Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-165

116 1@5. «rsiíír»s Kiéi 1898. fe$CT.ir 2*.én, péntaken< a mit a múltkor is mondtam az ipari táreza tárgyalásánál, hogy az államnak igen nagymérvű beleavatkozását én czélszertínek nem tartom. (Helyeslés.) Az államtól nem szabad mindent várni; (Helyeslés.) az állam segítsége ott, a hol bizonyos szükség kielégítése egyesek ég társulatok által nem eszközölhető, igenis szükséges; de hogy tisztán az állam legyen mindennek kezdeményezője: azt helyesnek nem tartom. (Élénk helyeslés.) Többet ehhez talán nem is szólanék és csak azt vagyok bátor még kijelenteni, miszerint Lits Gyula t. képviselő társamnak azt az indítványát, hogy a méntelepeknél, a melyeknél a szolgálatot a es és kir. ministerium alatt álló tisztek és legénység teljesíti, de a magyar ministerium budgetjéből fizettetnek, és itt a magyar közönséggel vannak érintkezésben, én igen óhajtom, kívánom és szívesen elfogadom, hogy ezek áttétessenek a magyar honvédelmi ministeriumhoz. Ezen indítványt tehát elfogadom Azonban Bernát Béla t. képviselőtársain indítványát nem fogadhatom el. Különben kijelentem, hogy a földmívelési ministerium költségvetését elfogadom, fentartván magamnak, hogy annak idején az egyes pontokhoz hozzászóljak. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Gr. Zichy Herman! Gr. Zichy Hermán: T. ház! A midőn előre kijelentem, hogy pártom határozatából a földmívelésügyi táreza költségvetését elfogadom, kétely merül fel lelkemben arra nézve, hogy jogos-e a ház figyelmét újból kikérni e táreza dotatiojának csekély voltára, s ezzel az adózó polgárokra is oly drága időt tölteni. De a mikor látom, hogy a t. kormánypárt részéről is hozzászoknak a t. képviselő urak a földmívelésügyi tárczához és némely részben directivákat, tanácsokat adnak és támogatást kérnek a t. földmívelésügyi ministertől: részemről sem találom jogtalannak, hogyha ezen tárczához néhány szóval hozzászólok (Halljuk! Halljuk!) mindenekelőtt legyen szabad kinyilatkoztatnom, hogy tegnap, midőn e táreza tárgyalása elkezdődött, és Bessenyey képviselő úr beszélt, künn a folyosón sokkal többen voltak, mint itt e házban. Igen sajnálom, hogy e közöny oly általános akkor, midőn e háznak legalább 3

/4 része a földirtokos osztályból kerül ki. (Igás!) Midőn azt kérdeztem, talán 5 pereznyi szünet van-e, azt felelték ; csak a földmívelési tárczát tárgyalják ! Mi agrár állam vagyunk. Földrajzi helyzetünknél fogva itt Európa szivében Magyarország arra van hivatva, hogy Magyarország Európa gabnáskamrája legyen. Pedig épen azt látjuk, hogy nálunk a gabnaárakat mesterségesen lenyomják. Nálunk sohasem hallunk olyan nyilatkozatot a minőt nemrég a német császár tett az alsórajnai gazdae gyesül et előtt: a mezei gazdák oszlopa az államnak ! (Felkiáltások a saélső Italon: Itt a katonaság!) A gazdaközönség joggal megvárhatja, hogy mindent elkövessenek arra nézve, hogy képesek legyenek adójukat megfizetni, s midőn annnyi milliót költenek a többi tárczára, a földmívelési táreznak ne keljen csak 1,700.000 frttal beérnie. A mint Bessenyey t. képviselőtársam mondott a tőzsdei bajokról, én ahhoz teljesen hozzájárulok. De ki a hibás itt első sorban? Maga a kormány! Maga n kurmány biztosítja azt a nagy mérvű zab és másféle liferálást, holott ama készletek még akkor nincsenek együtt. Itt az illető kereskedő ennélfogva kénytelen magát a börzén biztosítani. Ez által az árú papírrá válik, mely majd hanyatlik, majd növekedik és csak utólag a lebonyolításnál lesz esetleg effeetiv árúval kiegyenlítve. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Midiin én elfogadom azt a nézetet, hogy a földmívelési minister úr igen jó indulattal és jó akarattal van irántunk, jelentenem kell azt is, íiogy sok oly ágra igen kevés figyelem fordíttátik, melynek jövedelmezősége épen itt, Magyarországon igen könnyen elérhető volt. Nem akarok utalni másra, mint csak a haltenyésztésre. Mit látunk például Budapesten? Csehországból, Stájerországból importált halakat veszünk, mert nincsenek halastavaink. Láttam több tenyészdében, hogy próbálnak pisztrángokat tenyészteni. Ez azonban a tömegekre nézve nem előnyös, mert drága; a böjti napokra pedig olcsó hal szükséges. Ezen ágnak jövedelmezősége olyan, hogy sok csehországi uradalom jövedelmének jelentékeny részét képezi. Mindenki tudja, hogy a kisbirtokos, a gentry osztály mennyire pusztul. Mik ennek okai? Ennek oka a megélhetés nehézségében rejlik. A kistelkes gazdák birtokai aránytalanul el vannak adósodva. Nem akarómén azt mondani, hogy a birtok minimuma meghatározása szükséges volna, de mindenesetre meggond landó és talán előnyös is. De okvetlenül szükséges, hogy a parasztgazdák váltóhitele részben megszoríttassék, mert ez által ők a kizsákmányolás tárgyai lesznek. A mit Lits Gyula t. képviselő úr mondott, hogy a nagybirtoké sok személyi hitele szintén csekély, és erre nézve kellene egy általános földmívelési hitelbankot, vagy bármily szövetkezetet alapítani, az tökéletesen igaz, mert egy közönséges bejegyzett czég, melynek talán csak 10 ezer frt forgótőkéje van, az személyi hitelre képes, de egy pár százezer frt. értékkel rendelkező földbirtokos nehezen kap rövid lejáratú hitelt. T. ház! Midőn én a földmívelési tárczát tartom a legfontosabbnak az összes tárczák között. (Helyeslyés a szélsőbalon.) meg vagyok