Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

í)g 177. országos ülés 1893. mfirczins 10-én, pénteken. hogy ehhez hasonlót alig lehet találni. Hisz a tanáradért van odaállítva, hogy a tanúlót tanítsa és nevelje; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és miből tudjuk, hogy ezt teszi? Vájjon abból, hogyha nem tud, és megbukik a tanuló, vagy ha tud, és nem bukik meg? (Helyeslés bal felöl.) A középiskolai tanároktól megkívánjuk és meg kell kívánunk, hogy ne esak tanítsanak, hanem neveljenek is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azután fel kell hagyni azokkal a jeremiádokkal is, a melyeket most hangoztatnak, hogy mindig csak a gyermek az oka annak, hogy kellő siker nincsen. Ha vizsgálódunk, meg fogunk róla győződni, hogy a mai időben a középiskolák első osztályában a gyermekek sokkal jobban ki vannak képezve, lelkileg jobban ki vannak fejlődve. A jobb alapra jobban lehetvén építeni, önként következik, hogy ma a középiskolákban a tanúlóknak erősebbeknek kellene lenniök, mint azelőtt; pedig ép az ellenkezőt tapasztaljuk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne a gyermekben, hanem a rendszerben keressék tehát ennek indokait. Ismétlem, hogy a középiskolai tanároktól nemcsak az alsó, de a felső osztályokban is meg kell kívánnunk, hogy ne csak tanítsanak, hanem neveljenek is. Tanítsanak és neveljenek pedig nemzeti irányban. (Úgy van! Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem líj eszme, nem is én mondom, ezer meg ezer ember óhajtja, de hangoztatnunk kell nekünk is mindenkoron, mint Cato a római senaíusban hangoztatta, minden beszédét azzal végezvén: »Ceterum eenseo Carthaginem esse delendam.« Én is rombolni akarom a nevelésnél mindazt, a mi nem nemzeti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És akarom azt, hogy neveljünk nemzeti irányt. (Helyeslés a szélsőbalon.) És ezzel fogom végezni mindig tanügyi beszédeimet, hogy fenlobogtassuk a zászlót, a melyre a nemzeti irányban való tanítás és nevelés van írva. Midőn ezt az igen t. minister úr becses figyelmébe ajánlani újólag és újólag szerencsém van, kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Gr. Zichy Jenő! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Zichy Jenő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon különös symptomával állunk szemben. A közoktatásügyi tárcza budget-jét tárgyalnék, az volna a napirenden, de arról, daczára, hogy a discussio már egy hét óta tart, még senki sem tett egy szóval sem említést. Tulajdonítom ezt annak a rendkívüli izgatottságnak, a melylyel a pártok teljes új formatiójával szemben állunk. Megvallom őszintén, hogy a cultusministeri tárcza budget-jét elfogadóm, az egyházpolitikai kérdésekről nem fogok szólni, nem azért, mintha nekem önálló véleményem nem lehetné és nem volna, de nem teszem azt azért, mert időelőttinek tartom, ideje lesz ennek akkor, ha majd eoncret javaslatokkal állunk szemben. (Helyeslés jobb felől) Hogy pedig önök érdeklődését kikérjem oly tárgyalásra, mely a budgetnek egyes momentumaira vonatkozik, bármennyire érdekes volna is culturális szempontból ahazára nézve, nem merem, mert tudom, hogy bizony nagyon kevés érdekeltséggel találkoznám, azért ettől is el fogok állni, s így tetézem én is azt a symptomát, a melyet felszólalásom elején jeleztem. És ha mégis felszólaltam, annak megvan az oka (Halljuk! Halljak!) Oka az, hogy nagyon különös áramlat, nagyon kttlö' nös hang és irány fejlődik ki e házban, a melylyel absolute egyet nem értek, és ezzel némileg azt is constatálom, hogy a ház ízlése nagyon is megromlott, hogy leginkább akkor tanúsít érdeklődést, mikor scanrlalumról, reeriminatiokról vagy sensatios leleplezésekről van szó. (Helyeslés jobb felől.) Ezt sem a ház méltóságával, sem azzal a nemes feladattal nem tartom összeegyeztethetőnek, a melynek a képviselők, lelkiismeretükkel számolva, megfelelni kötelesek. (Helyeslés jobb felől.) Es most át kell térnem arra a momentumra, a mely legutóbb okozója j den felszólalásomnak, de mely nem áll egyedül, mert az a hang, a mely tegnap itt elhangzott, már hasonló stylusban hallatszott nem régen az előadói emelvényről ; azt hittük akkor, midőn ezen incidens folytán gróf Károlyi Gábor az illető képviselőt fejvesztettnek nyilvánította, ezzel talán be van fejezve azon felszólalások sora! A képviselő úr azonban tegnap újból folytatta, és a Catói szerepre, a bíráskodási szerepre és a politikai morál hirdetőjének szerepére vállalkozott, és a kormánynak hosszú évek során át való működését gáncsolta, noha a pártból való kilépése pillanatában is még levelében a kormány programmjának minden egyéb pontjához való ragaszkodását kinyilvánította. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Hogy ezt, hogy lehessen megérteni? ő tudja, én ezt fölfogni nem vagyok képes. Csak az tudja magának megmagyarázni, a ki azt látja, hogy ez egyéniségnek, — bocsánatot kérek, kell, hogy így szóljak — a politikai téren való működése egész lánczolata a politikai tévedéseknek. (Úgy van! jobb felöl.) Hiszen ha visszaemlékezünk, én csak tévedésnek akarom azt nevezni, hogy 1878-ban, belépvén a honvédelmi ministeriumba, kilépése némi indiscretiók következtében és egy röpirat miatt történt, a melyet azon férfiúval szemben, gr. Andrássy Gyulával szemben, bátorkodott megírni, a ki őt ez állásra helyezte. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Onnét kikerült. Nem lehet szereplése elemezésétől lestringálnunk, ha meg* akarunk ismerkedni egyéni-