Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-159
159. ©m&gos ülés 1888, február Í7 éa, pénteken. 43 innen hirdet, szeretném azt a professort ismerni, a ki osztozni fog a ministér urnak azon felfogásában, hogyha a későbbi törvény, mint a jelenlegi törvény, mást rendel, mint az 1871: XXXI. tcz. 8. §-a, hogy akkor azt a törvényt nem kell abrogálni. Nézze meg a minister úr Magyarország törvénytárát! A hol ellenkező törvényes intézkezés van, az előző törvénynek, szakaszai mindig hatályon kívül helyeztetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt neveztem én Szilágyismmmak, hogy a minister ár leszállítja a fizetést, de a szakasz hatályon kívül való helyezését jónak tartotta mellőzni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. Iiáz! Rétrészre osztom rövid felszólalásomat. Az egyik az, hogy a képviselő úr nem nyíltan ugyan, h;.nem eltakarva említette azt, mintha én olyan kifejezéseket használtam volna, a melyek felszólalása által igazolva nem voltak. Én a t. ház megítélésére bízom, hogy midőn valaki az önteltség kifejezését alkalmazta reám, 3zilágyismusról, csűrés-csavarásról beszélt, áthágtam-e a jogos visszatorlás határait vagy sem ? (Felkiáltások jobb felől: Nem!) Ez az egyik. A másik pedig a képviselő úrnak az a csodálatos elmélete, hogy az, hogy ki mit tud, attól függ, hogy ki milyen professortól tai.últ. Nem, t. képviselő úr, ebben is téved. Attól függ, hogy tiüúlt-e vagy nem; (Derültség jobbról.) mert akármilyen proféi sora volt, ha nem tanúit, oda jut, a hova a t. képviselő úr. (Zajos derültség jobbról.) Nevezetesen a 1. képviselő úr most is azt mondja, hogy Magyarország egész törvényhozása azt az elvet ismeri, hogy, ha egy későbbi törvény nem mondja kifejezetten, hogy valamely korábbi törvény meg van változtatva, a korábbi törvény is érvényben marad. Már kérem, olyan professort még pingálva sem látott a t. képviselő úr, a ki ilyet hirdet. (Élénk derültség jobb felöl.) Nem hiszem, hogy élő lény füleivel jogtanártól hallott volna. Hanem valószínűleg nem a professorokban, s nem is a köZ' kézen forgó, akár leggyengébb iskolai könyvekben van a hiba, hanem abban, a kinek a professortól, vagy a könyvből tanulnia kellett volna. Mert Justinián óta, hogy messzebb vissza ne menjek, (Zajos derültség jobb felöl.) mindig azt tartották, hogy egy később hozott törvény hallgatólag is módosítja a korábbit, s hogy nem ke 1 ! nyíltan felemlíteni, hogy ezt vagy azt a korábbi rendelkezést módosítja, mert, a menynyiben egy későbbi törvény ellenkezőt vagy eltérőt rendel, mint egy korábbi törvény, ezzel eo ipso módosítja a korábbit. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Ez oly egyszerű, oly elemi tétel, hogy, ha itt valaki, a ki magát jogi ügyekben vezérszónoknak tekinti, feláll, és a törvénymagyarázatnak ezen elemi tételét ignorálja, méltóztassék megnyugodni, hogy én tán felesleges munkát teljesítettem, midőn oly hosszasan és részletesen akartam ezáfolni azt a félreértést, melyben o a törvényjavaslatot csak azért részesítette, mert abban a tévhitben és téves gyakorlatban volt, hogy a tudás attól függ, hogy milyen professora volt valakinek, nem pedig attól, hogy tunúlt-e vagy sem. (Hoszantartő zajos derültség, tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet u'án.) Elnök: A felfüggesztve volt ülést újra menyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Hévizy János: T. ház! A múltkor a mélyen t. ministerelnök úr, elismerem, nagyszabású beszédében az elleazéki szónokok érveivel foglalkozva, csekélységem beszédén is átsurrant, de ezen átsurranásában ki-kikapott abból egy-egy állítást s ebből aztán személyeskedés jött létre köztem s a ministerelnök úr között. A modor természeténél fogva, a hogyan ezen megjegyzések előadva voltak, azokat sző nélkül nem hagyhatom. (Halljuk ! Halljuk.') Mindenekelőtt gratulálnom kell a t. ministerelnök úrnak ahhoz a pompás egészséghez, a mely lehetővé tette, hogy e házban ragyogtassa farsangi kedvét, mert másnak cs ik nem tudhatom be, mint farsangi jókedv kifolyásának azt, hogy mikor itt teljes lelkiismeretességgel és tőlem telhető buzgósággal, legjobb tehetségem szerint azon igyekezem, hogy a tanári állás méltóságát kiemeljem és feltüntessem azt, hogy a tanári állás magasztossága nincs kellőleg megbecsülve a társadalomban, nincs megbecsülve e törvényjavaslatban sem, s felhívjam erre a t. ház és a t. ministerelnök úr jó indulatát: akkor a t. ministerelnök úr jónak látta a személyeskedés vesszőparipájára felülni s azon vígan gyalogolva, az én érveimet legkevésbbé sem meggyengítve, személyes támadást intézni ellenem. A ministerelnök úr első megjegyzése az volt, hogy nem készültem beszédemre, és így az általam felállított azon elvet, hogy a jó professor minden előadásra elkészül, nem követtem, ennélfogva következetlenségbe estem, s így már a logika körébe vágott a dolog. A mi a készültséget, vagy nem készültséget illeti, a felett nem vitatkozom. Azt hiszem, felesleges a ministerelnök úr ezen nézetével szembeállítanom azon t. jó barátaim nézetét, a kik beszédem végeztével elismerésüket nyilvánították, és a kik közt akadt, a ki azt mondta, hogy látszik, a ki tanított, abb ui van logika is. De, t. ház, azt az állításomat, hogy a vidéki és főváro-d tanárok ebben a törvényjavaslatban meg vannak különböztetve, nem a légből kaptam. Igaz, hogy a törvényjavaslatban az áll, 6*
