Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-170

350 !?*» orsätAgfts ülés 1898. »4rezlns 2-dn, esttt6rt8k8n, főbb oka abban található, hogy vízügyi törvényünk is nagyon felületes, és ha itt-ott helyesek is az alapelvek, az azok foganatosítására tett gyakorlati intézkedések oly fogyatékosak, hogy helyesebb volna az egész vizitörvényt kandallóba dobni s új codexet alkotni, a melyben úgy a jogkereső fél, mint a jogszolgáltatásra hivatott hatósági közegek jogaikat és ügykörüket félremagyarázhatatlanul megtalálhassák. (Helyeslés a szélső baloldalon) Mert mai vízjogi törvényünk oly homályos, hogy azt csakugyan akként alkalmazhatjuk, — hogy benne legyek abban a hangúlatban, a melyet Bessenyey Ferencz t. képviselőtársam hozott a házba, — csak például hozom fel azon közmondást, a midőn az ispánhoz bemegy a gazda és üzt mondja : Ispán uram, megszúrta a tehenem a tehenét. Fizeted, mondja az ispán. Vagy jobban mondva ispán uram tehene szúrta meg az én tehenemé'. Az olyan véletlen szerencsétlenség, a miről nem tehetek. A vízjogi törvénynek is mindig azt a szakaszát keresik ki, a mely a nagyobb hatalomnak érdekében kedvezően alkalmazható, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és egészen más elbírálás alá esik, hogyha az ispán úr tehene találja megszúrni a gazda tehenét, mintha a gazda tehene találná megszúrni az ispán tehenét. így van ez a vízjogi törvénynek egész vonalán. Ezen törvény semmi másra nem alkalmas mint arra, hogy egy néhány nagy befolyású érdekelt a maga speciális érdekeit a községek és lakosok rovására, a vízjogi törvény köpenyege alatt védelmezhesse. Annálfogva, t. ház, nekem az volna az óhajtásom, hogy a t. mini^ter úr azon igéretét beváltaná, a mit 1891-ben kilátásba tett, hogy t. i. a vízjogi törvényt újra átdolgozva, a képviselőház elé fogja terjeszteni. És pedig nem novellaris intézkedést, vagy toldozást kérek, hanem egy szerves, egészen átgondolt, és a 8 évi tapasztalatok felhasználásával készített szerves munkálatot várok a t. minister úrtól. Tudom én azt, t ház, hogy vannak bizonyos tekintélyek, a kik a vízjogi törvények újra, alkotását ellenzik, hogy vannak bizonyos vízármentesítő társulatoknak befolyásos tényezői, a kik a vízjogi törvénynek védelme alatt szeretnek a zavarosban halászni és azt a plausibilis ellenvetést hozzák fel, hogy a törvényhozásnak milyen compromittálásával járna az, ha oly törvényt, melyet 8 évvel ezelőtt alkottunk meg, most már tűzre vetnénk. De a törvényhozásnak és igazságszolgáltatásnak nagyobb compromittálásával jár, hogyha egy ily rossz törvénynek alapján a legigazságtalanabb ítéleteket vagyunk kénytelenek eltűrni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, sürgetem, hogy a vízjogi törvény codificáltassék és újra átdolgoztassék, sürgetem főként azért, mert azon nagy igazságtalanságoknak egyik támaszát, a melyekkel nyomrólnyomra találkozunk, t. i. a műszaki ártér fejlesztésnél és a hozzájárulási kulcs megállapításánál, a vízjogi törvény helytelen magyarázatában és homályos intézkedéseiben találom. Ha van igazságtalan eljárás, t. ház, a mely ebben a században törvényhozásilag megalkottatott, az az u. n. műszaki ártér-fejlesztés. íme, Makó város t. képviselője csak most jajdult fel, hogy ott oly terűletek adóztatnak meg, a hol a Tisza vize soha se volt, ha cs?ak butelliában nem vitték oda, (Derültség bal felöl.) és kimutatja, hogy sokkal többet fizet a magas terűlet, a fensík, mint a lapos terűlet, a hol azelőtt gyékény, káka termett, a ruczák költöttek és vöcskök tanyája volt. És ezt mind a vízjogi törvény köpönyege alatt lehet megcsinálni, a mely törvény egyszerűen odadob egy elvet, azt mondván, hogy a legnagyobb vízszín szerint kell az árteret műszakilag kifejleszteni; a mely terület a vízszín alatt fekszik, az járuljon hozzá a költségekhez. És ebből származnak, t. ház, az olyan nagy absurditások, hogy pl. a Fekete-Kőrös oly módon fejlesztette ki ártereit, hogy a püspök-ladányi indóháznál levő vasúti sín két méterrel áll alacsonyabban, mint a Fekete-Kőrös vize, vagyis két méter víznek kellene a püspök-ládányi vasúti sinen lenni, ha a Fekete-Kőrös kiöntene, Nem akarom a t. házat felszólalásommal hosszasabban untatni, annyival kevésbbé, mert látom, hogy a t. minister úrnak is nagyon unalmas ez a dolog. De bármennyire unalmas is, ezzel a kérdéssel addig, míg a bársonyszéken ül, foglalkoznia kell, (Úgy van! a szélsőbalon.) különösen azért, mert csak az ő gondos, igazságos és körültekintő intézkedései által lehet enyhíteni azokat a bajokat, melyek a műszaki ártérfejleszté< folytán országszerte tapasztalhatók. Abban ugyan nincs igazsága az előttem szólott makói képviselő úrnak, hogy a hozzájárulás direct a kataszteri tiszta jövedelem alapján vettetnék ki, mert különböző vízszínek levén felvéve, — pl. a 30-iki, az 55-iki, a 76-iki, a 81-iki, és még nem tudom milyen vízszínek, — az egyik társulatnál több, a másiknál kevesebb vízszín szerint történtek a műszaki ártérfejlesztések, úgy, hogy a különböző vízszínek közt meg van ugyan adva az arány, meg van mondva pl., hogy a legmagasabb terület vízszíne úgy viszonylik a legalacsonyabb terület vízszínéhez, mint 1: 5, de ennek az aránynak határán beltíl azután csakugyan a kataszter alapján vetik ki a hozzájárulási költségeket, és bekövetkeznek oly igazságtalanságok, hogy az a terület, a mely mindig víz alatt volt, sokkal kevesebb