Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-170

|42 170. ora6g*i Ülés 1898 mftrczliis SWTI. ciüttrtBkon. adott, azonkívül a rendelkezésre álló faiskolák1:61, és a kezelése, illetve felügyelete alatt álló faiskolákból több millió szederfát adott ki ültetésre, és megtette azon, nézetem szerint leghasznosabb intézkedést is, hogy az erdészeti hivatalokat utasította, hogy ezentúl az erdészeti faiskolákból a 2 — 3 éves facsemetéket a községi faiskolák számára ingyen adják. Az én nézetem szerint szükséges tehát a törvényhozásnak gondoskodnia erről, mert ha iménti felszólalásomban a bibliából hoztam fel példát, (Halljuk! Halljuk!) most a koránból fogok felhozni, a mely azt mondja, hogy minden igazhívő legalább is hét fát ültessen. Ha nálunk Magyarországon minden ember csak három szederfát ültetne, kétségtelen, hogy a selyemtenyésztési ipar óriási lendületet nyerne. (Helyeslés jobb felől.) Nekünk gondoskodnunk kell, ha nem a magunk, úgy a jövő érdekében. És itt megint csak a keletiekhez fordulok, és mondhatom, hogy eljárásomban ezekkel a szavakkal igyekeztem a népet legjobban megnyerni az ügynek, és pedig sikeresen. Elmondottam neki az öreg arab meséjét, (Halljuk! Halljuk!) hogy midőn a 80 esztendős arab ember datolyafát ültetett, henyélő szomszédja odamegy s azt mondja, hogy miért ülteted ezt a datolyafát, hiszen tudod, hogy csak 100 év múlva terem gyümölcsöt? És te már azt nem élvezheted. Ez visszafeleli, ha az öregapám is akként gondoskodott volna, mint te, akkor nem enném mi datolyát. Nekünk is a jövő érdekében kell megtennünk és kivált törvényhozás útján kimondani, hogy a községekben ne csak decretájtassanak a faiskolák, hanem hogy azok rendesen be legyenek kerítve, kutakkal és munkásokkal legyenek ellátva. — Mert most, hogy történik? A közmunka teljesítése végett kirendelt egyén belevágja abba a fiatal csemetébe kapáját, csak hogy ne kelljen neki esztendőre vele bíbelődnie Megvallom, igen sok teherrel van ez összekötve. De lehet a községeket összevonni és igen alkalmasan a már alkalmazott egyéneket, útkaparókat stb. erre a czélra egy kis javadalmazás mellett hasznosítani. Továbbá óhajtanám, hogy ne községi bírákra és főszolgabírókra bízassék az ellenőrzés, a kik tulajdonképen felelősek a községi faiskolák jó karban tartásáért, hanem adassék meg a ministemek a jog, hogy az ellenőrzést a szükséghez képest, maga eszközölhesse; végül pedig a leg hatályosabbnak azt tartom, hogy ott

; a hol a talaj alkalmas, a községek legelőföldjéből egy hold kiszakíttassék és eperfákkal ültettessék be. Egy kat. íholdon legkevesebb 600 fa helyezhető el; a inig a fa megnő, a talaj alatta mindig veteuiényezhető. Praxisból beszélek, mert nálunk voltak községek, melyek egy fának leveleiből 3—4 frtot vettek be. És ez meggyőzte a népet arról, hogy az eperfákat ültetni szüksége" és üdvös. Én nem veszek három forintot, hanem csak húsz krt, és csak 500 fát számítok, — mert száz elpusztulhat, -— ez is száz forintot tesz ki évenkint, a mi a községnek költs/geit les'ámítva, igen szép nyereség. Óhajtanám, hogy a mezőrendőri törvény mielőbb életbe lépjen, mert nem az a baj nálunk, hogy nem ültetnek kellő mennyiségben, hanem hogy kiültetik s azután nem gondozzák, még pelig azért, mert népünk a műveltségnek még igen csekély fokán van, és az egyik duhajságból pusztítja el azt a fát, a másik keresztül hajt rajta kocsijával, úgy, hogy a legszebb faültetvénynek egyszerre végük van. Ezeken segíteni kell, t. képviselőház, s midőn felszólalásomat befejezném, lehetetlen, hogy a magam részéről elismerésemet ne nyilvánítsam azon férfiú iránt, a ki a legnagyobb önzetlenséggel oly fényes fokra emelte ezen hasznos és üdvös közgazdasági ágat, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem róla, a ki Széchenyi nagy eszméjét megvalósítani igyekezett. A tételt különben elfogadom. (Élénk helyeslés jobb Jelöl.) Molnár Antal jegyző: Vajay István! (Felkiáltások: Nincs itt!) Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. képviselőház; Nagy érdeklődéssel hallottam t. barátom Bessenyey Ferencznek felszólalását ezen igen fontos jövőjű gazdasági ágra nézve. 0 felszólalását azzal végezi ;, a mivel tavaly hasonló felszólalásomat én is befejeztem, t. i. meleg szavakban fejezte ki elismerését azon férfiú iránt, a ki e/.en ágat mai viruló helyzetére emelte s folytonos szorgalommal s fáradhatlan áldozatkészséggel tovább is emelni kés<5: a gelyemtenyésztési kormánybiztos, Bezerédy Pál iránt. (Éljenzés.) Mindnyájan elismerjük ezen férfiú eddigi sikereit s fokozódott érdeklődéssel vesszük kezünkbe, — én legalább úgy vagyok és számos képviselőtársamnál tapasztalom, — azon é^'i jelentéseket, a melyeket a földmívelési minister úr kinyomatván, köztünk szétosztatott. Mindazok a körülmények, a melyeket Bessenyey Ferencz t. képviselőtársam előadott, a valóságnak teljesen megfelelnek, oly tanácsokkal is szolgált arra nézve t. képviselőtársam, a melyeket mint volt megyei tisztviselő a maga járásában közvetlen a nép életéből merített. Temesmegye, t. i. a hol ő közigazgatási tisztviselő volt, szintén a selyemtenyésztési megyék körébe tartozik. Fölöslegesnek tartom a hallottak után részletekbe bocsátkozni. Azok után, a miket az iránt hallottunk, csak egyet akarok constatálni. Nincs semmi egyéb baj, mint az, hogy a szederfának