Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-170
348 170. orsüAgos ülés 1898. márezins fán esHtSrtSkBa. 2. Ezen állami adónak pótadója 3°/o, 1 forint 8 kr. 3. Városi közköltség az egyenes állami adó titán 25°/o, 2 forint 24 krajczár. 4. Megyei pótadó államadó ntán 2 0 /°> 7 krajczár. 5. Megyei útadó államadó után 6°,^ 21 krajczár. 6. Egyházi adó államadó után 12°/o, 41 krajczár. 7. Városi közmunkaadó állami adó után 10%, 34 krajczár. 8. Ártéri költség a Kőrös-Tisza-Maros ármentesítő társulathoz évi hozzájárulás, illetve kivetés a katasteri tiszta jövedelem 13 forint 50. kr. után 44 36 /ioo°/o, 5forint 85 krajczár. 9. Belvizszabályozásért a Szárazéi társulatnak kirovás a 13 forint 50 krajczár kataszteri tiszta jövedelem után 27°/o, 3 forint 64 kr. I-ső osztályú szántóföldnek évi közadója összesen 13 forint 23 krajczár. Ehhez járul még a szárazéri társnlat által kirovott hozzájárulás, mely szintén a földadó után vettetik ki; ez a Szárazér arra való, hogy azon tiszai vizeket, a melyek Hódmezővásárhely és Szentes városok határait elöntik, levezessék, miután elismerem, más mód a levezetésre nincs a Marosba, Apafalván át, de természetesen a haszon azoké marad, a kiknek a vize levezettetik, de nem kellemes azokra, a kiknek határán a vizet keresztülviszik. Ezen tétel 3 forint 64 krajczár. Úgy, hogy az első osztálya szántóföldnek évi közadója Makón 17 forint 23 kr. De mint mondám, fejtegetésemet nem folytatom tovább. En előre kinyilatkoztatom, hogy addig, mig ezen állapoton, egy vagy más módon segítve nem lesz, nem fogok szűnni ezen kérdést szóbahozni. Én Makó városa érdekében, a melynek rám nézve megtisztelő bizalma folytán ülök itt, nem kérek protectiot, kedvezményt, én egyszerűen igazságot kérek. {Helyeslés jobb felöl.) Nem kívánok most a t. mmister úrtól nyilatkozatot, csak arra kérem, szívlelje meg azokat, a miket itt elmondtam. Különben azon bizalom folytán, melylyel a t. minister úr és az egész kormány iránt viseltetem, a tételt elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Horváth Ádám jegyző: Papp Elek' Papp Elek.* T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr előadásából mindenki megértheti, hogy az ország csaknem minden részében méltó aggodalom ébredt fel a birtokos lakosság, föld mívelő osztály azon részénél, mely ártéri birtokkal bír, az ármentesítési és vízszabályozási ügyeknél felmerült visszásságok miatt. De t. ház, azon bajoknak orvoslását, a n.elyekből az előttem szóló csak néhányat méltóztatott kidomborítani, felületesen alkalmazott eszközökkel és I gyógymódokkal nem lehet elérni. Ha gyökeres, mélyreható és a baj forrását megszüntető rendszert nem léptetünk életbe, akkor épen úgy járunk, mint az a doctor, a ki a vérbetegséget fiastromokkal akarja gyógyítani. Nem regenerálni kell: alapjában véve kell átalakítani mindazon intézményeket, a melyekre basirozva vannak a folyamok szabályozásai és az ármentesítés. T. ház! Én azt tapasztaltam, hogy ez irányban, a minister úr elég készséget tanúsít mert mint magam és az előttem szóló képviselő úr is megjegyeztük, már 1890. évi jelentésében, mely a törvényhozás elé lett terjesztve, azt monda in speeie a Dunáról: (olvassa) »A Duna nem csak hazánk legnagyobb folyama, hanem egyúttal egész Európa legjelentékenyebb viziútja, mely Dévénytől Orsováig, közel 1000 km. hosszúságban szeli át Szt.István birodalmát. A Duna hajózásának két legnagyobb akadálya, u. m.: a gönyő-pozsonyi szakasz és az Orsova feletti s alatti sziklazuhatagok rövid néhány év alatt el fognak tűnni, azonban, hogy a folyam hajózása az őt megillető polczra emelkedhessek, erre nézve szükséges, hogy a két végszakasz között is mindama hajózási akadályok s nehézségek eltávolíttassanak, melyek ma tényleg fennállanak, és melyek káros hatása fokozotabb mértékben akkor lesz érezhető, ha a fentebb említett két folyamszakasz hajózása már biztosítva leend, miért is ezen körülményekre figyelmünket jó eleve ki kell terjeszteni. De nem csak a hajózás országos fontosságú érdeke követeli, hogy a dunai állapotokkal alaposan foglalkozzunk, hanem azon nagy vidékek, és számos népes község és város, köztük az ország fővárosának élet- és vagyonbiztonsága is, melyeknek jóléte ezen hatalmas folyó szabályozásához van kötve«. És itt előadta a minister úr, hogy különösen a Közép-Duna ármentesítése égető szükség, és hogy a Tisza medrének, a hullámtereknek rendezése, a partvédelmek szintén égető szükséget képeznek, kilátásba helyezi, hogy: (olvassa) »Mindezekre való tekintettel remélem, hogy az 1893. évi költségvetés beterjesztése alkalmával a pénzügyministerrel egyetértőleg oly megoldási módot leszek képes bemutatni, mely a mellett, hogy az ország pénzügyi helyzetével számol, illetőleg a vizimunkálatokra fordított összegeket nem emeli, egyúttal immár égető szükséggé vált folyószabályozásokat sem odázza el, ellenkezííleg lehetővé teendi, a fentebb érintett tekintélyes 53 millió forintnyi összegnek mintegy 15 év alatt való befektetését*. T. ház! E komoly ígéret nyomtatásban történt. És daczára annak, hogy most a 93-iki
