Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

178. országos ülés 1893. márczius 11-én, srombaton. 119 den garantia meg van. Méltóztassanak meggondolni, hogy ez az államnak joga. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarom kéts^gbevonni a papságnak azt a jogosultságát Magyarországon, azt mondani, hogy lelkiismeretem, meggyőződésem ellen a törvényeket végrehajtani nem tartozom, nem is fogom végrehajtani, s megtagadom az engedelmességet, hivatkozva egyházi kötelességeimre. De ha ehhez a papságnak joga van, akkor ezzel szemben a kormánynak nemcsak Joga de kötelessége is azt mondani, hogy ennélfogva én oly kezekbe teszem le a kötelesség . teljesítését, a mely kezekbe adni azt az állam érdekében levőnek tartom. (Helyeslés a baloldalon.) De itt van egy másik kérdés is, mely ' ugyanakkor felnierűi, s mely az egész egyház- j politika megbírálására is nagy befolyással van. ' Midőn ily nagy reformok küszöbén állunk, mi- > dőn számba kell venni azt, hogy annak keresztülvitelére rendelkezhetünk-e már most rögtön azokkal az erőkkel, a melyek arra szükségesek, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) és ugyanakkor számba kell venni azt is, hogy ennek keresztülvitele ha nem is állandó, de egyelőre mégis súlyos terhet fog az államra róni, vájjon gondoskodva van-e azokról az összegekről, a melyeket ez igénybe fog venni. Öntudatos egyházpolitika-e az, hogy nem mutatunk rá arra, hogy ezen költségek előteremtésére a magyar állam háztartása a jelenben képes-e ? Vájjon helyes-e azt mem megérlelni akkor, midőn tudjuk, hogy a lelkészek ezrei meg ezrei, a kiket egy pár forint választ el attól, hogy az éhségnek legyenek kitéve, stolájukat természetszerűleg el fogják veszteni ? Ott vannak pl. az oláh papok, a kiknek rossz eklezsiáik vannak, s a kik 10—15—20 frt hiányt a megélhetésnél rendkivül megéreznek ; s ott vannak a protestáns lelkészek, mert nagy különbség van a gazdag Tisza és Duna melletti protestáns lelkészek és az erdélyi hegyek között levő desolált eklezsiák lelkészei s a felső magyarországi lelkészek között; vájjon szabad-e, helyese komolyan, mint azonnal metrvalósítható reformról beszélni e kérdésről akkor, midiin mindenekelőtt az ezeknek megélhetésére szükséges biztosítékokat nem nyújthatja az állam ? (Helyeslés a baloldalon.) Lehet-e erről beszélni a congrua felvetése nélkül, s a nélkül, hogy ama százezrek pótlásáról, melyek a megélhetés kérdését teszik számtalan és számtalan lelkészre nézve, ne gondolkozzunk? Vájjon helyes-e, s igaz bizalmat gerjeszt-c ezen egyházpolitika iránt az, ha ma itt ugyanazon tájékozatlanságban vagyunk ezen kérdésekkel szemben, a milyenben voltunk két és fél évvel ezelőtt? (Helyeslés a baloldalon.) Igen könnyű elmondani ilyenkor, hogy az, a ki ezen akadályokra s ezen nehézségekre rámutat, az e kérdéseknek és elveknek nem őszinte híve, s az egy titkos klerikális, vagy politikai fondorkodó, a ki ezeket a nemes eszközöket is kihasználja arra, hogy velük fondorkodjék. No hát nézzünk szemébe ennek a fondorkodásnak és taktikázásnak. Nem az ellenzéknek szerepe szokott ugyan lenni, de akkor, midőn a ház meglepő és mindenesetre impozáns egyhangúsággal határozta el megboldogult Irányi Dániel határozati javaslatának elfogadását, ezen határozati javaslatnak elfogadása, s egy oly fényes beszéd után, — melyet nem szokásból nevezek annak, hanem előttem is, utánam is, annak nevezett az ország, — a melyet gr Apponyi Albert mondott e házban, (Élénk éljenzés bal felöl.) kérdem, vájjon helyes-e, hogy akkor, midőn ezen beszéddel s a határozati javaslat elfogadásával Magyarország komoly egyházpolitikájának alapjait megvetették, s a mikor a törvényhozás ezen komoly alapok megvitatásánál közreműködött, vájjon helyes e, hogy akkor, mikor önök egyházpolitikát csinálnak, akár a trón előtt, akár a klubbokban, e két ember közreműködését, a kik önöknek létalapot teremtettek, nemcsak nélkülözték, hanem visszautasították? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) T. ház ! Igazat adok én Tisza Kálmán képviselő úrnak, hogy

r a felett nem szoktak nyilatkozatokat tenni, hogy mit beszéltek az uralkodónak, hanem mondom azt, hogy vájjon az a többség, a mely még a múlt augusztusban az iránt nem volt tájékozva, hogy vájjon a fakultatív polgári házasság, a Nothcivilehe fog-e behozatni . . . (Schvarcz Gyula tagadólag int.) Kérem ne integessen a képviselő ár, mert én be tudom bizonyítani, a mit állítok. Mondom nem volt tájékozva az iránt, hogy a polgári házasság melyik neme fog behozatni. Már maga az a tényállás is bizonyítja ezt, hogy a többség akkori vezére gr. Szapáry Gyula, a ki nagyon természetesen addig az ideig, a míg vezére volt a többségnek, nemcsak az egyházi politikát, hanem az egyházpolitikához szükséges taktikát is vezette, az csak november végén bukott meg azon, hogy ő nem akarta a kötelező polgári házasságot. Hát miféle hetyzetben akarják önök magukat feltűntetni az ország minis terelnöke, a párt vezérével szemben? Vagy tájékoztatta önöket az ország vezére, vagy nem tájékoztatta; de akkor, ha nem tájékoztatta, jogosítva vannak-e azt mondani, hogy önök tudták, hogy a kötelező polgári házasság az, a mit el fognak fogadni? Hisz itt van: vitatkozzanak Schvarcz Gyula t. képviselő urak és Beksics Gusztáv t. barátommal, őt csak nem fogja senki gyanúsítani azzal, hogy valami titkos klerikális, sem azzal, hogy a mit tud, nem