Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

304 M*« o«*«*Aír»s Illés U0k mftrwín Lén, szerdám nagy üzletek a kincstárnál néha égés? hagy uradalmakra kiterjednek. A mártmirosi erdőkben Grödl, az ungiakban Reissmann, a liptóiakban más nagykereskedő birt egy-egy hosszú lejáratú szerződéssel, a melyben gyakran milliókat érő előnyök biztosíttatnak nekik. Egyáltalán nem tartom helyesnek, hogy míg a képviselőház budget joga néha minutiosus dolgokra is kiterjed, és ha egy nyomorult hivatalnoknak valamely ministeriumban vagy pénzügyigazgatóság dohos zúgjáhan 50 írtjáról van Szó, az a t. ház consideratioja alá keiül, de a midőn í0—12 esztendőre kiterjedő s milliókról szóló szerződések forognak szóban, az semmi atkotmänyos controllnak alávetve nincs. Ezt megengedhetőnek nem tartom (Helyeslés a baloldalon.) Concedálom, hogy az értékesítés e módja, a hosszú lejáratú szerződés kötése is lehet némely esetben czélszerü, midőn ugyanis az egyes iparágak s egyes vállalatok létesítését teszi lehetővé. És én nem is szándékozom a ministerium kezét megkötni abban, hogy ily szerződéseket kössön, de mindenesetre megkövetelném azt, hogy az ily szerződés jóváhagyás előtt, úgy, mint az egyes vasúti eoncessiók, a ház asztalára letétessenek, és azokra a ház eonsideratiája kikéressék. (Helyeslés a baloldalon.) Ha az ily szerződés helyes, akkor a minister úrnak mindig van módja és alkalma annak helyességéről a házat meggyőzni, és jóváhagyását reá megnyerni; (Úgy van! bál felöl.) ha nem helyes, akkor mindenesetre vagy tartózkodni fog a szerződés megkötésétől, vagy a ház fogja vétóját kimondani. Én a nyilvános árlejtést tartom a legczélszerűbbnek, és miután meg vagyok győződve arról, hogyha a kincstár ehhez ragaszkodik, és az árlejtést becsületesen keresztül viszi, úgy ezen árlejtéseknek hitele annyira fog emelkedni, hogy ezen hitelemelkedés a kincstári termények értékesítésénél nagyon eredményes lehet, és az ez által elért nagyobb bevétel a földmívelési ministerium budgetének tiszta jövedelmét is nagyon fogja idővel emelni, azért bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot benyújtani, mely tisztán csak a gr. Szapáry Gyula volt minister úr által megjelölt, s általam felolvasott modusnak a ház által leendő elfogadását vonná maga után. (Helyeslésbal felöl.) Határozati javaslatom így hangzik. » Útasíttatik a kormány, hogy a kir. kincstári erdő ségek termékeinek értékesítését nyilvános árlejtés útján eszközöltesse, melynek feltételei előre lennének mégállapítandók, és melyeknél utóajánlatok elfogadhatók ne volnának*. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: B. Andreánszky Gábor! B. Andreánszky Gábor: T. ház! Képviselői kötelességem, hogy minden alkalmat megragadjak arra, ha ismételve is, hogy sürgessem az oly intézkedések megtételét, a me lyekuek időszerűségéről és égető szükségéről meg vagyok győződve, habár azokat a t. minister úr még koraiaknak is tartja. (Helyeslés bal felől.) Ilyen a kényszerbefásítás elrendelése. A kényszerbefásítás a törvényben úgy is ki van mondja mindazon területekre nézve, a melyeknek kopársága a szomszéd birtokokra nézve káros. Hí azonban a t. minister úr ezen elvi kijelentést végrehajtható formába akarja önteni, akkor rögtön oda jut, a hol én vagyok. Azt pedig tudjuk, hogy az ily kopár hegyi oldalakon zápor alkalmával az összegyülemlett vizet nem képesek magukba fogadni s föíszívni a vízmosások, minek következtében ez a viz fokozott erővel s oly mennyiségben tolul le a völgyekbe, hogy azt az árkok nem képesek egyszerre befogadni, hogy az az árkokat elrontja, és néha több kilométer távolságra minden területet elpusztít, és a magával ragadt kavicsot a termő helyekre lerakja és ezzel azokat elrontja. Hasonlóképen vagyunk a futóhomokkal, s azért mondható n, hogy mindezen kopár területek a véderdő területek tekintetéből a legrombolóbb hatáss.il vannak, (Ügy van! bal felöl.) miután ezek a kopár területek ritkáig ugyanazon tulajdonosé, mint azok a rétek, melyekben a viz kárt tett, — csak nagy birtokon fordul ez elő, — ezért, ha minden oly területet be akarunk ültetni, mely a szomszédnak kárt tesz, akkor egyáltalában el kell rendelni a kényszerbefásítást. Belátják ezt a mi vidékeinken a gazdák, és az a gazda, a ki csak félig-meddig a meglehetős gazda nevére concurrál, be is ülteti kopár területét és nem is a kormány segítségével, hanem beülteti a saját csemeteivei. Es mégis mit látunk ? Azt, hogy igen sok terület van, mely kopár és hasznavehetetlen. De ha nézzük, hojy kiké ezek a birtokok, azt látjuk, hogy akárhányszor olyan tulajdonosoké, a kik birtokukat haszonbérbe adják pl. a váczi püspöké, és épen ezen birtokosok megfeledkeznek arról, hogy a haszonbér kötésénél a befásításróí gondoskodjanak. Az ilyen haszonbérlőnek nincs érdekében olyan befektetéseket eszközölni, melyek másoknak gyümölcsöznének Vannak ismét olyan birtokosok, a kik csak névleg, sőt, a kik a bírósági restantiák kegyelméből tulajdonosai az illető birtoknak és holnap már nem lesznek tulajdonosai. A t. minister úr utal arra, hogy ez irányban a kormány sokat tesz, s hogy 15 millió csemetét osztat ki a tulajdonosoknak. Én ezt a módot, t. ház, nem helyeslem, mert én nem tudom, hogy jut az áll ím hozzá, hogy nagybirtokosoknak maga neveljen fákat, hisz ez nem,