Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

\H. országos ülés 1898 márkitP 6-án, hétffth 4gQ ügyministenurnba behívott ministeri tanácsos kínevezése oh

7 codineationális erők megnyerése végett történt, a kik ezt a rendszert keresztül tudják vinni. Sőt itt e házban, emlékszem rá, azt hiszem nem is fogják megtagadni, maga az előző belügyminister kijelentette, hogy miután ily természetű javaslatok elkészítését hirtelen behívott egyénekkel nem akarja végeztetni, oly egyénekre volt szükség, a kik magáért a rendszerért, magáért a munkálatért a ministerrel szemben állandó és folytonos felelőségben maradnak. Ezen az alapon történt annak idején Szalavszky volt államtitkár és Bezerédy minis téri tanácsos kinevezése. (Úgy van! bal felől.) És, t. ház. a belügyminister ár sem mondhatja, hogy neki nem volt alkalom adva arra, hogy mint minister, hatalmával élve, azokat az erőket rendszeresen és a felelősség teljes folytonosságával bevigye a ministeriumba, a kikre neki a codificatíonalis munkálatok keresztülvitele végett szüksége volt. Hát megüresedett az államtitkári állás, nem is egy, hanem kettő; azonkívül előre tudható, a belügyminister úr maga tájékozva van az iránt, hogy a belügyministeriuiu személyzetében egyes erők kicserélésére van szükség Már most, a ki komolyan akarja egy közigazgatási rendszer keresztülvitelét, vájjon egyes egyéneknek bizonyos ideiglenes munkával való megbízását fogja-e a rendszeres codificatio tekintetében helyesnek tartani, vagy pedig- oly elemeknek és erőknek magába a ministeriumba való bevonását, a kik ezen munkálatot helyesen, okszerűen, és a felelősség természete szerint ennek folytonosságában tudják keresztülvinni? Ennek tehát nincs személyes éle. Sőt tovább megyek, és ebben eltérek Eötvös Károly igen t. képviselőtársamtól. Egészen helyesnek tartom azt, hogy a minister úr ott keresse a codificatiora alkalmas erőket, a hol találja Ha megtalálja itt a parlamentben, keresse meg itt, hanem abban egyetértek, hogy ha megtalálta itt, bizza is meg. de ne hallgassa el a nevét, hadd tudja mindenki, hogy ez és ez az az egyén, a ki a megbízást kapta, és arra érdemes. Eltérek mondom, e tekintetben az előttem szólalt képviselőtársamtól, hogy igenis helyes, hogy a minister úr keresse meg azokat az erőket, a melyekre épen codificationalis szempontból szükség van; de a ki ismeri Magyarország beligazgatását, annak tudnia kell, — meg vagyok győződve, hogy a minister úr már meg is szerezte magának a szükséges előismeretet hozzá, — hogy nemcsak ephemer reformmunkálko lásokra van szükség, hanem az egész vonalon át Magyarország közigazgatási rendszere általában átalakítandó. A codexek egy egész sorozatának kell elkészülnie, hogy Magyarország közigazgatását rendezzük, és ekkor 15 000 frtös költségek felhasználásával, máról holnapra akarja a minister úr, — ha komolyan akarja, — azt a codificatiot megcsináltatni, a mely hivatva lesz Magyarország közigazgatási reformját megalkotni? Akkor a mikor ez állott előttünk, akkor igenis ha volt indoka annak, hogy annak idején grőf Teleki Gréza állandó erőket igyekezett megszerezni ministeriumának arra, hogy a coditícatorius munkálatokat végezze: most, a midőn a reformok szüksége még égetőbb, bizalmat annál, a ki komolyan gondolkodik a kérdésről, nem fogunk találni az iránt, hogy itt nem állandó egyéneket keres, hanem keresi azokat, a kiket egyik évről a másikra vagy egyik hónapról a másikra megtalál bizonyos elvont, abstract munkálatok végzésére. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Engem, t. képviselőház, az sem zavarna meg abban, hogy megszavazzam e javaslatot, ha én a közigazgatási reformot illetőleg ugyanazon az alapon állanék, a melyen t. barátom Eötvös Károly áll. Igaz, rövid idő alatt nagy átalakulásnak kellett végbemenni a magyar fajnak a gondolkodásában; mert hiszen a t. kormány, a minister urak mutatták meg azt, hogy, ha ezt az országot komoly veszélyek fenyegetik, már nem itt a parlamentben keresik a segítséget, a succursust, hanem keresik ott, a hol azt a közéletet, a mely Magyarországot századokon át fentartotta, egy reformmal talán megsemmisítem lesznek hívatva. Kétszerte inkább meg kell ma gondolni azt a közigazgatási reformot, és mentől több garantiat kell keresni arra, mert ha egyszer Magyarországon a közigazgatás centralisaltatván, oly hatalomnak esnék Magyarország közigazgatásának vezetése és hatalma a kezébe, a mely nem a nemzeti közérzíílettel, hanem csak a hatalom érdekeivel akar leszámolni: akkor bizony ezt az országot komoly veszély fenyegetné. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Most, mikor a közigazgatási reformról van szó, igenis, kell, hogy hangsúlyozza mindenki, hogy a nélkül, hogy a közigazgatás reformja iránt a nézetek megváltoztak volna, de kell, hogy keresse a garantiákat arra, hogy ez a közigazgatási rendszer ne olyan legyen, hogy beleillesztve az országot abba a hivatalnoki rang-, vagy nem tudom, fizetési-osztályba, a mely Magyarország közigazgatását, úgyszólván, díjszabások közé osztja be, azt lássuk, hogy azok a régi megyék, a melyek Magyarország közéletének voltak visszatükrözői, megsemmisülvén, azok helyett fogunk találni különböző fizetési osztályban levő hivatalnokokat a kik azonban nem representálják a közéletet, (Igás! Úgy van ! bal felől.) nem representálják Magyarországot, hanem egyszerűen szolgálják azt a hatalmat, melynek alája vannak rendelve. (Helyeslés a bal- és szélső bal-