Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

260 167. omigos ülés 18«. február Ü?>én» hétfőn. anyagot, melylyel a só az egészségre való káros hatás nélkül keverhető volna. Talán azóta sikerült feltalálni, és talán kérhetem a t. minister urat kegyeskednék akként intézkedni, hogy a szegény gazda ne legyen kénytelen állatjait 12 forint 50 krajezáros sóval sózatoi; ha kapnánk olcsóbb marlusót, az az ember úgy se nyúl hozzá, a kinek tehetsége van jobban ellátni magát, a ki pedig hozzányúl, az úgy is szerencsétlen, azt nem büntetni, hanem szánni lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükségesnek tartom az otthon mentesítésről is gondoskodni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1890-ben itt egy ilyen otthonmentesítési törvényjavaslat adatott be a ház több jeles tagja által, de rendes sorsára jutott, leszavaztatott, mert voltak benne talán oly dolgok, melyek a háznak nem tetszettek, a melyeket most más jobbakkal lehetne kicserélni. Méltóztassék a t. minister úr megpróbálni, s egy jobbat a ház elé terjeszteni. Ez lenne egyik módja, többet nem említve, a kivándorlás meggátlásának. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy mi kellene még, ezt felsorolta sok képviselőtársam. Nem akarom a házat untatni, de azt bátor vagyok felemlíteni, hogy közgazdasági állapotainkon legalaposabban javítani, csak egyetlenegy mód van, és ez az önnálló vámterület. (Helyeslés a szélsőbalon.) Míg ezt meg nem kapjuk, hiába hadakozunk. Külön vámterület, külön nemzeti bank kelL hogy a gazdaember megkaphassa az olcsó hitelt, és ha felszabadíthatott 1848-ban a földesúr robotossága alul, ne tétessék az most ismét a tőkepénzesek robotossává. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mélyen t. ház becses türelmét megköszönve, ismételve kérem az igen t. minister urat, legyen szíves odahatni, hogy megkapjuk azokat a segédeszközöket, a melyek nekünk gazdaságainkban előnyt nyújthatnak, és a melyeket oly nehezen nélkülözünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen költségvetés ellen csak az a kifogásom van, hogy nagyon kicsiny, és Magyarország mezőgazdasági, földmívelési viszonyainak nem felel meg. Olyan az, mint a tavalyi, az egyik tétel néhány ezer forinttal magasabb, a másik kisebb. Ép azért, mert azt nem tartom elégnek arra, hogy szomorú gazdasági viszonyainkon segítsen: A költségvetést el nem fogadom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Horváth Ádám jegyző: Ernuszt Kelemen ! Ernuszt Kelemen: T. ház! (Halljuk! Hulljuk!) Hogy ha a vitának ily előrehaladott stádiumában, és annyi jeles felszólalás után felszólalok, erre első sorban az indít, (Halljuk! Halljuk !) hogy megtámadtatott a háznak vitatkozási modora, és az, hogy igen hoszszúra nyújtjuk a tárgyalást. A ki tárgyalási modorunkba be van avatva, ezt természetesnek találja, mert a mióta az osztály. rendszer megszűnt, a ház 3

/4-ed része, a felmerült tárgyakkal nem foglalkozhatik oly behatóan, mint az előtt, s nem cserélheti eszméit, nem szerezhet érvényt nézeteinek az osztályokban, és nem nyerhet felvilágosítást a többiek nézetéről. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ennélfogva nem lehet egy öntudatos képviselőtől kívánni, hogy itt csak hallgasson és szavazzon, és így a háznak az a 3

/4-ed része, a melynek nincs szerencséje a ház bízott ságaiba kiküldve lenni, e házban igyekszik felszólalni, és ezt tökéletesen helyesnek tartom. (Helyeslés bal felől.) De, ha figyelemmel vagyunk az évtizedek óta lassankint nyilvánuló közvéleményre, látjuk, hogymig az, a ki azelőtt mindenben agrárius vágyódásokat látott a legkisebb szellőfúvástól is már ideges lett, és a közvélemény csak azelőtt kiállítások, és összehívott enquetek alkalmával nyilatkozott, most minden költség. vetési vitánál jobban kifejezést ad nézeteinek, és évről-évre nagyobb érdeklődéssel foglalkozik e házban a vitális kérdésekkel, és országunk lakossága azon részének érdekeivel, a mely a terheket vérben, és pénzben leginkább viseli. A tavaly felszólalt képviselő urak, a kiknek beszédét ép ixgy

? mint a minister xxrct kellő figyelemmel kísértem, inkább localis bajok felsorolására szorítkoztak, és csak ott adtak kifejezést panaszaiknak, a hol őket vidékenkint a czipő nyomta, és a minister úr is inkább csak ezek czáfolatával foglalkozott akkor. Ez ma már máskép van. Mint ellenzéki elismerem, hogy e kérdés nem pártkérdés, és ezért nem az előttem felszólalt ellenzéki szónokok érveivel kívánok foglalkozni, hanem a táloldalról történt felszólalásokkal, mert pártkérdésrői nem lehet szó, ott, a hol az ország anyagi érdeke forog szóban. (ÉUnk helyeslés bál felől.) És mit tapasztaltunk? Smialovszky Valér t. képviselőtársam jeles felszólalását méltányolom, mert In nem is fogadom el annak az 50 milióról szóló fejtegetésére vovonatkozó minden tételét, mégis bizonyítja, hogy mily behatóan, és lelkiismeretesen tanulmányozta e kérdést, s hogy bátorsága volt azt e házban előadni; habár előre tudhatta, hogy ez az 50 milliós követelés óriási rencenzust fog kelteni. Ép úgy méltánylom Bobula képviselőtársam felszólalását is, a ki pillanatig sem habozott az orvoslásra váró bajokat felemlíteni, rámutatván a főbajra, a pénzhiányra. De ki tagadhatná, hogy például Bornemisza képviselőtársam jeles, és szakavatott felszólalásában módot ajánl annak orvodására, midőn a kincstári birtokokra utal. A kinestári birtokok valóban csúfos szerepet játszanak költségvetésünkben, mert 1 fit 20 kr. évi jövedelemmel kecsegtet egy-egy katasztrális hold, a mi annál