Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

168. orssagoÉ, tilés 189*. febrnAr SS-Én, kedden. 283 előbb. Én azok közé tartozom, a kik Komániával minden téren, így a kereskedelmi téren is békességet, egyetértést, összetartást óhajtok; de ha szabad kérdenem, ugyan miféle czél vezethetné Romániát, hogy velünk kereskedelmi vámszerzÖdésben álljon, a mikor az neki egyenesen kárára lehetne, mert velünk vámháborút folytatva, mint láttuk, főbb czikkeivel, tudniillik marhával, gabnával, ép úgy eléri czélját, mintha közöttünk vámsorompó egyátalán nem volna. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Tehát a romániai vámháború kétségen kívül előnyt nyer azzal, bogy így a saját iparát a velünk való háborúskodás közben épen a mi embereink segítségével emelheti fel és fejlesztheti. Mint mindannyian tudjuk, a megelőző időkben a földmivelési és kereskedelmi tárcza egy kézben volt. Minden kétségen kívtíl azért osztatott ez ketté és adatott két egyén kezébe

; hogy a kettő külön-külön mindkét szakmát tüzetesebben támogathassa. A magyar országos malotoegyestílet tudtom szerint épen abban az időben alakúit meg, midőn ez a két ministerium kitlönválasztatott. A magyar malomegyestílet keletkezése óta saját érdekében hasznos működését láthattuk, tapasztalhattuk fájdalommal, hanem azt a legnagyobb sajnálatunkra nem tapasztaljuk, hogy a földmívelési minister úr a magyar gazdaközönségnek érdekén hasonló eredményt ért volna el. Azért tisztelettel kérem a t. minister urat, tekintettel azon általános rokonszenvre, a melylyel személyét illetőleg minden párt részéről találkozik, vegye szívére a magyar toldinívelő osztály érdekét, és járuljon hozzá az szerény határozati javaslatomhoz, melyet a magam és elvtársaim nevében bátor vagyok benyújtani, s mely ekképen hangzik: »Határozati javaslat. Utasíttatik a földmívelési minister, hogy haladék nélkül tegye meg a kellő lépéseket az iránt, hogy a romániai búza vámmentes behozatala azonnal megszííntettessék.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kívánja-e a ház, hogy a határozati javaslat még egyszer felöl vastassék ?(Igen:) Tehát a határozati javaslat fel fog olvastatni. Horváth Ádám jegyző (olvassa). Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Minthogy szólni senki sem kíván, a vitát ezennel bezárom. T. ház ! A vita be lévén zárva, szó illeti még az előadó urat, a minister urakat, és a mennyiben tíz képviselő aláírásával adtak be határozati javaslatokat, szó illeti még Lits Gyula, Bernát Béla és Molnár Józsiás képviselő urakat is. Dániel Ernő előadó: T. ház! Ha e tárcza költségvetése tárgyalásának kezdetén előadói jogommal nem éltem, tettemezt azért,mert abban a hitben voltam, hogy ez a költségvetés oly természetes alapokon nyugszik, hogy az valami különös felvilágosításra egyáltalában nem szorul. Hiszen, ha összehasonlítjuk az Í893ik évi költségvetést az 1892-ik évivel, azt találjuk, hogy az 1893 iki költségvetés ugyanazokban a keretekben mozog, és hogy azok a számszerinti differentiák, a melyek úgy a kiadásoknál, mint a bevételeknél előfordulnak, körülbelül csak 293 ezer forinttal veszik nagyobb mértékben igénybe az állam pénztárát, és ezen nagyobb összeg a gazdasági erdekeink fejlesztése és ápolása folytán keletkezett igények által kellő módon indokolva van Ha mindazonáltal a vita mostani előrehaladott stádiumában szót kérek, teszem azért, mert azon igen érdekes és kellő tárgyilagossággal és ügyszeretettel több napon át folytatott fejtegetésekben, melyeket a ház minden oldaláról hallottunk, némely oly nézet nyert kifejezést, melyekbeu én részemről osztozni nem vagyok képes, s a melyekre nézve a választ megadni, épen földmívelési érdekeink szempontjából tartom szükségesnek. Nem szándékozom e czélból mindazon eoneret adatokkal és javaslatokkal foglalkozni, melyeket t. képviselőtársaim előterjesztettek, hiszen felment engem ettől a t. minister úr szombati beszédje, mely minden egyes adattal behatóan foglalkozott, s megadta azokra a legterje 1 elmésebb felvilágosítást; én inkább azon általános felfogást kutatom, mely a költségvetéssel szemben nyilvánul, s a mely mintegy alapgondolatát képezte azon megítélésnek,melyben a költségvetés részestílt. Azt hiszem, nem csalódom, és igazat fog nekem adni a t. ház, midőn azt mondom, hogy ezen alapgondolat, mely úgyszólván valamennyi szónok beszédén, mint egy vörös fonal húzódik végig, abban culminál, hogy a költségvetés kerete nagyon is szűk, kellő dotatioval nem bír, minek következtében különben is elhanyagolt állapotban lévő földmívelési és mezőgazdasági viszonyaink nem részesülhetnek a kellő javulásban. Ezen thema a legkülönfélébb alakokban variáltatott, s a legkülönfélébb színekkel ecseteltetett úgyannyira, hogyha ezt egy idegen meghallgatta volna, a ki honi viszonyainkkal e téren nem ismerős, abban csakugyan az a meggyőződés érlelődött volna meg, hogy a mi közgazdasági és földmívelési állapotaink a legdesperatusabb helyzetben vannak, és a legnagyobb aggodalomra adhatnak okot. Pedig, azt hiszem, t. ház, hogy ezen aggodalmak a legnagyobb mértékben túlzottak, mert, ha nem is akarom állítani, hogy e téren már egyáltalában semmi kívánni való nem marad fenn, azt mégis merem mondani, hogy mezőgazdasági, földmívelési állapotaink, különösen az utóbbi tíz év lefolyása