Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

S§0 *•*. orsfigos Blés 18Í*. február Si.én, k#ädetf. hadseregnek azon létszámához, mely a harczvonalba állítható. Az tehát teljesen mindegy, ha már nem állítható ki a harcztérre, hanem közvetetlenűl a ménesek kezelésére van hivatva, hogy belemegy e a közös hadsereg létszámába vagy sem. Ez a combattans legénység számán mit sem változtat. De, t. ház, legfurcsábbnak tartom azt, hogy a t. honvédelmi minister úr feláll és ezen határozati javaslat ellen azt mondja, nagyon meggondolandó az, vájjon ez a szerfelett becsei anyag, mely a ménesekben rejlik, a honvédelmi m. kir. minister közvetlen kezelése alá bocsátható-e. (Derültség a szélsőbalon.) Nos, t. ház, hogy a t. honvédelmi minister úr minő consequentiákat von le ebből az önmaga iránt támadt bizalmatlanságból és minő consequentiákat fog majd levonni abból, ha a t. kormánypárt az ő szavaira csakugyan elhiszi azt, hogy nagyon meggondolandó, vájjon ez a becses anyag a m. kir. honvédelmi ministerium közvetlen kezelése alá bocsátható-e, s elfogadván az ő ajánlatát, visszautasítja a határozati javaslatot, mely ezt a becses anyagot ép a honvédelmi minister rendelkezése alá kívánja bocsátani, hogy minő consequentiákat von le, ezekből, az az ő dolga. Én a magam részére levonom a consequentiáí közgazdasági állapotainkból és ez a consequentia az, hogy Magyarország érdekeinek megfelelő közgazdasági politikát a közgazdasági önállóság és az annak elérésére szolgáló okvetlen szükséges feltételek: az önálló bank és önálló vámterület nélkül folytatni nem lehet, a vámterület szabályozhatná közgazdasági életünket, de miután annak birtokában nem vagyunk, közgazdasági életünket nem szabályozhatjuk. A magyar önálló bank feladata volna, hogy kizárólag Magyarország hiteligényeinek szolgáljon. Ennek sem vagyunk birtokában. A jelenleginél helyesebb közgazdasági politikát folytatni azon ban a jelenlegi körülmények között is lehetne és kellene is. És minthogy ezen költségvetés a közgazdasági önállóság ezen okvetlen feltétel hiányában készült, és nem is látok arra semmi törekvést, hogy ezen mellőzhetetlen feltételek a magyar állam részére megszerezte^senek, a közgazdasági politikát még csak kielégítőnek sem tarthatom, a mellett, hogy elfogadom Szemere Huba és Lits Gyula t. képviselőtársaim határozati javaslatát, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső balon.) Herrich Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha számíthatok egy kis nagylelkűségre, akkor bátor leszek a t. ház türelmét néhány perezre igénybe venni. Mindenekelőtt köszönetet mondok, azért, hogy a midőn első ízben felszóla'tam, a t. ház kegyes volt rokonszenvesen fogadni. Ezúttal sera akarok á t. ház türelmével visszaélni, hanem olyat akarok mondani, a mi a hazára nézve általában hasznos. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy minden képviselő a leghelyesebben cselekszik, ha soha senkit meg nem sért hanem mindig csak olyat igyekszik mondani, a mi a közügy érdekének használ. Kiemelteui múltkori beszédemben, hogy Horvátországgal kötött pénzügyi egyezményünk a horvátokra nézve előnyös, a mi igazságos is. De egyúttal kijelentettem, hogy erős magyar kormányra számítok, a mely nemcsak a szorosan vett Magyarország, hanem a magyar korona egész területének érdekeit ápolja. Ennélfogva bátor vagyok már most Horvátország részére is kultúrpolitikát kérni. Sajnálom, hogy sem a ke regkedelmi, sem a földmívelésügyi tárczánál az egész vita alatt Horvát-Szlavonországról egy általán nem volt szó. Világos dolog tehát, hogy a horvát képviselőknek a feladata e tekintetben felszólalni. Ha szabad figyelmet kérnem, megígérem, hogy lehetőleg tisztán formulázom eszméimet, hazafias érzéssel és egyúttal a kivihe tőség valószínűségével, mert bevallom őszintén, hogy a kultúrának fejlődése bizonyos egymásutánt követel a lehetőség szempontjából. Mindenekelőtt kiemelem elvi álláspontomat. En azt hiszem, hogy minden képviselőnek, minden áilamférfiunak kell, hogy legyen az állam feladatai tekintetében egy elvi álláspontja. Az én elvi álláspontom az állami czélok harmóniája, az állami czélok pedig állanak, nézetem szerint, háromféléből: az állam hatalmi érdekeiből, a jog érdekeiből, és a kultúra és fejlődés érdekéből. Az összes ministerek, ha végig nézzük tárczájuk ügykörét, e három érdeknek szolgálnak ; t. i. a közös ministerek a külvédelmet képviselik, úgy a külügy, mint a hadügy és a közös pénzügy, és mintegy folytatása ennek a honvédelem. Ez az, a mi a kifelé való védelemre vonatkozik. A második szempont, a jog szempontja ; ehhez tartozik az igazságügy, és a belügy, a mely védelmet nyújt befelé. A többi az, a mi a kultúrát fejleszti: a közoktatás-, a vallás-, a kereskedelem- és a földmívelésügy; a pénzügyminiszter pedig gondoskodik arról, hogy mind a három érdek kellő anyagi ápolásban részesüljön. Ezen állami czélok tehát harmonicus fejlődéit igényelnek. Az állam meg nem állhat kifelé, ha mint hatalom, magát fenn nem tartja, és fájdalom, tudjuk, hogy budgetünk legnagyobb része épen a kifelé való hatalmi állásnak biztosítására vonatkozik. A második a bel rend, a jog és belügy, a rendészet, a megélhetés lehetősége. Ha e kettő