Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

Ifi. országos ttlés 189t. márexius g«in, pénteken. 371 szőlőmben ugyanegy területen egy négyszög­ölért 35—40 krt fizettem, addig a másikért fizettem 14 kit. De, t. ház, ez a munka minő­ségétől is függ. Mert úgy is jártam, hogy midőn egy bizonyos területért fizettem a munkásnak 14 krt négyszögölen kint, ez elment Ménesbe, s hét krajczárért vállalt egy négyszögölet, s azt mondta, hogy jobban járt a hét krajezárral, mint én nálam tizennégy krajezárral, mert én rendes munkát követeltem. Gr. Zichy Jenő t. képviselő úr egy hold beültetésére 5000 vesz­szöt, vagyis tőkét számít, még pedig ezrét húsz forintjával, pedig ezért vadvesszőt igen, de olt­ványt nem adnak, és abból is egy kat. holdra nem 5000, hanem csak 3600 kell. Innen szár­maznak azon különböző számadási differentiák. De, t. báz, ha a szőlőket csakugyan helyre­állítva, 8 annyi 100.000, sőt millió családot a nyomortól megmentve akarunk látni, gondos­kodnunk kell arról b% hogy a szőlőtulajdonos, a kinek areconsíructioranincs pénze, a szükséges kiadásokra kölcsönt kapjon. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Míg Francziaországban a szőlő a mai filloxerás világban is legértéke­sebb jelzálogtárgyúi tekintetik, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) addig Magyar­országon nincs pénzintézet, a mely szőlőre bár­csak egy krajezárt is adna. Ez anomália \(Igaz! Úgy von! a lal- és szélsőbal felől.) Ezen segíteni kell! Ezek a szőlőtulajdonosok, bármennyire pártolom is a minister úr önsegélyezési eszmé­jét, nem segíthetnek magukon; itt a kormány­nak kell segítenie. (Helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Lám, t. ház, a Lajthán túl nemcsak meg­hozták erre nézve a törvényjavaslatot, de a szőlőtulajdonosok már igénybe is veszik a kor­mán)^ segélyét. Legelőször Guurpoldskirchen köz­ség vette igénybe az állam segélyét, és az állam megszavazott neki 30,000 frtot oly módon, hogy egy egy holdra 800 frt kölcsön adatik kamat nélkül, és annak fele az állam, fele pedig az illető tartomány javára kebeleztetik be a szőlő­tulajdonos terhére. A kölcsön két részletben 400—400 forinttal utalványoztatok, úgy, hogy 400 frt fizettetik akkor, midőn a földforgatás megtörténik, 400 frt pedig akkor, a midőn az ültetvényekkel beültettetik. Itt, t. ház, nincs mit várni; itt tenni kell. (Élénlc helyeslés a bal- és szélsőbal felől.) A világ borpiaczán az a nemzet, az az ország fog dominálni, a mely leghamarább lesz kész reconstructiojával. S ha a többi álla­mok szőlősgazdáikat a reconstructio munkájában jobban fogják segíteni, mint a miénk minket, akkor azok ki fogják ragadni kezeinkből egyik legfőbb jövedelmi forrásunkat: a borkereskedést. Francziaországot már el nem hagyhatjuk. Az elsőség a_ borpiaezon már az övé; de lehetünk második, — de nem 225.000 forintnyi évi segélylyel. — (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső' bal felöi) Itt oly óriási, oly rendkívüli calami­tással állunk szemben, melynek orvosiágát nem mindennapi eszközökkel kell létesítenünk. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső balo'dalon.) Mikor Szegedet elpusztította az árvíz, tud­tunk rendkívüli eszközökhöz nyúlni. Ma nem Szeged, nem 30,000 ember, hanem talán három millió ember létéről van szó. Szegény és gaz­dag, paraszt és úr egyformán siíjtatik önhibá­juk nélkül. Az, a ki még tegnap jólétnek örvendett, ma nem bír egy betevő falat kenyér­rel. (Úgy van! a baloldalon.) Családja koplal, mezítláb jár; előtte van az ígéret földje: a sajátja; tudja, mivel menthetné meg existentiá­ját, s nincs meg a módja, hogy azt megtehesse. (Igaz ! Úgy van! a bal- és seélsöbahn.) S midőn tavaly bátor voltam a t. föld­mívelési minister urat felhívni, hogy létesítsen egy gazdasági bankot, úgy, mint a kereskedelmi minister létesített iparbankot, fájdalom, az akkor kapott feleletből szomorúan kellett tapasztalnom, hogy nálunk ez idő szerint a pénzintézetek még nem hajlandók erre. T. ház! Mikor az elmúlt években vasuta­kat építettük, el tudtuk vállalni milliók és milliók kamatainak biztosítását, még pedig oly milliókét is, melyek nagy része a vállalkozók zsebében maradt, (Úgy van! bal felöl.) s most, a mikor millió ember existentiájáról, a lét és nem létről van szó: akkor az ily 225,000 frtos tételek kétségbeejtők, mert ezek az államnak a tehetet­lenségét bizonyítják. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) És most, t. ház, nemcsak a földmívelési minister úrhoz, hanem a kormányelnök és keres • kedeími minister urakhoz is fordulok, a kiknek tárezái szoros összefüggésben vannak földmíve­lési érdekeinkkel. (Halljuk!) Méltóztassanak nagyobb súlyt fektetni az itt szóban forgó kér­dés megoldására. Hisz a kormányelnök úr, mint pénzügyminister, legjobban tudhatja, mily óriási küzdelmet folytat a magyar gazdaközön­ség a létfen tartásért, s meg lehet győződve, hogy mindazon törvényjavaslatokat, melyeket e nehéz küzdelem megkönnyítésére fog e házban előterjeszteni, pártkülönbség nélkül, ép oly készséggel fogjuk a ház ezen oldalán meg­szavazni, mint a hogy megszokták szavazni a kormány mindennemű előterjesztéseit ott a túl­oldalon. (Helyeslés a baloldalon.) Nem ajándékot, nem alamizsnát kérünk mi, hanem czéltudatos intézkedéseket, és egyes mű­veleti ágakban segélyezést. S épen azért, t. ház, midőn kijelentem, hogy a tételt elfogadom, beszédem folyamán kifejtett nézeteim kifolyásakép, bátorkodom

Next

/
Thumbnails
Contents