Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

ÍM. orsiifig«« Més Í8S8. ki. Az ujabb kötvény ki is állíttatott hatszáz s egynehány forintra. Egy évvel utóbb újabb behajtás után lefizettek négyszsáz egynehány forintot, a mikor ismét újabb kötvény állíttatott ki. Most mind a három kötyény alapján az illető egyének, a kik még élnek, be lettek peresítve Budapesten. (Derültség.) Egy másik példa: Girók községében fölvétetett összesen 1 i 62 forint, a mit 292 fél kapott. E 292 egyén közül ma él 23. Most ezeken akarják megvenni, a kiknek az ingatlanára 1886-ban bekebeleztetett ezen összeg, de a kiknek állítása szerint ők mit sem tudnak ezen kötlevél kiállításáról, sem pedig ezen adományról. De tovább megyek: van egy Német-Szent

: Mihály nevű tel épít vényes község, a hol egy-egy ember 1 frt 50 krt kapott, mint maximalis tétel pedig két forint, az az összeg, a melyben, mint állítólagos kölcsönben részesült. No, t. ház, kérdem én, hogy 1 frt 50 kr., vagy két forint képezheti e kölcsönnek a tárgyát, vagy nem inkább könyöradománynak a jellegével és természetével bír-e az? Ezek az állapotok mind deprimálólag hatnak, és kérem a t. földmívelésügyi minister urat, hogy ezek az állapotok ott megszűnjenek, mert ez határozottan közveszélyes, miután méltóztattak beszédemből észrevenni, ma már több, mint 9

/io része halt meg az akkori adósoknak, és most azon szerencsétleneknek adatnak el ingatlanaik, akik most még élet és adóképesek. Ezen veszedelmekhez, t. ház

T hozzájárul még a legeslegnagyobb veszedelemként a Temes Béga vízszabályozási-társúlat (Halljuk! Halljuk!) a melyről ezúttal hosszan beszélni nem kívánok, mert azt hiszem, lesz még alkalmam, erről szólani akkor, mikor az idő megengedi, és a t. ház türelme sem lesz annyira kimerítve, mint most; ezúttal röviden csak azt említem meg, hogy oly reálisan lett ez a szabályozás intézve, hogy 13 millió és néhány százezer forintból álló adósság mellett saját beismerésük szerint 6,200,000 frtot fektettek be építkezésekre míg 7 millió s néhány százezer forintot tesz ki az az összeg, a mely kezelési költségekre ment; mondhatom, hogy oly magánjogi állapotok uralkodnak e miatt, hogyha az állam maga feladatává nem teszi azok rendezését, és tisztázását, egyrészt a legeslegnagyobb nyomor fog beállani, másrészt családok, és egész községek fognak kivándorolni. Ezeket én, mint a mi közgazdasági miseriáinknak közreható okait említem fel. A mezőrendőrségi törvény kilátásba lévén helyezve, erre vonatkozólag csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy e tekintetben is véghetlen sok hátránya van a gazdáknak, a fötdmívelőknek. Mert hiszen kik alkalmaztatnak mezei csőszökűl, mezei rendőrükül ? Néha oly KÉPVU. NAPLÓ. 1892—97. IX. KÖTET. brnár 28-án, mtttnrtRkSw. {$% egyének, a kik Illaváról 16 évi ülnökségük után hazakerűinek, (Derültség) és mert fél tőlük a t. községi elöljáróság, alkalmazza őket, Óhajtom, hogy a mezőrendőrség ügye határozottan a csendőrség intézményének megfelelőleg szerveztessék, hogy az ne függjön attól a községtől, hogy az egyáltalában ne a községből nyerje fizetését, mert addig, míg a jelenlegi állapot van, vagy jövőre is autonomicu* hatáskörben akarja ezt szervezni, legyen meggyőződve a t. ház, soha meg nem fognak szűnni ezen bajok. (Élénk helyeslés.) T. ház! Az imént épen az előttem szólt t. barátom, báró Andreánszky beszédje engem nagyon meglepett, mert a temesvármegyei ^embert meglepi véghetetlenül, ha a munkásviszonyok oly kiszínezését hallja, mint a milyet t. képviselőtársam adott. Mi Temestnegyében, pedig hozzánk csak a harmadik megye Csanád vagy Békés, oly helyzetben voltunk a múlt évben, hogy a közönséges, eonventio mellett, 1 hold búza learatásáért, nem volt ritkaság, hogy 5 pozsonyi mérő, azaz 10 véka tiszta búza fizettetett, 10—12 —14—18 frfcnyi összegre ment a holdanként! learatás T. ház! Azt hiszem, hogy már a világnak egy államában sem lehet előnyösebb helyzetet találni, mint annak a munkásnak helyzete, a ki 1 hold learatásáért, melyhez egy férfin munkája és egy gyermek vagy asszony segédkezése szükséges egy nap 15 —16—18 frtot képes megkeresni. Igaz, hogy ez nem hosszantartó munka, de tény az, hogy nálunk ez így van, s ez az oka annak, hogy nálunk a cselédviszonyok is véghetetlen rosszak. Mert a mint a búza kihányja a fejét, abban a pillantbm mozgó sítva van a cselédség 8

/io-része; azok elmennek, mert''rájuk nézve tulajdonképen ez az, a mi művelt közönségre nézve G-astein, Balaton- vagy Tátra-Füred, ők ott élvezik ezeket a kellemes napokat. Mondom nálunk a munkás- és a cselédvisz<myok lehető legelszomorítóbbak. Mint volt főszolgabíró csak a járásomat hozom fel; előttem az efféle adatok az irányadók. Évenkint legkevesebb 800 cselédkereset volt egy járás területén. Ez rendesen a tavasz kinyíkával májusban történt, a mikor már kitelelt a cseléd, mert télen a cselédek szépen megmaradnak, hanem, a mint kijő a búzakalász, azon pillanattól fogva mozgósítva vannak. Miután a panasz nem kerül nekik semmibe, mert a főszolgabíró köteles a panaszt [felvenni, mennek panaszra, ezzel a kerület veszít 800 napot, megídéztetik a tárgyalásra panaszos és panaszlott, ez 1600 nap, tehát 2400 nap lesz elhará-; csolva a mezei munkától, és ha aztán a gazda, a kitől a cselédje elment, felveszi a legelső útjába eső embert, a kinek cselédkönyve sincs, 2Í