Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

177. országos ülés 1898. marcaliig 10-én, pénteken. 101 micus jogaikról, vagy azok egy részéről, akkor elmarad a segély, de elmarad egyszersmind a tanügy előbbrehaladása is, és marad úgy, a mint volt, marad az igazi szegénység. Én nem kívánom, hogy a kormány minden jog nélkül adjon segélyeket, hanem azt szeretném, hogy oly mértékbe kívánja a jogokat, a mily mértékben a segélyezést nyújtja, ez méltányos, ez igazságos, és épen ezért, mert ez nem így történik, az én szerény nézetem szerint a tanügy stagnálásának, a népiskolák tanítása eredménytelenségének az igen t. minister úr által felhozott okaiért mindaddig, míg ezek fenn fognak állani, elsősorban maga a kormány felelős. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) De az iskolai tanítás eredménytelenségének a most említetteken kivííi még más és számos okai is vannak. Ilyenek, hogy röviden említsem fel, az iskolai kézikönyvek rosszasága, hangsúlyozom, határozott rosszasága, és ezeknek a tankönyveknek gyakori változtatása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily ok továbbá, ha nem is általánosságban, de igí n sok helyen a helytelen tanítási módszer és a tananyagnak összezsnfolása. Ily ok különösen az, hogy egyes iskolákban, a tantermekben óriási nagy a tanulók száma, végűi, a mit már előbb említettem, ilyen ok a tanítók rossz anyagi helyzete. Óra hosszat lehetne ezekről beszélni, de én ez alkalommal ezen dolgok részleteibe bek' menni nem akarok, mert tudom, ho2y lesznek t. képviselőtársain) közííl olyanok, kik e dologról beszélni fognak; én tehát röviden csak annyit mondok, mindaddig, míg ezeken a bajokon alaposan segítve nem lesz, más szavakkal, mindaddig, míg az iskolai tankönyvek, a gyermek felfogásának, értelmi fejlettségének megfelelőleg nem szerkesztetnek, és használatuk lizonyos időre nem állandósíttatik, mindaddig, míg a tanító a tanítási módszer használatában az elébe járó gyermekek korához és szellemi fejlettségéhez szigorúan nem alkalmazkodik, mindaddig, míg a tantárgyak össze nem vonatnak, vagy meg nem kevesbíthetnek, s mindaddig, míg az iskolákban, az egyes tantermekben a tanítványok száma, vagy új iskolák, vagy parallel osztályok felállításával annyira meg nem apasztatik, hogy a tanító azokkal egyenként is foglalkozhassak, és végre, t. ház. mindaddig, míg a tanítók oly javadalmazásban nem részesülnek, hogy idejük nagy részét igazán a nemes czélmik szentelve, az iskolában a tanítványok között tölthessék, mindaddig hiába tartunk itt szép beszédeket, nagy értekezleteket, és hiába álmodozunk a tanügy fejlődésérő], haladásáról, ez mind csak álom és remény marad, de az az álom megcsal, az a remény megszégyenít. (Igás! Úgy van ! a szélsőbalon.) Tehát ne is reménykedjünk, ne is áímodozzank mindig csak, hanem tegyünk is, t. ház. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A kezdeményezés joga az igen t. cultusininister urat illeti, ő tudja, látja a haladás akadályait, ám igyekezzék mielőbb elgördíteni a haladás útjából ezeket az akadályokat, mi, — azt hiszem az egész ház, — szívesen fogunk néki ebben segédkezni. És akkor, legalább én azt hiszem, sem a t. minister urnak, sem nekünk nem lesz okunk panaszra a tanítás sikertelensége miatt, nem lesz okunk panaszra, még a nem magyar ajkú iskolákban sem, mert én azt hiszem, t. ház, hogyha általában, s különösen a nem magyar ajka vidékeken magyar óvókkal, magyar tanítókkal ellátott állami óvodákat és iskolákat állítunk fel, ez által úgy tanügyünk haladását, mint nemzeti érdekeinket megóvhatjuk és biztosíthatjuk. Ebben a tekintetben, t. ház, örömmel vettem a jelentésből azt az értesülést, hogy az igen t. minister úr, az általam említett 61.000 frtot épen ily czélra, ily iskolák felállítására akarja fordítani. Ezt örömmel veszem tudomásul, s üdvözlőm a t. minister urat e téren, de megvallom, más oldalról, hogyha meggondolom, micsoda ilyen czélhoz képest 61.000 frt, örömöm nagyon is lelohad, és reményem, bizalmam a jövőben, nagyon is kicsiny. Általában tehát megvallom, t. ház, hogy én közoktatásügyi állapotaink jelen képével, akár annak anyagi, akár szellemi oldalát tekintem, teljesen megelégedve nem vagyok, és azon okok alapján, a melyeket elmondottam, nem is lehetek. Ezek voltak azuk, t. ház, melyeket a jelentés első füzetére vonatkozólag, tanügyi tekintetben, elmondani jónak láttam. Már most, t. ház. ha előttem szóló t. képviselőtársaimat követni akarnám, szólani kellene nekem is az egyházpolitikai kérdésekről. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom azonban, t. ház, hogy én ezen alkalommal, ezen nagyfontosságú kérdéseknek érdemébe belebocsátkozni nem óhajtok, nem pedig egyszerűen azon okból, mert, hogy iigy fejezzem ki magamat, nem akarok egy oly kaput döngetni, melyen belül, hogy mi, vagy ki áll, avagy talán csak egy üres, puszta tér van-e, nem tudom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, igen t. ház, méltóztassanak megbocsátani a hasonlatért, de én az egyházpolitikai kérdéseket, I azok jeilenlegi stádiumában, hasonlónak találom egy oly bezárt várhoz, a melynek csakis falait és kapuját láthatjuk, de belsejét egyáltalában nem ismerhetjük, s így természetesen nem tudhatjuk, hogy vájjon barát vagy ellenség van-e benne. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A kapunak a dísze, a kapunak a czifrája pedig igen szembe-