most nem nyilatkozom arról, majd az autonómia kérdésénél rámutatok, mily szerencsétlennek tartom azt, hogy ha Magyarországon mégoly közjogi állapot állhat fenn, hogy Magyarország főpapsága, kilencz millió katholikusnak lelkipásztora nem a törvényhozáshoz, hanem a császári és apostoli királyi Felséghez folyamodik. (Úgy van! Úgy van !J Gr. Károlyi Gábor: Úgy mint az oláhok, egészen úgy mint az oláhok! Vajay István: No nem egészen úgy. (Zaj.) Polónyi Géza: De, t. ház, nekem, a ki itt képviselői minőségben szólok, de a kinek e mellett nem lehet, nem szabad, és hozzáteszem, nem is illenék eltagadnom azt, a mire büszke 19*