Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-178
1Í8 í?8. ornégos tlos 189S. mAreriní 11-én, iü«mí)ftt*ii. Gr. Károlyi Sándor nagyon categoricusau kijelentette, hogy a februári rendedet törvénytelen. (Úgy van! bal felöl. Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) és hogy a kormánymik nincs joga ily rendelet kibocsájtására, (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, mindenkinek meggyőződését tisztelni szoktam, kellő tisztelettel vagyok a t képviselő úr nézetével szemben is. De már azt ne kívánja tőlem a t. képviselő úr, hogy az ő nézete szerint dirigáljam és irányítsam a magam elhatározását. (Helyeslés jobb felől.) A képviselőház annak idejében hosszabb ideig foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ez a rendelet törvényes-e vagy nem, minden oldalról behatóan meg lett az világítva és megvitatva és képviselőházi határozatta] ki lett mondva, hogy az igenis, törvényes. (Úgy van a jobboldalon. Mozgás bal felől.) Mindaddig tehát, a míg a képviselőház maga meg nem változtatja ezt a felfogását, csak az lehet rám nézve mérvadó (Élénk helyeslés jobb felől.) úgj, a mint mérvadó lett volna én rám nézve az akkor is, ha az első tárgyalás alkalmával ellenkezően határozott volna. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Egy képviselőnek nézete ennélfogva nem lehet rám nézve irányadó. (Élénk helyeslés jobb felöl. Mozgás bal elöl.) Végííl a t. képviselő úr már nem categoricusan, hanem cordialisan, — s ezt tette Okoliesányi László képviselő úr is, — felszólított bennünket, hogy menjünk el innen, és csináljunk helyet másoknak. (Derültség jobb felöl. Helyeslés bal felöl.) Én részemről szívesen teljesíteném a t. képviselő urak óhaját. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem engedjük!) Szívesen tenném meg nekik ezt az örömet, mert az nekem is örömet csinálna. (Halljuk! Halljuk!) De azt méltóztassék meggondolni, hogy az önök kívánságával szemben ott áll a nagy többségkek kívánsága. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) E nagy többségnek a kívánsága mellett ott van még az a nagy kötelességérzet is, mely bennünket késztet (Zajos kelyeslés és éljenzés jobb felöl.) arra, hogy e helyen megmaradjunk (Élénk helyeslés jobb felől.) addig, míg elveinkkel meg nem bukunk. (Élénk tetszés és éljenzés jobb felöl. Mozgás bal felöl.) Nagy István t. képviselő urat két tévedésre vagyok kénytelen figyelmztetni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr argumentumképen a polgári házasság ellen felolvasta boldogult gr. Andrássy Gyula beszédének egy részét, melyet gr. Andrássy Gyula 1884-ben a főrendiházban tartott. De mintán a t. képviselő úr nem olvasta a beszéd folytatását, a t. ház, a beszéd ezen részéből nem érthette meg azt, hogy boldogult gr. Andrássy Gyula nem általában a polgári házasság ellen, de a szükségbeli mellett szólt, és a kötelező polgári házasságnak némely hátrányait emelte ki. Gr. Károlyi Sándor: Ellene volt. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: A kötelező polgári házasság némely hátrányait emelte ki, még külön argumentumkép hozva fel azt, a mi talán a t. képviselő urat az általános polgári házasság elfogadására késztethetné, hogy az sok helyütt a túlságos vallásosságot idézte elő, és mikor később boldogult gr. Andrássy Gyula magán körben megkérdeztetett az iránt, hogy ezt mikép értette, azt a magyarázatot adta, hogy az általános kötelező polgári házasság behozatala folytán a vallásos szülők, meg a családok lelki pásztorai már a zsenge gyermekkortól fogva mindent elkövetnek az illetőknél a végett, hogy később aztán ne elégedjenek meg csupán polgári házasság kötésével. De még egy másik tévedésbe is esett a képviselő úr, mikor figyelmeztetett engem arra, hogy már 1885-ben Trefort minister elkeresztelési rendelete folytán, a püspöki kar, mint olyan, nyilatkozott a rendelet ellen, és hogy így később én már teljesen tisztában lehettem aziránt, hogy ily fonna rendezésnek helye nincsen. Tévedett a képviselő úr azért, mert Trefort minister rendelete sok tekintetben, jelentékenyen különbözik az én rendeletemtől. (Úgy van! jobb felöl.) Az én rendeletemben ugyanis nem csak nz van megengedve, hogy a keresztelés helyt foglaljon, hanem az is, hogy a keresztelés ténye az anyakönyvbe bevezethető legyen; sőt megvan engedve még az is, hogy e bevezetés egyházi belczélokra fölhasználtassék. (Úgy van!jobb felől.) Es hogy maguk a püspökök is máskép értelmezték a Trefort-féle rendeletet, arra mutat az a körülmény, hogy még 1885. után, tehát a püspökök első conferentiája utáni időből is állnak rendelkezésemre jelentések, melyek szerint anyakönyvi kivonatok kiszolgáltattak, (Halljuk! Halljuk!) Már most Okoiiesányi László t. képviselő úr azt a kérdést vette föl, hogy ha a püspökök teljesíttették a minister felhívását, és hogy ha a minister fölhívása folytán ezek a kivonatok tényleg átküldettek az illetékes lelkészeknek, miért bocsáttatott ki a rendelet, hiszen akkor az teljesen fölösleges volt? Hát nem volt fölösleges, azon egyszerű oknál fogva, mert nem volt annak más czélja és szándéka, mintahoszszú gyakorlat által megállapított eljárási módozatot, a melybe az illetékes tényezők is belenyugodtak, általánosítani, és így egyszer s mindenkorra megszabni azt, hogy az ily eíkeresztelési esetek miképen intézendők el. Nem volt tehát annak más czélja, de ennek szüksége is volt, mint a békét ratiíicálása. Polónyi Géza: Büntetéssel! (Fölkiáltátok a szélsőbalon: Úgy van!)
