Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-166
m, országos Illés 1898, fefornär 2&.éi., szombaton. 227 figyelmeztetni a kormányt arra is, hogy ezen segélynyújtást és jutalomosztást csak ott eszkö zöltesse, a hol ezt a közönség és vidék valóban megérdemli. (Úgy van! Úgyvan!) A kincstári birtokokra nézve legyen szabad, t. ház, felemlítenem, hogy Magyarország kincstári erdőbirtokokban gazdag; az erdészeti szak évről-évre sokkal hatályosabb rendszert követ, sokkal több szakképzett egyénnel hír, csakhogy a tiszta jövedelme ezen kincstári erdőbirtokoknak oly csekély, hogy bár ezen jövedelmi többlet, igen óhajtanám, ha felhasználtatnék az erdősítések és befásítások nyomósabb, hathatósabb támogatására, kötelességemnek tartom a t. minister urat figyelmeztetni arra, hogy ezen kincstári erdőbirtokok kezelésénél necsak abureaucraticus, hanem a gyakorlati lucrativ eljárás is legyen mérvadó, hogy legalább is 3—4 millió forinttal több jövedelmünk legyen, mert ha egy katasztrális hold nem jövedelmez többet mint egy forintot, akkor hogy ültessük be a kopár területet azon reményben, hogy oly eredményt érünk el vele idővel, hogy legfeljebb az adót fizethetjük? (Úgy van! Úgy van!) Mielőtt azonban a földmívelési tárcza egyes tételeinek tárgyalásába bocsátkoznám, engedje meg a t. ház, hogy felhasználjam ez alkalmat arra, hogy nemcsak az igen t. földmívelési minister urat, de a kormány összes tagjait fölkérjem, nyújtsanak nekünk módot arra, hogy képesek legyünk Magyarországon egy közgazdasági aetió megindítására, mert ha ezt nem teszszük, az p.dók emelkedése, mondhatnám sok helyen méltánytalan kivetése még egy bizonyos ideig eltarthat, de ha adóképesség nincs, ezen az úton sokáig nem haladhatunk. Különösen most, mikor nagyszabású reformok előtt állunk, melyek óriási pénzbe fognak kerülni, előbb mégis gondoskodnunk kell arról, hogy honnan vegyük a pénzt, mert pénz nélkül reformokat keresztül vinni, legalább az én nézetem szerint, nem lehet. (Igát! Úgy van!) Tgen alkalomszerűnek látom t. ház, hogy az állattenyésztésnél is egyes kérdésekre figyelmeztessem as igen t. minister urat. (Halljuk !) Épen most, midőn a ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló törvény szerint a fertőzött vármegyék állatállománya nagy számban írtatik ki, fel kellene használnunk az alkalmat, hogy állattenyésztésünket rendezzük. Hogy az állattenyésztés Magyarországon rendezetlen viszonyok közt van, azt abból látjuk, hogy az áliutegészség rossz, a gazdaközönség nem az égalji és helyi viszonyoknak megfelelő állatokat tenyészt stb. Most, a midőn kiirtás folytán oly nagy lesz a hiány állatokban, igen szükségesnek és czélszertínek tartanám, különösen a felvidékre nézve, hogy ne a nyugoti fajnak folytonos importját forcirozzuk, a mely sok áldozatot követel meg az országtól, hanem az úgynevezett erdélyi magyar fajnak terjesztésével tegyünk a felvidéken kísérletet. (Helyeslés.) Legyen kegyes a t. minister úr ezen kérdéssel foglalkozni, az erdélyi hegyi vidékeken az eladásra szánt tenyészfajt ös> ! zeiratni és ezt az illető érdekelt törvényhatóságoknak tudomására juttatni, hogy tudják, honnan vegyék ezt a fajmarhát és milyen föltételek mellett jutnak hozzá. Igen fontos még a ragadós tüdőlob kiirtására vonatkozólag az állatok törzskönyvezése. Minthogy azonban Magyarország állattenyésztése még nincs oly fejlett stádiumban, hogy ezen költséges törzskönyvezés országszerte életbeléptettessék, igen ajánlom az igen t. minister úr úr figyelmébe, az állatok községenkinti nyilvántartását, különösen a határszéli megyékben, a hol a kiírt is foganatosíttatik. Ha ott a marha • állományt nem tartjuk nyilván, nem a magunk szarvasmarháját irtják ki, hanem a Gralicziából, Morvából becsempészett beteg marhát, és azt a magyar kincstárnak kell megfizetnie. (Úgy van! Úgy van!) Az állattenyésztés mellett kegyes figyelmébe ajánlanám még az igen t. minister úrnak azt, hogy a tejtermények jobb értékesítését is tegye, meg a kezdeményező lépést. Mert, hogy állunk mi ezzel, t. ház ? Örömmel lehet ugyan constatálni, hogy a sajtkészítés a felvidéken mind nagyobb tért hódít, hogy a tej értékesítése lehetővé lesz; de Magyarországon a tejtermékekre egyáltalában piacz nincsen. A sajt olcsón kimegy Olaszországba és Svájczba, és onnan megvámolva visszajön. Igen szükségesnek találnám, ha kegyeskednék az igen t. földmívelési minister úr itt Budapesten és a vidék nagyobb városaiban a tehéntejtermelés vagy a juhtej termelés tekintetében egy piaezot létesíteni, ügynökségeket felállítani, a melyek ezen üzlet és iparágnak nagyobb lendületét eredményeznék. A gazdasági tanintézetekre nézve (Halljuk! Halljuk!) az^idei budget 490.000 forint kiadást tüntet fel. Én igen óhajtom és szükségesnek látom, hogy a magyar-óvári gazdasági akadédéniia, vagy esetleg egy gazdasági egyetem tanerőket képezzen, de necsak mezőgazdasági tanerőket, hanem foglalkozzék a mezőgazdasági iparágakkal is, mert ezek teljesen el vannak hanyagolva. De sokkal jobban óhajtanám, hogy a tanintézetekben ne csak theoriával, chémiával, hanem gyakorlati mezőgazdasággal is foglalkozzanak. (Helyeslés.) T. képviselőház! Ha kisbirtokainkra egy tiszttartót vagy kezelőt akarunk szerezni, kénytelenek vagyunk Csehországból vagy Morvaországból, szóval külföldről hozatni embereket, mert a mi fiatal uraink, kik a mezőgazdasági 29*