Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

m Ifi, országos ülés 1898. márCzins 3-án, pénteken. Julius hó 27. A minister helyett Herrieh Károly a. k., ministeri tanácsos, 13.562. Eredetben levéltárba tétetvén, másolata s mellékletén hivatkozással a f. e. 11.883. sz. alatt kiadott végzésre, további értesítés végett kiadatnak Konkoly József szolgabíró úrnak. Kelt Budapesten, 1875. Julius hó 31-én. Szilasi s. k., alispán.« Éz hivatalos értesítés volt, és azóta ez ügyben mi sem történt, habár szorgalmazásunkra szerződésre is léptünk a magas kormai?ynyal. Ez a szerződés szintén kezeink közt van. Abban az időben meg lett ítélve 14.000 frt, a mely összegért találkozott is volna vállalkozó, a ki képes lett volna a soroksári Duna-ágban nyilt zsilipet létesíteni, de midiin arra került a sor, daczára annak, hogy meg lett Ígérve 1875. szeptember havában, hogy a kellő intézkedések meg fognak tétetni, és a pénz hozzá megadatni, az ügyben semmi sem történt. Énnek következtében az a vidék, nemcsak anyagi nyomorban, de egészségi szempontból is a legnagyobb veszélyekben van. A mennyiben itt Pest-vidéken körülbelül 30,000 lakos folytonosan a mocsárláznak van kitéve. Ennélfogva ezen ügyet a t. kormánynak ajánlom becses figyelmébe, mint a mely első sorban van hivatva a közegészségügyre figyelmét kiterjeszteni. Minthogy pedig a kormány legközelebb egy 53 milliós kölcsönt szándékozik a vizek lecsapolására fölvenni, kérem a t. kormányt, hogy a soroksári Dunaágnak ügyét szintén gondoskodása tárgyául tenni méltóztassék. (Helyeslés a s

zélsö baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Kende Mihály! Kende Mihály: T. ház! Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal fel ne hívjam a minister úr és a t. ház figyelmét arra a különös veszélyre, a melynek nálunk Ungmegy ének alsó része a Latorcza folyó áradásai folytán ki van téve. Több évvel ezelőtt a Latorcza balparti érdekeltség, a beregi ármentesítő társulathoz csatoltatott, ez ellen Un<ímegye érdekeltsége s a kerületi kultúrmérnöki hivatal részéről felterjesztés tétetett a ministerhez, a melyben kifejtették, hogy Ungmegyére ez a védtöltés káros lesz és különösen nem tanácsos azt most létesíteni, a mikor az Amerikába való kivándorlás oly nagy mérveket kezd ölteni, a mikor mindent el kell követni, hogy a lakosságot a magyar vidékeken megtartsuk; károsnak tartotta tlng vármegye közönsége, de különösen Latorcza vidékének érdekeltsége ezt a védekezést. Az 50-es, de leginkább a 60-as években a Latorczát úgy szabályozták meg, hogy felülről átmetszést készítettek, középen s alulról meg érintetlenül hagyták. A Latorcza folyónál az a különös viszony áll fenn, hogy Munkáestól mintegy 3 mértföldnyire mindenütt csatornák metszettek és ezzel elősegítették a víz gyorá lefolyását. A Bodrog felső részének szabályozása által pedig ezen fokozott lefolyást csökkentették és ma az árvíz oly magaslatokat is elborít, a hol eddig még vizet soha sem láttak, sőt bejön a templomokba is. Már pedig föl nem tehető hogy olyan helyre akarták volna építeni a a templomot, a hol a víz behatolhat. Mikor ezen derék magyar községek érdekében a minister úrnak előterjesztést tettek, a ministerium ezen panaszok meggátlására szakközeget küldött ki a nem tudom miféle chinai műszaki szabályok szerint olyan felvételeket eszközölt, melyeket a modern technikusok már rég nem használnak, a melyeknek alapján az érdekeltségnek kétségtelenül ki mutattatott, hogy panaszuk alaptalan. A Latorcza s mellékfolyó s patakjainak áradásai az eddigi árvízszínnél magasabbak nem lesznek, a lefolyási viszonyok maradnak ugyanazok, mint az előtt, t. i., hogy a nem mentesített oldalon van elég hegy, a hol a víz el fog menni. Hiszen van elég hely, míg a hegy lábáig el nem ér a víz. De mi történt? Az a víztömeg, mely azelőtt az áradások alatt a folyam mind a két pariján terjeszkedett el, ma a baloldali részre szorulva, azon vidék érdekeltségének töméntelen károkat okoz. Én megengedem, hogy a vízjogi törvény nagyon hiányos, s Papp Elek t, képviselőtársammal együtt én is azt mondom, nagyon jó volna, ha újra codificálnák, mert biz az igen furcsa helyzeteket teremt. Azelőtt a Tisza-szabályozásnál az volt a gyakorlat, hogy a nem mentesített oldalaknak kárpótlást adtak azért az érték veszteségért, melyet az elárasztott területek fognak szenvedni. Csakhogy persze a vízjog codifieatiojánál nem a régi magyar szokásjogot vették figyelembe. Van abban minden : franczía, német, olasz, csak magyar mentül kevesebb. (Élénk helyeslés hal felöl.) Pedig nem lehet mondani, hogy a vízszabályozási dolgokban nincsenek a legrégibb időkből származó praeeedenseink. Felhívom hajdú- és szabolcsmegyei képviselőtársaimat nem volt-e szokásban, hogy az újonnan alakúit vízszabályozó társulatok kárpótlást adtak ama szomszédbirtokosoknak a kik értékcsökkenést szenvedtek? t

Ott volt a borsodi, ott volt a taktaközi eset. A minister úrban látom a jóakaratot, látom s tapasztalom közgazdaságunkban azon összhangzatos működést, melyet tárczája keretén belül ajpegnagyobb ügybuzgalommal kifejt. De sajnos, hogy ennek ellenkezőjét kell c

tapasztalnom" némely közegeinek működésében, hiányzik hivatalos működésükben azon összhang, melyíyel a ministert táuiogalüiok kellene. Bureaueraticus felfogásuk nem engedi, hogy mást is lássanak szorosabb értelemben vett ügykörüknél, egy tárgy lebeg élőt-