Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

158. orss&gos ülés 1893. február 16 á«, e*HiőrtBkftn. gj5 v an ezeknek és arra a következtetésre jut, hogy a VIII. rangosztályba tartozó körülbelül 1080 bírónak előléptetését 213 királyi tább i bírói hely képezi. Ez az állítás téves is, — és mintán szíves volt velem szembe használni e kifejezést, — én is használom e kifejezést, — felületes is. Téves azért, mert ezen törvényjavaslat szerint ezen VIII. rangosztályba tartozó bíráknak előléptetésük van a VI. és VII. rangosztály ha, mert okvetlenül a Vl-ba is előléptethető. Horánszky Nándor: Majd csak ezután! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Gondolom, ezen javaslat szerint ítéljük ineg a dolgot és arról van szó, hogy ezen javaslat milyen állapotot teremt azoknak a bíráknak, kiknek minden jajgatása^, akár milyen elszigetelt körből jön, oly lelkesen felkarolják. Horánszky Nándor: Nem! Szilágyi Dezső igazságügyminitter: De arról mindig és következetesen hallgatnak, hogy ezen törvényjavaslat a bírák helyzetét menyiben javította. Először is a VIII. fizetési osztályba ezen törvényjavaslat szerint, érvelés kedvéért elfogadva a képviselő xír alap számát, nem 1081 bíró lesz, hanem ennek ötödrészével, mondjuk 216-al kevesebb, azaz 865 jut, természetesen felteszem a törvényjavaslat teljes végrehajtását, mert 216 a VII. osztályba jön ezen törvényjavaslat szerint. Azután a 11 táblai titkárt méltóztatott elfelejteni, pedig: ezek állása bírákból való kinevezés útján töltetik be. Ha tehát ezt hozzáveszszük, összesen 227 helyet nyerünk. Ha továbbá tekintetbe veszszük azt, hogy itt nemcsak a 213 táblabíró jön számításba, hanem a 63 törvényszéki elnök és ezenfelül azon bírák száma is, kik az 1891-iki törvény alapján a bírói ös«zes létszám egytized része erejéig helyben királyi táblabírói rangra előléptethetek, mi 108 hely 213 hely helyett a VI. rangosztályba való előmozdításra törvényileg biztosítva van 384 hely és a VII. rangosztályokra 227, összesen tehát 611 előléptetési hely lesz, szemben 865 bírói állással, mely a VIII. fizetési osztályba tartozik. (Közbeszólások a jobboldalon^: A világon sehol sincs ilyen!) A statisztika, igen furcsa dolog. Ha már most a t. képviselő úr ítéletet akar formálni arra, hogy milyen kedvező vagy kedvezőtlen az előléptetési viszony, méltóztatik látni, hogy itt körülbelül 865 helyről 611 magasabb rangosztályba való előmozdítás esélye jut. S ezzel szemben mit állít a t. képviselő úr ? A ministeri titkárok összes létszámát szembeállítja az osztálytanácsosok létszámával. Már, t. képviselő úr, ha egy kormányzati ágat a maga egészében kell megítélni kedvező szolgálati viszonyok volta tekintetében, akkor méltóztassék azt úgy megítélni, mint a hogy a szülő megítéli, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IX. KÖTET. midőn fia pályát választ, nem pedig az összes ministeri titkárokat állítani az osztálytanácsosokkal szemben. (KőzhessóUsok a szélső báloldalról: Az államtitkárokkal szemben!) Ha a képviselő urak az államtitkárok számát a ministerekével hasonlítják össze, akkor természetesen még kedvezőbb arány jön ki, mert mindössze is csak 3—4 államtitkárral van több, mint minister, s így azt lehet mondani, hogy minden államtitkárra majdnem egy előléptetés esik, ha ugyan az erre való komoly hivatkozás egyáltalában lehető volna. (Tetszés a jobboldalon.) A képviselő úr azt is mondja, hogy ezek a kedvező előléptetési viszonyok azzal a véletlen körűlménynyel függnek össze, hogy jelenleg nagy változások voltak a bírói szervezetben. Kétségtelenül ennek is van része benne. De én alapúi érvelésemben a maradandó viszonyokat vettem. Es ezek így is mellettem bizonyítanak. A képviselő úr végkövetkeztetése épen olyan hamis, mint a milyen hamis a statisztikája; mert csak azt kell tekintetbe vennünk, hogy egy szolgálati ágban épen a középfokú hatóságok rendszerének kifejlődése mellett hány állás van, mely a magasabb fizetési osztályokhoz tartozik. (Halljuk! Halljuk!) Én azt mondtam, hogy a középfokú hatósági szervezetnek kifejlődése az igazságügy körében egyik főtényező. A képviselő úr ezt tagadta, mert félreértett, röviden megvilágítom azt. és mindjárt tisztán érthető lesz. (Halljuk! Halljuk!) Ha Magyarországon a közigazgatás olykép szerveztetnék, hogy felállíttassanak a középfokú hatóságok s ha oly szervezetet hoznánk be, hogy nálunk is a megye és a ministerium közt volnának oly hatóságok, minők külföldön a helytartóságok vagy tartományi kormány neve alatt léteznek, akkor a belügyi kormányzatban is a kir. táblai szervezethez hasonló szervezet jönne létre; de minthogy itt nincsenek ily hatóságok és minthogy — ámbár jóslatot nem akarok mondani — Magyarország aligha lesz hajlandó ily szervezetre: kedvezőbb marad e részben a bírói szolgálatnál az előléptetési viszony. De viszont ehhez a bírákra nézve nagy megszorítások, melyek más kormányzati ágban nem szükségesek, vannak ftízve. Itt megállapodom egy pillanatra. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok ezen előnyök fejtegetésében tovább menni, mert arra, a félreértésre, azon hamis megítélésre, a mely féltékeny szemmel néz a bírói szervezetre s azt egy előnyökben részesített, különösen kiváltságolt szolgálati ágnak tekinti, semmi körülmények közt nem akarnék további alapot szolgáltatni. (Helyeslés johb felől.) Az első csak az volt, hogy a t. képviselő úr első állításának tévességét kimutatni iparkod • 4