Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-170

354 170. országos ftlés 1898. márcdtts 2-án, ctftffftSkn'iu a Kőrösöknek alsóbb érdekeltsége Békéstől kezdve le a toi'kolatig, a hol a múltban is, jelenleg is meglehetős nagy munkálatok folytak az ármentesítés érdekében ; a munkálatok igen hasznosakká és üdvösekké váltak. Azonban részint Gyomától fölftlé Ladányig, részint a Fekete- és Fehér-Kőrösön Zerindig, illetőleg KisJenőig, azok medrei, illetve átvágásai oly állapotban vannak, mint a hogy részint az 50-es, részint a 60-as években elkészültek. így a Sebes Kőrösön, annak összefolyásától fogva egészen Ladányig, annyira el vannak fajulva az átvágások és a régi kanyarok, hogy ott állandó calamitastól lehet tartani. E medret az érdekeltség, mely nem tartja magát erre hívatva, nem javítja, az állam szintén nem teszi, és ez által a belvizek levezetésének lehetősége is el van zárva. Ugyan így van a dolog a FeketeKőrösön, az összefolyástól Zerindig, úgy, hogy itt vizszín-emelkedés van. Yégül itt vau a FehérKőrös, melynek átvágásai az 50-es években készültek, szintén az összefolyástól fölfelé, s azóta e meder szabályozására semmi sem történt. Ez által nem csak a közvetlen érdekeltség szenved, hanem szenvedhet azon munkálatok sikere is, melyeket a minister úr oly nagy jóakarattal teljesít. Nevezetesen az elfajult medrek mindenféle hordalékot vihetnek a már elkészült átvágásokba, s ott mederelfajúlást, partrongálást stb. idézhetnek elő. Felhívom tehát a t. minister úr szíves figyelmét a Kőrösök mederrendezésére, és kérem, hogy a mennyiben ezt a pénzügyi viszonyok megengedik, kegyeskedjék a Sebes-Kőrösnek Gyomán felüli részét, valamint a Fekete- és Fehér-Kőrösök medreit tisztíttatni, mélyíttetni s megfele lően is szabályoztatni. (Helyeslés.) Különben pedig ama bizalomnál fogva, a mely a mii ister ár iránt, a házban minden oldalról nyilvánul, a tételt én is a legszívesebben megszavazom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Molnár Antal jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Egy pár rövid megjegyzést leszek bátor tenni ezen kérdésekre vonatkozólag. Mindenekelőtt eltérek abban a tekintetben a t. előttem szóló képviselő uraktól, mert én ugyan elismerem, hogy ezekben a szabályozási kérdésekben igen sok teendő vár az államra, de ezzel szemben el kell ismernem azt is, hogy az állam és a kormányok részéről épen ebben a kérdésben oly nagymérvű áldó zatok hozattak, hogy e tekintetben sem a kormányt, sem az államot nem lehet vádolni azzal, hogy az állam erejéhez mérten, mindazt, a mit meg kellett volna adnia, meg nem adta volna. Nem csak azon segélyezésekkel, melyek direet összegekben adattak a szabályozásokra, hanem más indirect törvényhozási intézkedésekben is az illető érdekeltek milliókkal lettek segélyezve. A kataszteri törvénynek az a rendelkezése, mely a kataszteri visszatérítések czímén a szabályozási társulatoknak óriási összegeket adott rendelkezésre, mutatja azt, hogy az állam ebben a tekintetben sem a földmívelési, sem a védekezési és vízszabályozási érdekek iránt közönbös nem volt. Hogy a t. képviselőház csak némi összehasonlítást tehessen, példának okáért vagyok bátor felhozni, hogy épen a Maros -Tisza-KŐrös szabályozó társulatnál, hol akkor körülbelül 10 milliónyi beruházás történt, kataszteri visszatérítés czímén ebből a 10 millióból az állam terhére 6 millió esett, illetőleg az állam a szabályozás befejezése után kataszteri visszatérítés czímén 6 millió forintnak 6% os kamatait téríti meg az érdekelteknek, és ennélfogva mindenütt ott, hol közérdekű szabályozási társulatok van nak, minden társulatnak módjában, jogában és kötelességében áll épen a kataszteri törvény ezen rendelkezése alapján azt a közvetlen segélyezést, melyet az államtól igényelhet, ezen módon igénybe is venni. Ez az egyik megjegyzés, a mit e kérdésben tenni akadtam. A másik, t. képviselőház, vonatkozik arra, hogy a folyamvédekezésekre vonatkozólag nem mindenütt és minden folyamnál ugyanazon dispositio tehető. A míg a Tiszánál való védekezés a leghatározottabban csak védtöltések által eszközölhető, addig a Dunán való védekezés pusztán védtöltésekre alapítva, rendkívüli elhibázott dolog volna. És talán a tiszai védekezésre vonatkozólag is sokkal czélszerííbb lesz vala, ha akkor, a mikor a védekezés kérdése a Tisza-szabályozásnál először felszínre került, nem a kizárólagosan töltések általi védekezés lett volna úgyszólván czélúl kitűzve. Mert ez lett czélúl kitűzve: ennek végzetes következményei lettek, a mire különben még rátérni szándékozom. A Dunánál pl. a legutóbbi árvíz megmutatta, hogy a legveszélyesebb árvizek leginkább a jégtorlódás folytán állanak elő, és a legutóbbi tapasztalat azt mutatta, hogy azon helyek, a hol a Duna medrében a kotrások megtörténtek, a jég zajlásnak sebesebb lefolyása biztosítva lévén, a vész elől megmenekültek, míg ott, a hol a kotrások nem eszközöltettek, a jégzajlás folytán jégtorlódás történt, és ezáltal a viz kiszámíthatatlan emelkedése állott be. A míg a Tiszánál lehet tudni, hogy a legmagasabb árvíz milyen volt, ós erre el lehet készülni, addig a Dunánál a jégzajlás által előállott torlódásokat, tudni egyáltalában nem lehet, mert a viz emelkedése lehet 3, lehet 6, de lehet 16 méter is. Ennélfogva, a jégzajlás folytán a Dunán előálló eilamitasokat pusztán védtöltések