Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

169. országos ülés 1898, márezlns 1-én, szerdán, g"23 bújni, hanem azt akarjuk, hogy ha az ország komoly közgazdasági érdekéről van s«ó, — mert abban én is egyetértek a t. földmívelési minister úrral, hogy egy jó földmívelési politika, a legjobb nemzeti politika, — ne találkozzunk azzal, hogy valahányszor nagy kérdések merülnek fel, akkor mindig tehetetlenül állunk azzal szemben, a mikor pedig apró kérdésekkel kell feldiesekedni s az elért eredményeket kell felmutatni, akkor a kormány mindig bőbeszédű" legyen; akkor más politikát kell követni. Mert az a politika, melyet követni látunk, nem nemzeti politika, mert fentarthat egyeseket, de nem tarthat fenn országot. (Élénk tetszés bal felől.) Ez az, a mi engem arra késztet, hogy kérjem a t. minister urat és a t. kormányt az orvoslásra, s én a legnagyobb megelégedéssel fogom eonstatálni, mihelyt azokat az eszközöket, melyek e bajok orvoslására szükségesek, kezükbe méltóztatnak venni, hogy e kérdés magaslatán állnak. De akkor, midőn a költségvetés tárgyalása alkalmával azok a panaszok, melyek évtizedek óta fennállanak, újra meg újra felpanaszoltalak a nélkül, hogy orvoslás történnék, akkor nem fogok elnémulni sem én, sem senki e házban; a panaszok újra fel fognak hangzani, unalmasak leszünk e tekintetben a végtelenségig, unalmasak annyira, a mennyire megköveteli ezt az ország pusztuló közgazdasága. (Tetszés bal felöl.) És nem a t. kormány ellen akarjuk mi ezt kiaknázni, hanem rá akarunk mutatni arra, hogy a kormánynak, mi előttünk haladva, kötelessége az, hogy ne frázisokkal feleselgessünk egymásnak, hanem a megoldásra váró dolgokat vezesse is megoldásra. (Élénk tetszés bal felől.) Ezért én kérve-kérem újból is a t, minister urat, hogy az országot fenyegető ezen közgazdasági baj ellen, mely az országnak számos részét töiikrejutássa! fenyegeti, s a mely végpusztulással fenyegeti a t. minister árnak szűkebb hí zaját is, a honnan én is származom, vegyen komoly eszközöket a kezébe, s nyugtassa meg a háborgó nemzetet, nyugtassa meg a házat aziránt, hogy a bajok elhárítására komoly eszközökkel rendelkeznek. (Helyeslés bal felől) Tegye meg ezt a t. minister úr, — tudom, hogy a költségvetés keretében most incidentaliter lehetetlen, — de kötelessége az ország, hazája, és kötelessége nemzete iránt, hogy még ezen ülés szaka alatt tegyen oly intézkedéseket, hogy azokban mindenki, a ki aggódik, megnyugvást találjon. Eu erre kérve-kérem a minister urat. Mert ha ez elmarad, fel fog a nemzet vádja hangzani a minister úr ellen és a kormány elleu, a melynek módjában állott segíteni, de a segítséget a nemzetnek, mikor kellett volna, nem adta meg. (Helyeslés balról.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha nem, a vitát bezárom. A földmívelési minister úr kíván szólani. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! Az előttem szólott Horváth Gyula t. barátom, azzal végezte felszólalását, hogy nem frázissal akar hatni; én sem óhajtok frázissal élni, hanem szembe nézek a vádakkal, a melyek itt felhozattak. Mindenekelőtt legyen szabad utalnom, azon positiv orvosszerekre, melyeket a vita kezdetén felszólalt uraktól hallottam, és csak azután leszek bátor a vádakra áttérni. (Halljuk! Halljuk!) Andreánszky t. barátom, két eszmét pendített meg. Nem újak azok, de talán annál jobb, mert ugyanazok, melyeket a kormány is czélba vett a bajok orvoslására. Egyik a gyümölcstermelés emelése, a másik a szakoktatásnak kiterjesztése és ingyenes, vagy olcsó amerikai szőlővesszők kiosztása. Ami a gyümölcsészetet illeti, örömmel hallottam, hogy eddigi működésemről elismerőleg nyilatkozott. Es valóban mondhatom, hogy ma már ezen téren oly kezdeményezésre utalhatok, a melynek folytán ezen rendkivtíl fontos közgazdasági ágnak rendszeres fejlesztését mutathatom be. Az egész országban tanulmány tárgyává tétetett, hogy mely gyümölcsfajták, hol termel hetők haszonnal; mert habár ez ideig igen sok helyen gond fordíttatott a gyümölcstermelésre, igen sok dilettáns a maga örömére foglalkozott ezzel, igen sok helyen botanieus kerteket találunk, a melyekben igen érdekesen van kimutatva, hogy mely vidékeken, milyen gyümölcsfajta, hogyan prosperál ; de arra nézve a közönség még eléggé beoktatva nem volt, hogy melyek azon gyümölcsfajták, a melyek az ország egyes részeiben a legczélszerííbben volnának termelhetők. Épen ezért az állami gyümölcstelepek tervszerűen és azon czélzattal lettek fölállítva, hogy az ország különböző pontjain kizárólag olyan csemeték terineltesseknek, a melyek ottan haszonnal termelhetők. Most már az ott előállított vadonezok és oltványok száma oly nagy, hogy azokkal közel jövőben, mondhatni, eláraszthatjuk a vidéket. A gyümöes értékesítésének kérdése is rendkívül fontos. S erre nézve történtek és történnek is intézkedések, a mennyiben aszalók ingyen, vagy kedvezményes áron osztatnak szét, tanfolyamok tartatnak az értékesítés módjain ik oktatására ; almabor készítésre, aszalásra, cognacfőzésre, a különböző szesztermelésre Stb. A mit Horváth Ádám képviselő úr a Miklós telep fejlesztésére felhozott, abban igaza van. E telep még kiegészítendő lesz egy présházzal s egy pinczével, a mi közelebbről meg fog tör41*