Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

Íé6. orszigos ülés 1898. febraár 2S-én, Sítmbatom 3>ö}5 követelményeinek megfelelően gazdaságukat fentartsák és befektetéseket eszközöljenek: akkor tiszta képét látjuk annak, hogy a hitelnek ezen módja nem hogy elősegítené a mezőgazdaság helyes emelését, hanem ellenkezőleg a válság felé tereli azt. (Halljuk ! Halljuk !) A mezőgaz dasági hitelnek legelső feltétele, hogy a kormány felhasználjon minden módot arra nézve, hogy ezen hitelben olcsó kamatláb mellett ne csak a nagy iparosok és nagy üzletemberek, hanem a földmívelők, a közgazdasággal foglalkozók is részesüljenek. (Helyeslés.) A valuta-szabályozás remélni engedi, hogy a kamatlább leszáll. De félek attól, hogyha a kormány ez iránt kezdeményező lépést nem tesz, e pénzügyi előnyöktől nem a közgazdasággal foglalkozók, hanem a nagy tőke, a nagy iparososztály fog hasznot húzni. És ez igen természetes dolog, mert Magyarországban a tőke és a közgazdaság között mindig bizonyos ellentét volt. Mig ez az ellentét el nem oszlik, mig a kormány oly reformot nem alkot, mely vagy valamely gazdasági bank, vagy hitelszövetkezet útján a közvetlen személyes hitel alapján olcsó hitelt nyújt a gazdaközöngégnek, addig az a válság útján van, mig a nagyipar és a tőzsde napról napra gyarapszik. (Úgy van! a baloldalon.) De a gazdasági hitelnek egyik legelső föltétele hogy — s igen sajnálom, hogy az igazságügyminis, ter úr nincs jelen, hogy figyelmeztethetném e nagy kalamitásra - a telekkönyvek minél előbb rendeztessenek, meri: addig hitelünk egyáltalában nem lesz. Telekkönyveink oly bonyolultak, hogy, ha külföldi olcsó tőkét akarunk igénybe venni, kérelmünket nem is veszik számba. Maga a végrehajtási törvény is oly complicált, hogyha külföldi hitelt akar az ember igénybe venni, azt felelik: Magyarországon nem lehet pénzt elhelyezni. Hogy miképen teremthetne a kor mány olcsó gazdasági hitelt, arra nézve tegnap Smialovszky Valér t. barátom, ki igen komolyan és szakértően foglalkozott e kérdéssel, azt mondta: adjunk a gazdasági hitel emelésére 10 milliót. Erre egyáltalában nincs szükség. Csak a kormány jóakaratán múlik, hogy gazdaközönségünk olcsó hitelt kapjon. (Halljuk! Halljuk!) Kincstári birtokaink — hogy rövid időre erre is kitérjek — nem jövedelmeznek az államkincstárnak kat. holdanként 1 frt 20 krnál többet. Azért ezek eladása nemcsak nemzetgazdasági, de közgazdasági szempontból is igen ajánlatos. Az ebből befolyó pénzt azonban a földmívelési tárcza költségvetésének emelésére, a mezőgazdasági hitel rendezésére, olcsó kamatláb megteremtésére kellene fordítani. (Úgy van! a baloldalon.) Közgazdasági viszonyainknak nagy baja a jelenlegi adórendszer is. S itt kissé a pénzügyi KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. IX. KÖTET. tárcza költségvetésével is kell foglalkoznom, mert ez annyira kapcsolatban van a közgazdasági politika elméletével, hogy kénytelen vagyok itt a t. ház figyelmét egyes bajokra felhívni. A mai adórendszer szerint a kereseti és jövedelmi adó bevételi kimutatás azt tünteti föl, hogy két, illetve harmadfél millióval nagyobb a bevétel, mint az előző évben. Nem csodálom, hogy a törvényhozás azon tagjai, kik a vidéki viszonyokat nem ismerik és maga a kormány is, azon nézetben vannak, hogy miután a kereseti adó emelkedik, a kereset ós a jövedelem is évről-évre nagyobb arányokat ölt, és ez nagy közgazdasági előny. Csakhogy nem így áll a dolog. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi hatóságok a kereseti adó kivetésénél a bizottságok előtt annak megítélése, helyes-e a kereseti adó, vagy sem, mellékes dolog. A pénzügyi hatóság kimutatását az elöljáróságok elfogadják, és ez ellen nincs felebbezés, mert, a ki felebbezni akar, annak az annyi pénzébe kerül, hogy elmegy tőle a kedve. (Úgy van! a baloldalon.) A fogyasztási adórendszer is nagy akadálya közgazdasági viszonyaink haladásának. A szeszfogyasztási adóra nézve később leszek bátor a t. ház figyelmét igénybe venni, most a hús, sőr és ezukor fogyasztási adó kivetésére nézve szeretném a t. pénzügyniinister úr figyelmébe ajánlani, hogy, különösen a felvidéken, vannak községek, melyek hús sőr és ezukorfogyasztási adót fizetnek, pedig eddig talán még sohasem élvezték azt. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi hatóságok a táblázatokat leküldik az illető kerületi pénzűi;yi biztosokhoz, és minden táblázat kell, hogy kitöltve legyen. És különös jelenség, hogy kiváltkép a felvidéken a fogyasztási adó jelentékeny részét azok fizetik, kik nem is fogyasztanak. Erre nézve mindenesetre szükséges, hogy különösen a sőr és ezukor fogyasztási adó ne községenkint szedessék be, hanem magában a gyárban adóztassék meg fogyasztási adóval; ekkor legalább igazságos lesz ezen adónem, és csak az fizeti azt, ki élvezi és fogyasztja. A mi a húsfogyasztási adót illeti, az nagy akadálya a mi állattenyésztésünknek. Az előttem szólt t. képviselőtársam igen érdekesen fejtegette ezt, különösen a budapesti vásárokra nézve. Én ennek hosszabb tárgyalásába bocsátkozni nem akarok, csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy különösen a húsfogyasztási adó túlfeszített kivetése, illetve behajtása eredményezi azt, hogy nálunk Magyarországon a mindennapi szükséglethez tartozó élelmi czikkek sakkal drágábbak, mint bárhol a világon. Ez ismét azt eredményezi, hogy népünk munkásosztálya kivándorol Amerikába. Ez igen természetes is, mert Amerikában kereset van, az élelem pedig jó és 29