Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

178. omriffog Illés WU máreziui ••án, hétféis, 437 s kérem szavaimnak értelmét ekként helyreállítottnak tekinteni. (Helyeslés a báloldalon.) A másik, a mit megjegyezni akarok az, hogy igenis mondtam és állítottam, hogy szerintem egy olyan eljárás, midőn valaki egy reform keresztülvitelére vállalkozik, és a törvényhozás egyik döntő factorának belenyugvását nem bírja arra nézve, hogy azon reformot abban az értelemben fogja megvalósíthatni, a mint az a kormány programmjában felállítva van, sőt ellenkezőleg arra nézve coneessiot nem kapott, hogy a keresztíílvihetőség tekintetében a korona odaadó bizalmát és támogatását is birja, ez az, a mit én humbugnak neveztem, és a mihez beleegyezésemet nem adom, mert én nem elvek proclamálását, hanem elvnek megvalósítását akarom. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj, mozgás jobb felől.) Elnök: Következik a szavazás. A kérdés az lesz: eifogadja-e a ház a 2. szakaszt a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen, vagy nem ? Kérem azon képviselő urakat, a kik a 2. szakaszt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja a 2. szakaezt. T. ház! A törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben letárgyaltatván, a holnapi ülésben fog harmadszor felolvastatni. (Felkiáltások : Öt percznyi szünetet kérimk!) Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után,) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Kö\ étkezik a napirend szerint a belügyi tárcza átmeneti kiadások 8. czím alatt törvény előkészítés és szerkesztés czéljaira felveendő 15.000 forint tekintetében beadott indítvány tárgyában jelentése a pénzügyi bizottságnak. Kérem felolvasni a bizottság jelentését. Perczel Béni jegyző (olvassa a bizottság jelentését.) Horváth Ádám jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! Midőn e tárgyban felszólalok, (Halljuk! Halljuk!) mindenekelőtt sietek kijelenteni, hogy úgy én magam, mint elvbarátaim, ezt a kérdést bizalmi kérdésnek tekintjük a kabinettel szemben, és sietek kijelenteni, hogy mi az indítvány elfogadásához nem járulhatunk. (Helyeslés a bal- és szélső balolalon.) Nem járulhatunk mindenek előtt a költségvetési törvény tárgyalásának, hogy úgy mondjam alkotmányos alakisági szempontjából sem, mert mi azt egyáltalában komoly és jól megfontolt költségvetési javaslatnak nem tekintjük, a melyet egészében pár hét előtt letárgyalni sikerült a t. háznak, és alig pár hét múlva megint eszébe jut a kabinetnek egy újabb tételt póthitel vagy pótszüksóglet, vagy pótköltségvetés alakjában előterjeszteni, (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Egy ily gyakorlatnak meghonosítása egyáltalában nem felelne meg sem a törvényhozás, sem a kormányzat, sem a költségvetés előkészítéséhez szükséges komolyságnak. De mi nem fogadhatjuk el azt az indítványt, és az ebben javaslatba hozott 15 ezer forint megszavazását azért sem, mert nekünk ez oldalon igen erős gyanúnk van az iránt, hogy ezen költség bizonyos tekintetben az úgynevezett államosítási törvényjavaslatok készítésére fog fordíttatni. A 1 ház, és a t. kabinet pedig azt hiszem, eléggé jól van értesülve arról, hogy mi egy ily féle javaslatot elvben, és egyáltalában nem helyeslőnk, tehát az ennek készítésére szükséges költséget sem szavazhatjuk meg semmi szín alatt. (Helyeslés a szélsőbalon.) De ez mégis alárendeltebb természetű indok, mely engem arra bír, hogy e kérdésnél felszólaljak, hanem a fő szempont, a miért én ezt ellenzem, következő, és ezt a t. belügyminister úrnak, de a többségnek is igazán figyelmébe ajánlom. Nem tudom, nem vagyunk tájékozva az iránt, hogy ezen 15 ezer forintnyi eodificationális póthitel miként fogna felhasználtatni: nem vagyunk tájékozva az iránt, hogy ezen póthitel vagy pótkulcsom nem akként használtatnék-e föl, miként az utolsó időkben az elmúlt kormányok alatt sokkal nagyobb összegek felhasználtattak, tudniillik, a képviselőház, és a törvényhozás tagjainak magán úton való javadalmazására? A t.képviselőház nagyon jól tudja, hogy 1875-ben meghoztuk az incompatibilitás iránti törényt, meghoztuk azért, hogy a képviselőház tagjai lehetői egmegóvassanak még kényszerítő módonisattól, hogy a kormánynyal szemben valamely függő, vagy javadalmazott viszonyban lehessenek. Az elmúlt kormány rendszerek a törvényhozásnak, de magának a törvénynek is ezen intentioját akként játszották ki, hogy mellékes czímeken, azaz a törvényhozás akkori bölcsessége által előre nem is látható czímeken a kabinet mögött álló többség tagjai közti! igen soknak mellékes javadalmazást adtak. Feltalálták a mindenféle árvízi kormánybiztos, gátrendőri biztos, gátbiztos folyamszabályozási-biztos, szőlő, bor, fürdőbiztosi stb. állásokat, s ezek közé felvették a képviselőket. Egy kormány, egy felelős ministerium jöhet abba a helyzetbe, nálunk is volt rá eset, és egyéb alkotmányos országokban is, hogy nagyubb, rendszeresebb, kimerítőbb, úgynevezett tömeges eodexmunkálatokat a törvényhozáson kívíí! álló alkalmas szellemi erők készítették. Volt rá eset, sőt rendszerint akként történt ez, hogy ezen erők munkája a munka értékéhez a nemzet méltóságához, és a nemzetnek azon munkához kapcsolódó érdekéhez képest méltó