Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-165

1«6. országot ttlés 1898. ftbroAr 14-én, pénteken. 211 ország stb. lószükségletét is elláttuk. (Úgy van! bal felöl.) k félvér-tenyésztés tekintetében még egy fenyegető jelenségre hívom fel a t. minister úr figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) s ez az orosz lótenyésztés, a mely a mi tenyésztésünket fenyegeti. Épen azért kellene a t. minister úrnak a félvér-tenyésztésre különösen nagy súlyt fektetnie, mert az orosz ló divattá vált, és ha az nagy dimensiókat fog ölteni, a magyar lótenyésztést tökreteszi. (Ügy van! bal felől.) Végül beszédem befejezéséül még egy körülményt akarok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) En is a rómaival majdnem azt kérdhetném, hogy meddig szándékoznak türelmünkkel visszaélni e tekintetben, hogy a magyar állam tulajdonát képező ezen ménesintézeteknél a szolgálatot cs. és kir. közös hadseregbeli tisztek és legénység látják el? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én évek óta felszólalok ebben a kérdésben. Korábbi években óhajom az volt, hogy onnan ezen közös hadseregbeli katonai állomány eltávolíttatván, a magyar kir. honvédség lássa el ott a szolgálatot. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Belátom, t. ház, hogy az az ellenvetés igazolt, a melyet indítványommal szemben tettek: t. i., hogy a honvédség sok kiváló lovastisztet veszítene el, hogyha azok ezen ménesintézetekbe helyeztetnének el. Elismerem azt is, hogy igen sok jó, úgynevezett mesterembert kellene áthelyezni a ménesintézetekbe és ezáltal egyrészt a honvédség, és másrészt maguk a ménesintézetek is veszítenének. Én mindezt elismerem s mivel a honvédséget károsítani nem akarom, nem is kívánom ezt, hanem teszek egy más ajánlatot a t. minister úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Méltó'z tessék kimondani, hogy a magyar állam tulajdonát képező ménesintézetekben alkalmazott es. és kir. katonák, a kiknek összes járandóságait a magyar állam fizeti, mert a földmívelésügyi ministerium tárczájához tartoznak, de személyi tekintetben a bécsi hadügyministernek vannak alárendelve, mert az rendelkezik velük és azért német az ügykezelés ezekben az intézetekben, egyszer és mindenkorra a magyar honvédelmi ministerium fenhatósága alá helyeztessenek át. (Élénk helyeüés a szélsőbalon.) Annak csakugyan semmi értelme nincsen, hogy ezen katonák szolgálati funetio tekintetében a földmívelésügyi minister úr intézkedései alá tartozzanak, személyi tekintetben azonban a bécsi hadügyministerium fenhatósága alatt álljanak. (Ügy van! a baloldalon) Hogyan lehet ezt megérteni? mi ennek ratiója? (Halljuk! Halljuk!) Miután ezek a közös hadseregben úgy sem teljesítenek functiót: azt hiszem, a közös hadügyministerium minden nehézség nélkül át is bocsátaná őket. Azt mondják, megeshetnék, hogy e tisztek közül egyik-másik, ha elvesztené a »császári és királyi* jelzőt és a közös hadsereghez való tartozást, elhagynák e méneseket. (Halljuk! Halljuk!) Ha e tiszt urakat eddig is csak az a lelkesedés tartotta a magyar állam szolgálatában, és ezzel az őszinteséggel szolgálták a magyar állam érdekeit, akkor esak hadd menjenek. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Akkor nekünk ezekre az urakra semmi szükségünk, akkor ezeknek az uraknak szolgálatába én semmiféle bizalmat sem helyezek. (Élénk helyeslés a szésőbalon.) De ezt feltételezni nem is tudom, mert amaz urak nagyobb része kiváló jó magyar ember, lelkesedik hazájáért s nemzetiségét megtagadni nem fogja Nem is vagyok képes feltételezni, hogy ily szempontból egyetlen egy tiszt akadjon, a ki elhagyva a magyar intézetet, átmenjen a Lajthán-túli ménesekbe. Én tehát, hogy erre nézve a minister úr határozott nyilatkozatot tegyen, magam s körülbelől 20 elvtársam nevében a következő határozati javaslatot nyújtom be; (olvassa) » intézkedjék a kormány az iránt, hogy a magyar állam tulajdonát képező ménesintézetekben katonai szolgálatot teljesítő, a közös hadsereg állományához tartozó cs. és kir. tisztek és legénység ezen állományból kivétetvén, mint a magyar állam által fizetett közegek, egyszer s mindenkorra » magyar királyi méneskari tisztek és legénység* jelző mellett a honvédelmi minister fenhatósága alá helyeztessenek <. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bocsánatot kérek elsősorban hosszasabb felszólalásomért, másodsorban azért, ha talán túlságosan őszinte, vagy kiméletletlen volt kritikám. (Halljuk! Halljuk!) De én azzal a latin közmondással tartok: »amicus personae inimicus rei«. Én a minister úr személye iránt a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel viseltetem, a jó indulatot tőle meg nem tagadom, de e két millió> költségvetést Magyarország közgazdasági politikájához nem tartom méltónak, (Helyeslés a baloldalon.) iránta ezért bizalommal nem viseltetem s a költségvetést meg nem szavazom. (Hoszszantartő és zajos helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások : Öt perez!) Molnár Antal jegyző: Gr. Csáky Kálmán! (Felkiáltások a szélsőbalon: Öt perez szünet! Zaj.) Elnök: Csendet kérek; méltóztassanak a szónokot meghallgatni (Halljuk! Haljuk!) Gr. Csáky Kálmán: T ház! Azzal kezdem felszólalásomat, hogy sajnálatomnak adok kifejezést, hogy a földművelési tárcza oly gyengén van dotálva. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország főkép földművelő állam lévén, anyagi érdekeinek legnagyobb része e tárcza körül 27 *