Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

^76 1RS- oMaApos ölés 1898. február 18-án, kedden bátorkodom a következő határozati javaslatomat beterjeszteni: ;út ásítja a képviselőház a kormányt, hogy a kisbirtokosok hitel- és mezőgazdasági szövetkezete szervezése, és megalkotása tárgyában szükséges törvényjavaslatok;!t még a jelen ülésszak folyamán, legkésőbb a jövő évi költségvetés tárgyalásáig terjeszsze be.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Idám jegyző: Baky István! Baky István: T. ház! (HaVjuh! Halljuk!) A földmívelési tárcza költségvetésének tárgyalásánál, mint az eddigi felszólalásokból tapasztaltuk, egy oly költségvetést hírálunk, a melyet nem sokallunk, sőt a melyet, ha nem minden tekintetben is, de több részletében bővíteni, szaporítani akarunk. Kérjük a földmívelési minister urat, legven szíves költségvetésében közgazdaságunk, földmívelésünk, és vizeink szabályozása érdekében oly összegeket felvenni, a melyek a ezélnak megfelelnek. Lehetetlen nem méltányolnom azt a buzgóságot, szorgalmat, a mindenre kiterjedő figyelmet, melyet a t. minister ár oly dicséretremóltóan kifejt. (Helyeslés.) Ennek igazolására szolgálnak az eddigi felszólalások, valamint a minister úrnak 1892. és 93-iki terjedelmes jelentése is. De ha ezek igazak, igaznk azok is, hogy egy költségvetés tárgyalásánál sem volt annyi alapos panasz, annyi jogos kívánság, nem constatáltatott annyi hiány, mint a földmívelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál. Mi következik ebből? Az, hogy maga a tanulmányozás, az igyekezet, szorgalom és buzgóság nem elég, szükséges még erős és bátor akarat, és pénz is hozzá, még pedig nem csekély összeg. Ha tekintjük, úgy a múlt évi felszólalásokat, mint az előttem tartott felszólalásokat: azok mind constatálták az igyekezetet, de constatálták egyúttal a hiányokat a földmívelésben, erdészetben, szeszgyártásban; én constatálni fogom különösen vizeink szabálvozásában, (Halljuk/ Halljuk!) Es mindebből csak azt a következtetést vonom, hogy bizony a t. földmívelési minister úrnak nagyobb összeget kell rendelkezése alá bocsátani, hogy tökéletesen czélt érhessen, és a feladatoknak, melyeket terjedelmes jelentéseiben fejteget, megfelelhessen. Előttem szólott t. képviselőtársam a kisbirtokosoknak, ez eminenter földmívelő osztálynak érdekeit fejtegette. Én is hozzászólok, bár röviden, mert nézetem szerint itt van a legtöbb hiány, noha másutt is van. Lehetetlen elszámolni a terheknek, adóknak különféle nemeit, a melyek a kisbirtokosokra, ez eminenter földmívelő osztályra nehezednek. A nagyobb birtokosokra is nehezedik az adó, de azok könnyebben viselik. Tapasztalhatjuk, hogy mikor a termés jó, és az árak tisztességesek, megélhet a kisbirtokos, és fizetheti terheit, adóit, eleget tehet kötelezettségének. De ha e kettő közül bármelyik is hiányzik, nem bír megfelelni azoknak, és nem tud megélni, sem adót fizetni. Pedig élni kell, adót is kell fizetni, arról gondoskodik a t. pénzügyminister úr, és mit tesz akkor a kisbirtokos ? Azt, hogy uzsorásokhoz folyamodik, takarékpénztáraktól is vesznek pénzt, de a különféle igazolási és eljárási díjakkal ennek kamatjai is 12 —14°/o-ra emelkednek. Tudom, hogy a t. minister úr nem adhat termést, adójukat sem engedheti el, mert szükség van rá, de találhat módozatokat, a melyekkel a földmívelő osztály jövedelmét fokozza. Ilyen módozat vizeink szabályozása. A múlt évben jártam a Tisza partján, a Körös és Duna mentén, kérdéseimre a kisbirtokosok, földmívelők azt felelték, hogy megélnének tisztességesen, senkire sem szorulnának, fizethetnék adójukat, s eleget tehetnének kötelezettségüknek, hacsak valamennyire is meg volnának védve az árvíz veszélye ellen. Munkálni a földet, és hasznát nem látni, vetni, és nem aratni: úgy nem lehet sem megélni, sem adót fizetni. Fölhívom a t. ministerelnök úr figyelmét a vizszabályozásra, és különösen a Duna mentén, az úgynevezett esanádi-bajai kanyarokban elfajult Duna-medernek átvágásokkal való szabályozására. Ezekben a kanyarokban már évek hosszú során át annyira, elfajult a Duna medre, hogy folyton áradással fenyegetnek. Nem kel! messze menni, csak a lapokat kell most elolvasni, a melyekből látni fogjuk, hogy ezen kanyarok folytán a bajai egész vidék fenyegetve van, úgy, hogy egy 400 házból álló községnek már csak 13 háza maradt, mely az árvíz által nincsen elöntve. Ezek a kanyarok olyanok, hogy a Duna medre ott elfajulván, a jég minduntalan összetorlódik, és elbontással fenyegeti a vidéket. De nemcsak a téli áradás, hanem a nyári és tavaszi áradás is olyan, mely óriási veszedelmet rejt magában arra a vidékre nézve, folytonosan elárasztja azt, és a nép nagyrósze ennélfogva véginségbe jut. Csak az 1892-iki árázet említem, a mikor 13 községnek aratás előtt 2 héttel, midőn már kezei közt remélte az áldást, semmisítette meg az árviz minden munkájának gyümölcsét. Tudom én azt, hogy a vízszabályozás sokba kerül. Azt is tudom, hogy tanulmányozzák a ministeriumban, sőt régóta ismerik ezeket a bajokat, ismerik 10—15 vagy 20 év óta, sőt a tervek is készen vannak, de ha ezeket oly tempóban foganatosítják, mint eddig tették, bizony akkor azon számos község véginségre, s koldusbotra fog jutni. A bajai partkövezés 878.000 írtjába került az államnak, mint a t. minister úr jelentéséből kitűnik, és még kérdés, hogy jövőben mennyibe