Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-170

ggg l?ö, omfSfos Még 1898. itíáreatSns A án, estttíftSklft, Bornemisza Lajos: T. ház! A gazdasági I tanintézetekben a gazdasági ismeretek terjesztésére vonatkozó tételnél igen röviden akarom a t. ház kegyes türelmét igénybe venni. (Halljuk!) Már az általános vitánál én is, úgy mint képviselőtársaim kifejeztem azt, hogy mivel Magyarországon úgy az éghajlati viszonyok, mint a vidéki fekvési viszonyok különböző gazdasági rendszert követelnek meg, és hivatkozva a múlt évben épen a földmívelési minister ív által tett azon Ígéretre, hogy czélba vette azt. hogy nálunk az egész országban különböző vidékeken paraszt mintagazdaságokat akar rendszeresíteni, e tételnél akarom újból az igen t. minister új figyelmét felhívni, és ezt egész röviden indokolni. (Halljuk;! Halljuk!) T. ház! A paraszt mintagazdaságok, különösen oly vidékeken, hol a föld minősége nem képes az intensiv gazdaságot előidézni, illetőleg úgy az állam, mint az illető tulajdonosok igényeit kielégíteni; továbbá oly helyeken, hol a filloxera-vész a szőlőkben pusztításokat tesz, szükséges, a mint Andreánszky t. képviselőtársam említette, gyümölcsfaiskolákat alapítani', továbbá oly vidékeken, hol az erdők kipusztultak, és kopárságok vannak, s ezek beültetése czéloztatik, nézetem szerint csakis akkor lehet helyesen eljárni, és a kormány segélyét czélszerííen eszközölni, ha nem egyeseknek adományoz tátik, például vetőmag, fa, csemete, gyümölcsfa, tenyészanyag, hanem minden vidéken különkülön/paraszt mintagazdaságok rendeztetnek be, úgy hogy ezek élvezni fogják a kormánytól az adományokat, az előnyöket, de egyúttal az érdekeltek hozzájárulása mellett ellenőriztetni fognak ezen gazdaságok, hogy a legczélszerűbb megmunkálás, és berendezés által nemcsak maguknak, de a vidéknek, a szomszédnak is jó példával járjanak elől. (Helyeslés.) Legyen szabad még csak azon momentumra a t. ház figyelmét felhívnom, hogy ezen modus először olcsó, másrészről pedig igen nagy gyakorlati eredményeket fogunk ezen intézmény berendezése által látni. Én egyáltalán nem óhajtom, hogy a kormány nagy költségeket fektessen be ezen mintagazdaságokba. Tudjuk, hogy eddig is, vetőmagot, gazdasági gépeket stb. küldött a gazdasági egyesűleknek, magánosoknak. De ez, nézetem szerint, nem ér semmit, mert ha nem ellenőrizzük, és nem adunk módot a népnek, hogy figyelemmel kísérje ezt és a gazdaság intensiv vezetésére kedvet kapjon, hogy lássa a jó eredményt, mely ez által eléretik, elérjük azt, hogy a kormány által kiadott adományozás, illetőleg annak pénzértéke nem lesz egyéb, mint kidobott pénz. (Úgy van!) Én egyáltalában semmi nagyobb áldozatot nem kérek a t. minister úrtól, csak hogy valamint eddig, ágy a jövőbén is legyen kegyes ezen mintágazdaságók javára vetőmag, gazdasági felszerelések, tenyészanyag, szarvasmarha, disznó, juh tekintetében, a mint a vidék viszonyai megkívánják, kissé foközotabb mértékben mint eddig, az illető vidék kérelmét figyelembe venni, és évenkint äz ország különböző vidékein felállított mintagazdaságok vezetői, illetőleg tulajdonosai részére bizonyos jutalmakat kitűzni, hogy a kik legszebb, leglucrativabb eredményt tudnak felmutatni, úgy az állattenyésztés, mint a gyiimölc>fatenyésztés, vagy a szőlőmegmívelés terén, vagy kopár területek befásítása terén, azoknak évenkint a kerületi, vagy megyei bizottságok véleménye alapján jutalmak kiosztassan ik. (Helyeslés.) Ezt vagyok bátor a t. minister úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Kíván e valaki szólani? Ha senkisem kíván szólani, akkor a vitát bezárom. Gr. Bethlen András földínívelésügyi minister: T. ház! Bár e tétel meg nem támadtatott, azonban általánosságban kifejeztetett az, hogy a dotatio elégtelen. Hogy ha azon nagy feladatokat tekintjük, a melyeket, a gazdasági tanintézetek líjvatvák teljesíteni, s azon ideális állapotot, mely felé törekszünk, akkor kétségtelen, hogy a dotatio nem nagy ; azonban, ha összehasonlítjuk a jelen költségvetést a tavalyival, határozott emelkedést látunk. Hogy ha itt az emelkedések időszerint nem tűntettek fel, vagy talán ennek ellenkezője jeleztetett, bocsánatot kérek, ez talán az én hibám, a mennyiben ezen emelkedés itt a rendes, rendkívüli, átmeneti kiadások és beruházások tételei közt van elosztva. így találjuk azt, hogy a gazdasági tanintézetek rendes bevételeit összehasonlítva a tavalyival, 43.381 frt az emelkedés; függetlenül azon tanintézetektől, a melyek újabban létesíttettek. E három különböző czímen összesen 62.000 frt újabb dotatioban részesülnek ezek, a mennyiben a kecskeméti, trencséni, lugosi és tordai földmívelési iskolák czíaién fölvett többlet 16.000 frtot tesz ki, külön véve Algyői. Oss ehasonlítva a tavalyi kiadással, körűlbelől 20.000 frt a többkiadás és végre a beruházásoknál 26.000 frt többlettel találkozunk. Ezt cs ik annak illustrálásáúl vagyok bátor jelezni, hogy itt viszonyainkhoz képest meglehetős dotatio-szaporodással állunk szemben. A mi azt illeti, vájjon szükséges-e az ország egyes vidékein újabb ily tanintézeteket felállítani, e tekintetben sietek Bessenyey Ferencz t. barátomnak igazat adni, hogy igenis helyes volna t'igy Temesvárott, mint az ország más pontjain is ilyeneket létesíteni; folyamatban is vannak a tárgyalások, mindig szem előtt tartva nemcsak a vidék alkalmas voltát, hanem egyszersmind