Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-142
92 !**• országos ülés 1893, jannír 24»én, kedden. a túloldalon is meghidegültek vele szemben a kedélyek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A m. kir. csendőrség, mint autonóm intézménye Magyarországnak, semmiféle közösségben sem áll a monarchia másik felével, Ausztriával, hanem önálló intézmény. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Elvártuk volna, hogy a magyar kormány, midőn erre figyelmeztetjük, azonnal intézkedik és az ország színének és czímerének viselését rendeli el és a fekete-sárga kardbojtot és az osztrák jelvényeket eltávolítja. De szomorú, hogy a múlt kormányok mindig azon az állásponton voltak még az olyan intézményekben is, a melyek Magyarország önálló rendelkezése alatt állottak, hogy bizonyos közösséget mutassanak és fentartották az osztrák jelvényeket. (Úgy van! a szélsőbalon.) Legutóbb vita volt a felett, hogy a feketesárga szín és a kétfejű sas az uralkodóház jelvénye-e vagy Ausztriáé? (Nagy zaj.) Csak a tényekre hivatkozom és nem bocsátkozom heraldikai fejtegetésekbe, hogy az most Ausztriának jelvénye-e? Ámde mit keresnek az osztrák jelvények a magyar csendőrségnél; hiszen ennek sem törvény nem szolgál alapjául, sem pedig a józan ész mentségéül, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert ha annyira sem tudunk menni, hogy egy ilyen intézménynél, mint a minő a csendőrség, a mi államiságunk külső symbolumait fel tudjuk mutatni, ez igen szomorú. Ha a csendőrség a határszéli szolgálatban Románia, Galiczia vagy Szerbiával érintkezik s az osztrák színekben tííüik fel, ez lealázás reánk nézve. Az ilyen lealáztatás után csakugyan nem követelhetjük meg a mi nemzetiségeinknél a megillető tiszteletet magyar államiságunk iránt. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezen idegen jelvény kiküszöbölésének és a magyar nemzeti színnel való felcserélésének más akadálya nincsen, mint a kormány gyávasága és a többség meghunyászkodásvi, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a mi Magyarországon már annyi keserű gyümölcsöt termett. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Zaj és mozgás jobb felől.) Én arra kérem a t. kormányt, vagy ha az nem akarná, a többséget, m tassa már meg, hogy a mi nemzeti követelményeink tekintetében legalább az ilyen kisebb, alárendelt dolgokban — a mint azt itt Miklós Gyula képviselő úr mondta — meg tudja magát embereim. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Zaj jobb felől.) Ezek után van szerencsém pártom megbízásából e tekintetben egy határozati javaslatot beadni, a mely így szól (olvassa): »A képviselőház utasítja a belügyministert, hogy a magyar királyi csendőrség fekete-eárga kardbojtját nemzeti színű és Magyarország czímerét feltüntető kardbojttal cserélje fel.« (Elénk helyeslés a szélsőbálon.) T. ház! Mint tavaly mondtam, úgy az idén is kijelentem, hogy Horvátországra mi ezt »em követeljük, miután a fennálló törvény szerint a csendőrség autonóm ügyét képezi, (Helyesléé a szélső baloldalon.) Elnök: Kívánja a t. ház, hogy a határozati javaslat ismét felolvastassák? (Nem kívánjuk !) Ennélfogva a határozati javaslat felolvasottnak tekintetik. A belügyminister úr kíván szólni. Hieronymi Károly belügyminister*. T. ház ! Az előttem szólott t. képviselő úr először is azt kifogásolta, hogy a belügy ministeri um költségvetéséhez tartozó indokolásban a rendőri ügyekről igen kevés fölvilágosítás foglaltatik és különösen felhívott arra, hogy nézzem meg az angol kékkönyvekeket, a melyekben sok és részletes fölvilágosítás van az angol rendőri ügyekről. A mennyiben a jelen költségvetésről van szó, méltóztatnak tudni, hogy annak összeállítására én még befolyást nem gyakoroltam; ígérem azonban, hogy a jövőben igyekezni fogok a költségvetésnek ezen hiányát, a mennyire lehet, pótolni, és a t. háznak minden fölvilágosítást megadni, a melyre az ügyek megítélése végett szükség van. (Helyeslés.) A t. képviselő úr foglalkozott a vándorczigányok kérdésével is. Miután ez a kérdés itt több éven keresztül, fölhozatott, és miután azon meggyőződésre jutottam, hogy arról senki sem tud tüzetes fölvilágosítást adni, hogy ezeknek a vándor czigányoknak száma mennyi: én — mint a t. képviselő úr is említette — január 31-ére a vándor czigányok összeírását rendeltem el. Csak akkor, ha tudni fogjuk, micsoda az objectum, a melylyel foglalkoznunk kell. lehet majd az orvoslati módokról gondoskodni. Most egyelőre csak annyit jegyzek meg, hogy téves az a felfogás, mintha az országban csak 50.000 czigány volna, mert a mennyire eddig tájékozást szerezhettem, állíthatom, hogy a vándorczigányok száma ennél sokkal nagyobb. Méltóztassék tehát türelemmel lenni, ha tudni fogjuk magát az objectumot. akkor leszek bátor az iránt is javaslatot tenni, hggy e kalamitást mikép orvosoljuk. Hogy e vándorczigányokat Afrika és Egyptomba küldjük, (Derültség.) az kissé bajos lesz, de hát lehet ezzel a kérdésen is kissé gondolkozni. Áttért azután a képviselő úr a csendőrségi intézmény kritikájára. Azt mondja, hogy túlságos nigy a fegyelem. Hát, t. ház, azt hiszem, ha már katonailag szervezett csendőrségüuk van, — és a tapasztalás megmutatta, hogy a szervezés helyes, — ne tegyünk kifogást az ellen, hogy a katonai fegye-