Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

298 iA. ftmágos «lé» 181)8. hogy rólam senki sem hiheti, hogy én a malom ipar fejlődésének ellene volnék; hiszen magamnak is, ha nem is nagyszerű, de egy kis mú'malmom van. (Folytonos nagy zaj.) Ha méltóztatnak meghallgatni, az, a mit mondani fogok, bizony meg fogja érdemelni, hogy legalább gondolkozzanak rajta. Tehát miután magamnak is maitoom van, saját szempontomból is sokkal kedvezőbb, midőn Magyarországon olcsó a gabonaár, már csak azért is, mert nekem is legfőképen őszszel készpénzzel kell beszereznem gabona-készletemet ; tehát minél olcsóbban vásárlom azt be annál nagyobb reménynyel nézhetek avval a jövő elé. A romániai búzának beözönlése kétségkívül olcsó árakat idéz elő Magyarországon. Wekerle Sándor ministerelnök cs pénzügymlnister : Megfordítva : megdrágítja ! Molnár Józsiás: Engedelmet kérek, én elhiszem, hogy a ministerelnök ár minden tekintetben szakember, de azt, hogy ezen a téren olyan jártassága volna, mint a milyen nekem van : azt nem hiszem el. (Derültség. Félkiáltások a szélső baloldalon: Legyen előbb molnár!) Mindazok, a kik az én első felszólalásomat figyelemmel kísérték, meghallhatták azon megjegyzésemet, hogy hosszabb idő óta foglalkozom azzal és töröm a fejemet azon: mi lehet annak oka, hogy a budapesti malmok 7 frt 25 — 8 frt 30 kros búza mellett 6 frt 70—6 frt 80 kros meglehetős szép 6-os lisztet képesek előállítani, tehát oly árút, melyet 7 frtos búzával is alig. volna lehetséges produkálni, de ennek módját nem tudtam kitalálni. Innen kiindulva fel is tettem volt magamban, hogy körutat teszek a pesti malmokban, mert bizonyára oly gépeiknek kell lenni, melyeket én nem ismerek, s a melyek őket inkább versenyképesekké teszik. Épen a napokban fogadtam fel egy budapesti főmolnárt, a kitől szintén tudakozódtam a budapesti malmoknál elérhető eredmény felöl, de végre is arról győződtem meg, hogy a budapesti malmok sem képesek bizonyos minőségű búzából több lisztet előállítani, mint mi. Ezután még megfejtbetetlenebb lett a budapesti malmok lisztárának versenyképessége, míg aztán vasárnap rá nem jöttem, hogy a fennálló törvényekkel szemben létezik oly engedély bizonyos emberek részére, mely által gabonaáraink minden ok nélkül leszállíttatnak. Azt mondja a t. ministerelnök úr, hogy a gabona behozatala csak arra való, hogy a mai mok versenyképessége kifelé biztosíttassák. Ne kem az ellen nem volna semmi kifogásom, hogy a magyarországi nagy malmok Romániából búzát szállítnának be, azt itt felőröljék és érintetlenül ismét külföldre exportálják, ha ugyan azt keresztül lehetne vinni. De ezt ellenőrizni nem lehet; erre nincs fináncz. (DerüHség.) Az a román búza, febrnAr 28-4n, keddéru a helyett, hogy külföldre menne, sokkal jobban értékesíthető itt benn Magyarországon ég Austriában. Nekünk tavalyi termésünk arányában alig van valamivel több búzánk, mint a mennyi az osztrák és a magyar birodalom fogyasztására elégséges. Megemlítettem azt is, hogy mi mily drágán fizetjük meg az osztrák iparezikkeket, hogy mi megengedjük az osztrák ipar monopóliumát Magyarországon; hogy tűrjük azt, hogy népünk kivándoroljon, mert nem kapnak munkát, és ezt tűrjük azért, hogy mi a gabonát Austriában kellő áron értékesíthessük. Erre azt mondják, mert Magyarország földmívelő állam lévén, első sorban a földmívelési osztályt kell minden erővel támogatni. És mi történik? Austria szépen elfogadja tőlünk azt, hogy mi neki megengedjük, hogy piaczainkra vám nélkül grassáljon, de ő a gabonát csak azon esetre hajlandó tőlünk megvásárolni, ha gabonánkat a romániai búzával egy áron bocsátjuk neki rendelkezésére. Ebben igazság nincs. A mi az árak képződését illeti, szükséges nem mondanom, hogy ezt a kereslet és kínálat közti viszony szabályozza. Ha már most (Halljuk! Halljuk!) n magyarországi malmok nem lennének azon helyzetben, hogy a kínálat Romániából ily nagy legyen, és a romániai búza bevásárlása nem nyújtana ne kik nagy előnyöket: akkor a magyar búzának nagyobb keresettsége lenne, ennélfogva nagyobb árt is érne el. E napokban — már elmondom ezt is, engedelmet kérek, hogy egészen háziasán beszélek, — (Halljuk ! Halljuk!) véletlenül néhány waggon lisztre volt szükségem. Mit gondol a t. ministerelnök úr, honnan szereztem azt be? (Halljuk! Halljuk!) Talán a hozzánk közel eső Brassóból ? Nem ; pedig itt 7 frt 20—50 kr. a belföldi búza, tehát olcsóbb, mint Budapesten. Nem, hanem Budapesten szereztem meg, mert a romániai búzából készített lisztet olcsóbban vettem és jobban jártam vele, mintha Brassóban vettem volna. Megmondhatom — ha kívánják — a firmákat is, mert ez nem olyan dolog, a miben kétkedni lehetne. (Derültség.) A mi már most a malomipar támogatását illeti, bátor vagyok a t. ministerelnök úrnak megmondani azt, hogy azok a malmok csak addig felelnek meg a földmívelő osztály s így Magyarország érdekének is, a meddig magyar termékeket dolgoznak fel és magyar terméket hoznak a külföldön forgalomba. Mihelyt ez a functiojak megszűnt, megszűnt egyúttal a jogosultságuk is arra nézve, hogy a magyar társadalomtól áldozatot követeljenek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Első sorban is tehát nem az az érdek, hogy azok a malmok minden körülmények között és minden módon existáljanak,