Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-166
222 , * 6- •J"M*g«8 Illés 1898. február S5-én, szombaton. szikráig is kimerült, méltóztassanak módot és alkalmat találni arra, hogy ez a nép megint egy kis erőhöz jusson. Leszek bátor erre nézve néhány módot ajánlani. (Halljuk!) Méltóztassanak alkalmat nyújtani a népnek arra, hogy terményeit és jószágait íntensivebb gazdálkodással, főleg azonban azon különféle zsaroló közvetítések mellőzésével jobban értékesíthesse. (Helyeslés bal felől.) Méltóztassanak módot és alkalmat nyújtani arra, hogy mezőgazdasági iparral és kereskedelemmel is foglalkozhassak. Lits Gyula t. képviselőtársam tegnap egy túloldali képviselővel polemisálva elmondotta, mennyi mindenféle mezőgazdasági ipar létezik, fel is sorolt néhányat, de végre oda coneludált, hogy nincsen erre pénz, tehát kár ezeket említeni. Én t. minister úr, nem is oly mezőgazdasági ipart kívánok a t. kormánynak figyelmébe ajánlani, a mely pénzbe kerül; én csak erkölcsi támogatást kérek már 5—6 év óta, de nem csak hogy nem érhettem el semmit, hanem még válaszra sem méltattak t. elődjeik. Ez, t. képviselőház, a sertéshizlalási iparág. (Halljuk / Halljuk!) Ez a gazdaságnak egyik kiegészítő része. Ez által először értékesíti terményeit, másodszor kap trágyát és művelheti a földet, harmadszor azon iparágból kikerül egész háztartási költsége. (Úgy van! bal felöl.) Ezt, habár sajnálatomra már negyed, vagy ötödízben ismétlem, kénytelen vagyok újonnan a t. kormány figyelmébe ajánlani. A |kormány ezelőtt talán 14 —15 évvel kiadott egy rendeletet, melylyel ezt a sertéshizlaló iparágat a falu, a község belterületéből községen kivul kitelepíteni rendelte el. Éti megengedem azt, hogy azon ministeri rendelet a ministeri szobából kiadva bona fide a legjobb intentioval ment ki, és azt hitték, hogy hiszen a rend és tisztaság, talán a közegészségügyi szempontból is, a mint bent, úgy kint is űzheti ezt az iparágat, de azt nem tudja megérteni a t. kormány, hogy ez a gyakorlatban nem áll, hanem a szó szoros értelmében ez az iparág teljesen megsemmisült az egész alföldön. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De lehet-e az máskép? Az az egyszerű polgár ha képes volt 1500 vagy 2000 forint tőkével saját udvarán 50—60 sertést hizlalni, és ez által a maga és polgártársai terményeit jobban értékesíteite, maga látta el, vagy esa • ládja, az állatokat. De képes e e kis tőkéből telket vásárolni, arra aklot építeni, sertést is venni? (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De ha pénzügyileg képes is rá, érdemes-e 50 darab sertés mellé egy embert is állítania? (Úgy van! Úgy van ! bal felöl.) A praxis azt mutatta, hogy a szép alföldön, a hol éveken át szépen virágzott ez a sertés-hizlalás, kénytelenek voltak abbahagyni és Kőbányán adatott alkalom 15—20 milliomosnak a meggazdagodásra. (Úgy van! Úgy van! élénk tetszés bal felől.) T. ház! Ezek a hizlalók, a kik az előtt néhány száz sertést hizlaltak, most 15—20 ezer drbot hizlalnak abból a nyereményből, melyet 15 év óta összeszedtek, az a szegény polgár pedig elkeseredetten nézi, és kénytelen ide szálítani, éj elpocsékolni, nyomott áron eladni. (Úgy van! Úgy van! bal fdől.) Igaz, otthon is vaunak egyes helyek, a hol űzhetik a hizlalást, de csak ott, a hol a szolgabírónak tetszik, a hol pedig nem tetszik, ott beszünteti, mert van egy ministeri rendelet, és annak alapján teheti ezt. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) A t. minister úr talán érdeklődni fog ez iránt, és kérdezni fogja az ügyosztályban, hogy hogyan is áll ez a dolog, és azután azt fogja válaszolni, hogy; »Jaj, kérem, ezek közegészségügyi intézkedések.* No hát, alap'alán üres frázisok. (Úgy vin! Úgy van! bal felől.) Én 2—3 éven át kijelentettem a t. házban, hogy annak az állatorvosnak, a ki nekem akár statisztikailag, akár a gyakorlatból az ország különféle vidékeiről csak egy helyet tud mutatni, hogy ott több halálozási vagy betegedési eset fordult elő, kész vagyok százszoros diurnomot fizetni, és azon kivűl egypár ezer forintot az országos közegészségügyi alapra is. De nem jelentkezett senki nálam, és azt hiszem, a minister úrnál sem. (Derültség és tetszés bal felöl.) Ha ez úgy van, ha ez alaptalan, indokolatlan és üres, semmitmondó frázis, kérdem a t. minister urat itt az ország színe előtt, hogy egy minister, a ki azt mondja az országos gazdasági egyesület előestéjén, hogy ő a magyar mezőgazdaság érdekeit szívén hordja, lehetetlen, hogy egy perczet is mulaszszon el, hogy ne orvosolja az ilyen visszaéléseket. (Helyeslés bal felől.) Áttérek, t. ház, egy más kérdésre, és sajnálom, hogy itt ismétlésekbe kell bocsátkoznom. A szarvasmarha-tenyésztésről szólok. Eu ugyanis, bocsánatot kérek, a tegnapi napon nagyon megbotránkoztam, illetve nagyon csodálkoztam azon, hogy egyes ministerek miként lehetnek a tényállással homlokegyenest ellenkezőleg informálva. Mikor t. képviselőtársam a szarvasmarha-tenyésztésről beszélt, a minister úr, és a t. ministerelnök úr is, azt jegyezték meg, hogy az határozottan emelkedett. Én ezt kétségbe vonom, mert nem így van. En jobban tudom, mert minden évben vásárolok 1400—1500 darab szarvasmarhát, ezelőtt 35 — 40 forinton lehetett egy hitvány, sovány tehenet venni, most már 70 — 80 forinton sem kapható. (Igás! Úgy van! bal felöl.) A jelentés is kimutatja, hogy a tenyésztés nem emelkedett, de rohamosan apadt.
