Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

177. országos ülés 1898. marcaliig 10-én, pénteken. 101 micus jogaikról, vagy azok egy részéről, akkor elmarad a segély, de elmarad egyszersmind a tanügy előbbrehaladása is, és marad úgy, a mint volt, marad az igazi szegénység. Én nem kívánom, hogy a kormány minden jog nélkül adjon segélyeket, hanem azt szeret­ném, hogy oly mértékbe kívánja a jogokat, a mily mértékben a segélyezést nyújtja, ez mél­tányos, ez igazságos, és épen ezért, mert ez nem így történik, az én szerény nézetem szerint a tanügy stagnálásának, a népiskolák tanítása eredménytelenségének az igen t. minister úr által felhozott okaiért mindaddig, míg ezek fenn fognak állani, elsősorban maga a kormány fele­lős. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) De az iskolai tanítás eredménytelenségének a most említetteken kivííi még más és számos okai is vannak. Ilyenek, hogy röviden említsem fel, az iskolai kézikönyvek rosszasága, hang­súlyozom, határozott rosszasága, és ezeknek a tankönyveknek gyakori változtatása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily ok továbbá, ha nem is általánosságban, de igí n sok helyen a helytelen tanítási módszer és a tananyagnak összezsnfolása. Ily ok külö­nösen az, hogy egyes iskolákban, a tantermekben óriási nagy a tanulók száma, végűi, a mit már előbb említettem, ilyen ok a tanítók rossz anyagi helyzete. Óra hosszat lehetne ezekről beszélni, de én ez alkalommal ezen dolgok részleteibe bek' menni nem akarok, mert tudom, ho2y lesznek t. képviselőtársain) közííl olyanok, kik e dolog­ról beszélni fognak; én tehát röviden csak annyit mondok, mindaddig, míg ezeken a bajo­kon alaposan segítve nem lesz, más szavakkal, mindaddig, míg az iskolai tankönyvek, a gyer­mek felfogásának, értelmi fejlettségének meg­felelőleg nem szerkesztetnek, és használatuk lizonyos időre nem állandósíttatik, mindaddig, míg a tanító a tanítási módszer használatában az elébe járó gyermekek korához és szellemi fejlettségéhez szigorúan nem alkalmazkodik, mindaddig, míg a tantárgyak össze nem vonat­nak, vagy meg nem kevesbíthetnek, s mindaddig, míg az iskolákban, az egyes tantermekben a tanítványok száma, vagy új iskolák, vagy parallel osztályok felállításával annyira meg nem apasztatik, hogy a tanító azokkal egyen­ként is foglalkozhassak, és végre, t. ház. mind­addig, míg a tanítók oly javadalmazásban nem részesülnek, hogy idejük nagy részét igazán a nemes czélmik szentelve, az iskolában a tanít­ványok között tölthessék, mindaddig hiába tar­tunk itt szép beszédeket, nagy értekezleteket, és hiába álmodozunk a tanügy fejlődésérő], haladásáról, ez mind csak álom és remény marad, de az az álom megcsal, az a remény megszé­gyenít. (Igás! Úgy van ! a szélsőbalon.) Tehát ne is reménykedjünk, ne is áímodoz­zank mindig csak, hanem tegyünk is, t. ház. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A kezdeményezés joga az igen t. cultusininister urat illeti, ő tudja, látja a haladás akadályait, ám igyekezzék mielőbb elgördíteni a haladás útjából ezeket az akadá­lyokat, mi, — azt hiszem az egész ház, — szívesen fogunk néki ebben segédkezni. És akkor, legalább én azt hiszem, sem a t. minister urnak, sem nekünk nem lesz okunk panaszra a tanítás sikertelensége miatt, nem lesz okunk panaszra, még a nem magyar ajkú iskolákban sem, mert én azt hiszem, t. ház, hogyha általában, s különösen a nem magyar ajka vidékeken magyar óvókkal, magyar tanítókkal ellátott állami óvodákat és iskolákat állítunk fel, ez által úgy tanügyünk haladását, mint nemzeti érdekeinket megóvhatjuk és biztosíthatjuk. Ebben a tekintetben, t. ház, örömmel vettem a jelentésből azt az értesülést, hogy az igen t. minister úr, az általam említett 61.000 frtot épen ily czélra, ily iskolák felállítására akarja fordítani. Ezt örömmel veszem tudomásul, s üd­vözlőm a t. minister urat e téren, de megvallom, más oldalról, hogyha meggondolom, micsoda ilyen czélhoz képest 61.000 frt, örömöm nagyon is lelohad, és reményem, bizalmam a jövőben, nagyon is kicsiny. Általában tehát megvallom, t. ház, hogy én közoktatásügyi állapotaink jelen képével, akár annak anyagi, akár szellemi oldalát tekintem, teljesen megelégedve nem vagyok, és azon okok alapján, a melyeket elmondottam, nem is lehetek. Ezek voltak azuk, t. ház, melyeket a jelen­tés első füzetére vonatkozólag, tanügyi tekin­tetben, elmondani jónak láttam. Már most, t. ház. ha előttem szóló t. képviselőtársaimat követni akarnám, szólani kellene nekem is az egyház­politikai kérdésekről. (Halljuk! Halljuk!) Meg­vallom azonban, t. ház, hogy én ezen alkalom­mal, ezen nagyfontosságú kérdéseknek érdemébe belebocsátkozni nem óhajtok, nem pedig egy­szerűen azon okból, mert, hogy iigy fejezzem ki magamat, nem akarok egy oly kaput dön­getni, melyen belül, hogy mi, vagy ki áll, avagy talán csak egy üres, puszta tér van-e, nem tudom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, igen t. ház, méltóztassanak megbocsátani a hasonlatért, de én az egyházpolitikai kérdéseket, I azok jeilenlegi stádiumában, hasonlónak találom egy oly bezárt várhoz, a melynek csakis falait és kapuját láthatjuk, de belsejét egyáltalában nem ismerhetjük, s így természetesen nem tud­hatjuk, hogy vájjon barát vagy ellenség van-e benne. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A kapunak a dísze, a kapunak a czifrája pedig igen szembe-

Next

/
Thumbnails
Contents