Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-142

gg 142. országos ülés 1898. Január 2é-én, kedden. Hieronymi Károly belügyminister: Ezen a törvényen és ezeken a rendeleteken alapúi az én állításom, a melyet ismétlek, hogy t. i. a hírlapoknak utczán való elárúsítása az ez idő szerint fennálló törvények és törvényes gyakorlat szerint rendőri engedélytől van függővé téve. (Nagy saj és felkiáltások a szélső haloldalon: Törvénytelen gyakorlat!) Gr. Károlyi Gábor: Vonja vissza a rendeletet, punktum! (Elnök csenget.) És vége lesz az egész komédiának! Lehet segíteni, ha liberálisak akarnak lenni! (Úgy van! a szélső taloläalon.) Hieronymi Károly belügyminister: Ezen felfogásomat a t. képviselő ítr azzal akarja megczáfolni, hogy szerinte az 1848-iki törvény 45. §-a házalókról szól, már pedig házalók alatt nem lehet a hírlapok utczai elárusítóit érteni. Határozott felvilágosítást nyújt e tekintetben az 1848-iki belügyministeri rendelet, mely a törvény meghozatala után rögtön adatott ki. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem a hírlapokról beszél! »Márczius 15ikét« is az utezán árulták! Jókai is tudja!) Hieronymi Károly belügyminister : Még egyszer ismétlem, hogy az iránt, hogy mi értendő házalás alatt a sajtótermékek tekintetéljen — azért használom e szót, mert ez összefoglalja egyaránt a röpiratokat, könyveket és újságokat — a leghitelesebb magyarázó mindenesetre Szemere Bertalan, 1848-iki belügyminister. Már pedig, hogy ezen belügyministeri rendeletben a házalás alatt az értetik, a mit colportage-nak neveznek, az előttem egészen világos. (Felkiáltások a szélsőbalon: De nem a hírlapokra szól !) A t. képviselő úr rossz néven vette nekem, hogy múltkori beszédére azt mondtam, hogy ezt a kérdést nem lehet liberális szólamok {Felkiáltások a szélső baloldalon: Holmi!) alapján elintézni. Ne méltóztassék oly nagyon érzékenynek lenni. Ezzel nem akartam a t. képviselő urat egyáltalában sérteni, hanem csak azt kívántam kifejezni, hogy én az ő beszédében meggyőző argumentumokat nem találtam. Mai beszédében sem találtam, ámbár igyekeztem ilyeneket keresni. Mert azzal szem ben, a mit az 1848-iki törvény és az 1848-iki belügyministeri rendelet, és az azóta kiadott belügyministeri rendeletek megállapítanak, a »házalás« szónak magyarázatából kiokoskodni azt, hogy ez a rendelet a colportage-ra nem vonatkozik, szerintem nem lehet. (Zaj a szélső baloldalon.) Ismétlem azt, a mivel felszólalásomat kezdtem, hogy ez a kérdés nincs most napirenden. Múltkor tárgyaltuk a határozati javaslatot, a képviselőház azt mellőzte; nagyon sajnálom, hogy ma erre a kérdésre újra hiába visszatértünk, mert változtatni az ügyön ma: úgy sem lehet. (Helyeslés jobb felöl.) Molnár Antal jegyző: Pázmándy Dénes ! I Pázmándy Dénes: T. ház! Csak egy pár megjegyzést koczkáztatok a t, minister úr imént hallott distinctiója felett, mert úgy látom, nagyon rövid időn át foglalkozott a rendészettel, különben tudnia kellene, hogy a »colportage«, és a »vent sur la voie publique*, a, mint azt a külföldi polieialis terminológiában és a törvénykönyvekben megkülönböztetik, egészen más. Hieronymi Károly belügyminister: Franeziaországban! Pázmándy Dénes: Az egész világon! Belgiumban, Angliában, Olaszországban mindenütt. A házalás, a colportage, Franeziaországban, Angliában, Olaszországban is rendőri felügyelet áll. A colportage tudniillik az, hogy egyes sajtótermékek, — hogy ezzel a kifejezéssel éljek, — de nem újságok, hanem könyvek, periodice megjelenő nem napilapok és azon distinctio alá tartozó sajtótermékek — de nem újságok — Franeziaországban, Belgiumban, Angliában ma is rendőri felügyelet alatt árúsíttattnak el. Hanem az újságokkal egészen másként van a dolog. Az iíjságok oly árusítása, a mit rendőri műnyelven »vent sur la voie publique«-nak köztereken való elárúsításnak neveznek, sehol ott, a hol nincs censura, és a hol szabadsajtó van, nem esik rendőri felügyelet alá. (Igaz! Úgy van .'Helyeslés a szélsőbalon.) Ausztriában, Orosz- és Törökországban ily államokban tiltva van az újságok elárúsítása, de más államokban nincs. Én úgy látom, hogy itt a t. kormány ismét hatalmi parancsnak hódol, mert azt akarja kimutatni, hogy nincs eltérés Ausztriától, és ez gátló eszköz a sajtó termékek terjesztésére. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Még egy kis példa is mutatja^azt, hogy itt bizonyos összhangzó princípium követtetik : az, hogy nálunk a külföldiJ hírlapoktól még mindig egészen jogtalanul 2 krajezár bélyegadó szedetik szátaonkint. És daczára annak, hogy Magyarországon nincs hírlapbélyeg-adó, mégis csak azért, hogy e tekintetben is egy húron pendüljünk j Ausztriával 2 krajezár szedetik a külföldijaírlapoktól 1867 óta; a mi nem tehet egyebet, mint azt, hogy e tekintetben az Ausztriával való bizonyos kölcsönösség, a monarchia szellemére nézve bizonyos egység documentaltassék. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezért is kérem a minister urat, szíveskedjék kimutatni, hogy ezen két krajezár miért szedetik, kinek szedetik, és mily törvény, vagy 1 szabályrendelet alapján szedetik ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Horváth Ádám jegyző: Pólónvi Oéza! Pölónyi Géza: T.ház! (Halljuk! Halljuk]!) Tökéletesen igazsága van a t. belügyminister úrnak, ha azon álláspontra helyezkedik, hogy miután ezen határozati javaslat már szavazás tárgya volt, azt xVjból kérdés tárgyává tenni