Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-163
163. országos ülés 1893. február 22-én, szerdán. 145 viselőknek illetményeik s ezen illetmények szabályozása tekintetében beadott kérvényei fölött egyszerűen napirendre térnünk. Ezt mi, t. ház, nem tehetjük, mert ha ezt tennők, ellenkezésbe jönnénk a tényleges viszonyokkal s a törvényjavaslatnak egy oly határozatát szentesítenők, a mely fölfogásom szerint igazságtalan. Igazságtalan pedig azért, mert a katonai lakbér-osztályozás, a mint méltóztatik tudni, időszakonkint újból eszközöltetik, míg a törvényjavaslatban erről gondoskodva nincs. Pedig ez okvetlenül szükséges, mert hiszen tudjuk, hogy minden egyes vidéken és városban a lakbér-viszonyok rendkívül fluetuálnak és igen gyakran változnak. Nem szükség példákat felhoznom, elég legyen csak egyes városokra, sőt csak egy helyre rámutatnom. (Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy á Vaskapu-szabályozás szempontjából igen jelentékeny hivatalnoki létszám helyeztetett Orsovára. Orsova eddig a katonai lakbérosztályozás szerint az utolsó helyen állt. De méltóztassék a jelenlegi viszonyokat mérlegelni. Nemcsak azon árakon, melyek a törvényjavaslatban felhozatnak, de még a sokkal magasabb katonai lakbér-osztályozás mellett meghatározott árakon sem lehet ma ott lakást kapui-, sőt egyáltalán nem lehet lakást kapni, úgy, hogy a ki tisztességesen akar ott lakni, házat kell építenie. (Igaz! Úgy van!) Már most, t. ház, a katonai lakbérosztályozás szerint Orsova a VII. osztályban volt. Kérdem: fentartsuk-e ezt az osztályozást minden időre a törvényjavaslatban, vagy ha nem tartjuk fenn, minden egyes esetben a törvény megváltoztatását proponáljuk ? Vagy ha a katonai kormányzatnak megadtuk a jogot, hogy a viszonyokat öt évenkint megvizsgálja és AZ osztályozást ahhoz képest módosítsa, a polgári kormányzatnak ne adjuk meg a jogot, hogy sokkal nagyobb számú tisztviselőméi hasonlóan a helyi viszonyoknak megfelelőleg a lakbér-osztályozást időnkint módosíthassa? Ezt, t. ház, consequens eljárásnak nem tarthatom és azért ezt az eljárást, a melyet a pénzügyi bizottság követett, midőn kihagyta azon felhatalmazást a kormány részére, a mely a kormányt e tekintetben a szabad elhatározásra jogosította volna fel, magam részéről el nem fogadhatom. Azt gondolom, t. ház, hogy kormányunknak aggodalom nélkül megadhatjuk azon jogot, hogy mindenütt ott, a hol szükségesnek látja, az egyes városok helyi viszonyait kellőleg mérlegelhesse és számba vehesse, és az állam tisztviselőit egy nagy sérelemtől megmentse, s nekik a megélhetést biztosítsa. Ezzel, t. ház, mi nem adunk a kormány kezébe egy oly diseretionalis hatalmat, a mel_y nem tudom, miféle jogosulatlan kedvezmények adására felhasználható lenne. Hiszen a kormánynak nincs KÉPVH. 1MPLÓ. 1892 — 97. IX. KÖTET. szüksége arra, hogy ezzel a diseretionalis hatalmával éljen vissza, ha hatalmával vissza akarna élni, mert hisz ott van az a joga, hogy előléptetéseket eszközölhet, hogy egyes tisztviselőket, de sőt egész testületeket az egyik városból a másikba áthelyezhet. E szerint a kedvezményezést a saját felfogása szerint és hatalmából eszközölheti a nélkül, hogy arra külön felhatalmazást kellene adni, de én szükségesnek találom a fentebb ajánlott correctivuraot maguknak a tisztviselőknek érdekében, a kikről, a mint azt előbb is mondottam, e törvényjavaslat kellőleg nem gondoskodik, mert ezen javaslatban felvett lakbérekért a tisztviselők az őket tényleg megillető lakásokat felvenni nem képesek. Azért igen kérem a t. házat, méltóztassanak mődosítványomat elfogadni. E módosítás ugyanabból a határozatból áll, a mi már az eredeti törvényjavaslatban felvéve volt, s a felfogásom szerint a pénzügyi bizottság csak tévedésből hagyott ki. A módosítás így hangzik (olvassa): »Az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat 3. §-ának utolsó bekezdése után a következő új bekezdés vétessék fel: »A kormány egyúttal felhatalmaztatik, hogy a mennyiben az a helyi viszonyoknál fogva indokoltnak látszik, egyes városokat és községeket a pénzügyminister előterjesztésére az egyik lakbér, osztályból a másikba sorozhasson. Az osztályozás ezen megváltoztatása azonban a költségvetés benyújtása alkalmával a törvényhozásnak mindig bejelentendő lesz.« Kérem a t. házat, méltóztassék e mődosítványomat elfogadni, s ez által az állam tisztviselőinek egy igen nagy sérelmét orvosolni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy a, módosítvány felolvastass ék'? (Igen!) Bernáth Dezső jegyző (olvassa a módosäványt). Molnár Antal jegyző: Schwicker Henrik ! (Báró Bánffy Dezső elnök elhagyja az elnöki széket, melyet Bokross Elek alelnök foglal el.) Schwicker Henrik: T. ház! Hogy a tárgyalás jelenlegi stádiumában a S. §-nál kérem a szót, teszem azt főleg két oknál fogva. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt constatálni akarom az örvendetes általános érdeklődést, mely a kormány ús:y, mint a ház minden pártja részéről ez alkalommal is viseltetett a tanügy, a tanítók és tanárok érdeke irányában. Jobb- és baloldalról találkoztak a szónokok ama véleményben, hogy a közoktatás általában nem képezhet itt pártkérdést, mert az nem egyes pártok, hanem édes mindnyájunknak szeut közös ügye. (Úgy van! jobb felől.) Ez a tény mindenesetre megnyugtató és 19
