Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

1«S. országos filésl89l. hogy kis gazdaságuk csak az 1—5 hold között váltakozik. Erre nézve pedig az elméleti fejtegetések helyett ismét csak a kérdés gyakorlati oldalára térek át. Az iparosok, a kereskedők s a társadalom egyes osztályai ina már majd mind önálló szervezettel bírnak, melyen belül testületi érdekeiket fejleszthetik s védhetik. Egy ilyen irányú szervezet lebeg szemeim előtt a kisbirtokos s földmíves-osztályra nézve is, s e szervezettel látom ledönthetőnek azon chinai falat, a melyen belül most kisebb gazdáink a végpusztúlás előtt állanak. Az oly kisbirtokos, kinek néhány holdból álló vagyona van, egymagában képtelen magán segíteni, apró atomok ezek, a melyeken csak mások élődnek, de a melyek így elvesznek az élet küzdelmében. Egyesítsük az erőket, s akkor azok, a kik ma a társadalomban egyenkint véve nem tényezők: egyesült erővel nemcsak saját érdekeiket védhetik meg, de elfoglalják a nemzet testében ismét azon teret, a melyről leszorítva lettek, s tényezői s előmozdítójává lehetnek nemcsak a saját, de ezzel együtt az egész magyar társadalom anyagi és gazdasági fejlődésének. Vegyünk csak száz ily kis gazdát, kik egy csoportban kis testületet képeznek az általuk választott bizottmány vezetése alatt, s vegyük az általam előbb vázolt esetet, ha e csoport tagjai, a midőn még terméseiket értékesíthetik, hitelre szorulnak egyenkint, magukon nem segíthetnek, de ha most e csoport választmánya lép helyébe, mely ismeri minden egyes tagjának anyagi viszonyait, tudja, hogy a segélyre szo rúlónak aratás után beáll a fizetőképessége, s e választmány kéri részére a kölcsönt, ez, hajtja ezt be rajta, s szolgáltatja vissza ismét aratás után : akkor ez az elhelyezést kereső tőke nem vonul többé vissza, szívesen rendelkezésére áll az ily testületnek, (Helyeslés ) s ezzel elértünk egy czélt: a kis gazda közvetlen a forrásból jut a szükséges hitelhez, s ezen testületi szervezet bizottmánya helyébe fog lépni a falusi uzsorásnak. Ugyanezt a szolgálatot teheti e szervezet az ingatlanait terhelő drága tőkével, ha e választmánya útján a tőke forrásánál közvetlenül eonvertálhatja azokat. Képzeljünk most már egy egész járást, vagy akár egy egész meg}'ét, hol a földmíves és kisbirtokos-osztály ily apró csoportokra osztva áll, mely csoportok felett a járási, vagy megyei központ áll, mely a testülete alatt álló csoportok vezetői által kivánt szükséglet kielégítéséről gondoskodik. Kétségtelen, hogy e járási vagy megyei központok feladatát a tőke közvetítése kell, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97 IX. KÖTET. febhiár 28-án, keddeiu §,Jo hogy képezze első sorban, s ezért járási vagy megyei gazdasági hitelintézetek, — vagy mond juk — takarékpénitárak természetének felelnek meg, mely a járás vagy a megye birtokosai, vagy bizalmi férfiainak igazgatása s ellenőrzése alatt elsősorban kizárólag e gazda testű letek hitelszükségletét elégíti ki, adja a pénzt az egyes választmányoknak, s viszont azt azoktól beszedi. (Helyeslés bal felöl.) Ez intézmény volna hivatva a mostani, oly egészségtelen alapon álló apró vidéki takarékpénztárak helyébe lépni, melyeknek üzleti forgalmából, ha a kisgazda kivétetik, s mely ez esetben csak oly olcsón tudná a kisbirtokost a szükséges kölcsönhöz juttatni, mint a hogy ahhoz a nagybirtokos juthat: megszűnik ez uzsora-intézetek működése, ez intézménynyel azok konkurrálni nem bírnak, s ezzel részben meg lenne a vidéki takarékpénztárak és hasonló apró bankok reformjának kérdése is oldva, a melyek most a magas közvetítési díj mellett sem a betevő, sem a kölcsönvevő, hanem kizárólag saját érdekeiket szolgálják s az évi osztalék emelésén dolgoznak. (Igaz! Úgy van!) Azonban eddig e szervezet még mindig apró töredék, önmagában így működni nem volna képes, az egységes szervezet adja meg az erőt és adja meg az életképességet; ezért a megyei vagy járási gazdasági hitelintézetek felett itt a fővárosban, központban egy oly intézetre van szükség, hol az összes ezen intézetek admi uistratiojának szálai összefutnak, s e központi intézetnek, — nevezzék az országos földmívelési hitelintézetnek, vagy bár mi másnak, a név nem határoz, — e központnak kell gondoskodni arról, hogy az alatta álló intézetek részére a szükséges pénzösszegeket rendelkezésére bocsátja, azokat ellenőrizze s vezesse, úgy, hogy végeredményben e vidéki intézetek a központnak tulaj donképi filialisai, annak alárendelt s kiegészítő kö-zegeí. (Helyeslés bal felől.) Azonban ezen eddig vázolt tervezet csak egy kis bajon segítene, a;: még így egy üres vázlat; e keretben a kisgazdáknak még talán sokkal fontosaim érdekei védelmezhetők meg, mint a hitel szükséglete, s ez a tulajdonképi gazdasági érdeke Ha e szervezet eddig vázolt részét talán lehetne országos hitelszövetkezetnek nevezni, úgy az, a mire áttérni akarok, a kisbirtokosok mezőgazdasági szövetkezetének felelne meg, ugyanezen egy keretben. Ennek vázolása végett visszatérek ismét a már említett kisgazdák testületéhez. Tegyük fel, hogy ama száz tagból álló gazdák testülete felett álló kis helyi választmányt e gazdák nemcsak azzal bízzák meg, hogy részükre a szükséges hitelt közvetítse, hasi