Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-166
g20 16e * orsiságos fllés 189*. február S5.éa, szombaton. Én azt hiszem, t. ház, hogy a képviselőnek meg van az a joga, hogy itt választóinak sértett jogaiért orvoslást keressen, és én azt hittem, hogy a t. kormány és az illető minister is csak örömmel fogja venni, ha a képviselők egyikmásik irányban rámutatnak a bajra, és azt hittem, midőn valamely visszaélésért orvoslást kérnek, az illető ministerek a legnagyobb készséggel sietnek azokat orvosolni. Csakhamar meggyőződtem azonban arról, hogy e tekintetben csalatkoztam, s csalatkozni fog mindenki, a ki ezen a véleményen van. Számtalanszor láttuk, t. képviselőház, hogy midőn valamelyik képviselő, különösen ezen az oldalon, a gyakorlati életből merített tapasztalatai alapján, a legfontosabb ügyeket és eszméket veti itt fel, ugyanakkor a minister és a képviselő urak is fejbólintással helyeslik azoknak méltányosságát és igaz voltát. De mi történik ? Madarász József: Semmi! (Derültség.) Wittmann János: A t. minister urak végighallgatják az illető képviselőt, ha jónak látják, válaszolnak is rá, de tényleg nem történik semmi. Ha pedig valamelyik képviselőnek valami igen fontos ügye van, ott van az interpellationalis jog. Hát ez mit ér? Emlékszik-e arra a t. ház, hogy az interpellatióra adott válasz valaha tudomásul ne vétetett volna. Vagy mindig igazuk volt az illető minister uraknak, és a képviselőknek soha? (Derültség bal felől.) Számtalanszor volt rá eset, hogy a legkomolyabb és legfontosabb ügy tétetett interpellatio tárgyává, hogy a t. többség nagy része elismerte a házon kivííl, hogy ez nem eljárás, s a választ nem kellene tudomásul venni, de azután becitálták egyenkint és mechanikus gép módjára leszavaztatták őket. Ha ezt komolyan veszszük, t. képviselőház, ennek igen komoly következményei vannak. Es mi az oka ennek? A túlságosan megszigorított és megkövetelt pártfegyelem. Bocsánatot kérek, miként állunk mi ezen pártfegyelemmel ? Ha egy ministernek az állása függne ezen interpellatióra adandó választól, én is azt mondanám, hogy minden egyes kérdésben a ministert elejteni nem lehet, hanem a nagy ezélok és nagy elvek elérésében támogatni a pártnak kötelessége; de midőn csak arról van szó, hogy eljárt-e a minister szabályszerűen és törvényszerűen, teljesítette-e kötelességét, a mint az neki elő van írva, akkor nem tudom megérteni, miért kelljen minden áron tudomásul venni a minister válaszát. Ezt határozottan tagadom. Ez egyik főoka annak, t. ház, hogy nekünk megvan ugyan az alkotmányos és parlamentaris jogunk papíron, de érvényesíteni nem bírjuk, * legalább eredménynyel nem. ( Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Egy másik főoka, t. ház, hogy mi, azon képviselők, kik leginkább a földraívelö osztályt képviseljük, nem tudunk semmi eredményt elérni, abban rejlik, hogy a t. ház e tárczánál, de a kereskedelmi ügyeknél is, szóval minden közgazdasági érdek iránt igen kevés érdeklődéssel viseltetik. (Igás! Úgy van! hal felöl.) Minden más kisebb-nagyobb fontosságú kérdés iránt jobban érdeklődnek, mint épen ez iránt, mely pedig úgyszólván államunk alapja, népünknek, nemzetünknek létkérdése. (Igás! Úgy van! bal felől.) Éi), t. ház, csakhogy ezt igazoljam, volt rá eset, hogy én itt e házban kénytelen voltam a t. minister úrhoz interpelktiot intézni, és pedig öt éven át a nélkül, hogy telepítvényes választóim érdekében valamit elérni tudtam volna, daczára, hogy minden alkalommal kértem a kormányt, kénytelen voltam, midőn, már nem várhattam tovább, és láttam, hogy azok gunyhói és házai miként árvereztetnek el, hogy kell tönkremenniok, — bocsánatot kérek, — kénytelen voltam interpellálni. Ennek indokolása közben a t. képviselő urak közbeszóltak, hogy ez unalmas thema, és hogy fejezzem be, mert utánam jött egy másik képviselőtársam, ki a budapesti zengerájok iránt interpellált. Ez sokkal jobban tetszett a t. háznak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Emlékszik a t. minister úr, mikor a hízó sertésnek Németországba való kiszállítása tárgyában interpelláltam és indokoltam, hogy Németországgal kötött vámszerződésünk és törvényeink ellenére, minden indok nélkül kényekedve szerint elzárta előttünk határát, — (A minister tagadólag int.) bocsánatot kérek elzárta milyen óriási kárt okozott azzal nekünk. Midőn ezt elmondottam, alig egy pár képviselő volt a teremben, úgy hogy a minister úr rögtön válaszolván, úgyszólván, üres padok előtt mondotta el válaszát. Következett öt perczczel rá az Uzelac-ügy és rögtön megtelt a ház. Ez maisokkal jobban tetszett; ez iránt már érdeklődtek a képviselő urak. Madarász József: A fekete-sárga zászló! Wittmann János: A mi legfényesebben igazolja, méltóztassanak megnézni a budgetjét Magyarországnak, mely földmívelő állam, a melynek majdnem 400 millió budgetje van, a mint azt tegnap Lits Gyula t. képviselőtársam kifejtette, — nem akarom ismételni, csak arra utalok, alig két millió jut egy-egy közgazdasági intézményre, De ha figyelemmel kísérik t. képviselőtársaim., a minister urak eljárását, azt tapasztalják, hogy bármily komoly érvelésre és bár-
