Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

i'69. országos ülés 1898r márefcttts Lén, szerdán. §\ \ az, de ä minister akarja, bizony a többség nem ejti el a ministert egyes csekély esetekben, és eljárását ha nem is volna helyes, még akkor is helyeselnék. Én tehát, ez indokok alapján nem tehetek mást, minthogy kérjem a t. házat, Ü határozati javaslat elfogadására. Hiszen annyi sok szép szó jött a túlold iÍrói, hiszen mindnyájan akarják javítani a földmívelők sorsát, mindnyájan akarják, hogy a polgárok a kellő fii mennyiséghez a legtisztességesebb úton jussanak, de a beadott határozati javaslatokat azután elvetik. Mire való akkor az a jóindulat a földmívelők és gazdák iránt a t. többség részéről, ha a szép szavak u'án nem következik be azok nak a gyakorlatban való érvényesítése. Kérem tehát a t. házat, hogy miután Bernáth Dezső t. képviselőtársam javaslata teljesen szabad kezet ad a földmívelésttgyi minister úrnak arra nézve, hogyha rendkívüli eset, vagy bármely körülmény kívánja, a nagyban és nyilvános árverésen való eladáson kívül is eszközölhetné az érté kesítést, általánosságban fogadja el ezt az elvet a mely a legtermészetesebb, hogy t. i. az eladás rendesen csakis nyilvános árverés útján történhessék. (Helyeslés bal felöl.) Veszterlmre: T. ház! Úgy Madarász József, mint Bernáth Dezső t. képviselőtársaim azon felfogásban vannak, hogy én félreértettem különösen Bernáth Dezső határozati javaslatát, és annak indokolását. Minthogy én félre nem értettem őt, és hogy e tekintetben félreértett szavaimat helyreigazíthassam a t. ház becses türelmét kérem néhány pillanatra, (Halljuk! Halljuk!) csak annyi időre, hogy felolvassam magát a határozati javaslatot, a mely következőleg szól: »TJtasíttatik a kormány, hogy a kir. kincstári erdőségek termékeinek értékesítését nyilvános árlejtés útján eszközöltesse, melynek feltételei előre lennének megállapítandók, és melyeknél utóajánlatok elfogadhatók ne volnának*. Ha e határozati javaslat, úgy, a mint van, elfogadtatnék, akkor a fa értékesítésének minden más módja és neme ki volna zárva és csupán csak a nyilvános árverés útján volna lehető. Minthogy úgy Bernáth Dezső t. képviselőtársam értelmezéséből, mint Madarász József t. képviselőtársam felszólalásából is azt értem, hogy mind a hárman tulajdonképen egy véleményen vagyunk, és nem akarjuk a t. minister urat annyira korlátozni, hogy midőn nagy industriáról és hosszabb időre szóló faízállításokról van szó, kötve legyen a keze, de a határozati javaslat nincsen ennek megfelelőleg, éí kellőképen szövegezve, a mennyiben ezen szöveg szerint a fa értékesítésének minden más módja ki volna zárva, azt az indítványt bátorkodom tenni, ha ugyan most szabad indítványt tennem, a mire nézve a t. ház engedélyét kérem, hogy a határozati javaslat, ha egyáltalában elfogadtatnék következőleg módosíttassék: »Utasíttatik a kormány, hogy a kir. kincstári erdők termékeinek értékesítését rendszerint nyilvános 'árlejtés útján eszközöltesse« stb., a többi marad (Helyeslések.) Bernáth Dezső jegyző: Ehhez a módosításhoz szívesen hozzájárulok. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve Hogyha tehát szólni senki sem kíván a vitát bezárom. A minister úr kíván szólani. Gr. Bethlen András földmívelésügyi | minister: T. ház! Az állami erdők kezelésénél | és különösen értékesítésénél követett eljárásra vonatkozólag leszek bátor egész röviden egy | pár felvilágosító megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ha visszapillantunk az alkotmányos idő kezdetére és arra, hogy minő állapotban voltak akkor a kincstári erdők, és hogy azóta hogyan folyt és miként változott a kezelés, egy örvendetes jelenséggel találkozunk : haladással. Ugyanis a 70 es évek közepén azon eljárás után, melyet itt Komjáthy Béla t. képviselő úr is jelzett, mely a lehető legnagyobb tiszta jövedelemnek kiteremtéséből állott, következett egy másik epocha, mely eonservativnak mondható, és mely a mai napig tart, azonban különböző változásokkal. Á 70 es években bekövetkezett pénzügyi nehézségek ezen a téren is arra utalták az államot, hogy arra tekintsen, hogy állandó és biztos jövedelemre tegyen szert ebből a forrásból is, s azért szükséges volt hosszú lejáratú és nagy területekre kiterjedő szerződések útján értékesíteni az erdőtermékeket. Szükséges volt ez akkor azért, mert nagyobb berendezéseket csak akkor volt hajlandó egy vállalkozó tenni, hogyha hosszú időre, és egész nagy terűlet adatott neki bérbe. Ez a rendszer tartott egészen a 80-as évekig. Ekkor az állam egy más rendszerre kezdett reátérni a végből, hogy eljusson azután ahhoz a rendszerhez, a mely szemeink előtt leheg, de a melyet ma még csak Francziaország és Németország kezdett megvalósítani, s a mely abból áll, hogy nem feldolgozva; és egy helyre kihordva, hanem a helyszínén az erdőben, kisebb területeken, árverés mellett adassék el a fa. Ezt tartom én azon ideális állapotnak, mely a viszonyoknak teljesen megfelel, és a melyhez közeledünk, és épen azért nemcsak elődöm, a kire utalni méltóztattak, hanem én is azt tartom szemem előtt, hogy lehetőleg rövid idő alatt, és lehetőleg nem nagy kiterjedésű területek termékei adassanak el árverés útján. Ezzel ellentétes eljárást nem is fog rám bizonyíthatni Bernáth Dezső t. képviselő úr, kivéve az olyant, a melyet az ipar szempontjából teljesen indo-