Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-142

ö4 142. országos ülés 1893. január 21-én, kedden. bátor voltam egy határozati javaslatot beadni. Annak indokolását nagyon szűkre fogtam, mert abban a téves hitben voltam, hogy a mit a határozati javaslatban kértem, az annyira magától értetődik, hogy indokolása végett valami hoszszabb beszédre egyáltalában nincs szükség. Ebben a határozati javaslatban szó volt arról, hogy a belügyminister úr vonja vissza azokat a rendeleteket, a melyek a belföldi hírlapoknak utezán való elárúsítását megtiltják. Thaly Kálmán t. képviselőtársam az imént arról panaszkodott, hogy a t belügyminister úr valamely felszólalására nem válaszolt rögtön. Én pedig azt sajnálom, hogy az én felszólalásomra mindjárt válaszolt, nem informálhatta magát kellőleg az ügy mibenlétéről, és nem tanulmányozhatta kellőleg az erre vonatkozó törvényt és rendeleteket. Mert ha a t. belügyminister úrnak erre ideje lett volna, bizonyára nem beszélt volna határozati javaslatom ellen, a melyei ennek következtében a t. ház elvetett. Nagyon jól tudom, hogy a ház ezen határozata ellen a jelen ülésszakban nincsen semminemű jogorvoslatnak helye; de engedje meg a t. ház, hogy miután a miuister Úr a sajtót rendőri gyámkodás alatt akarja tartani továbbra is, mint eddig történt, annál a tételnél feleljek e tárgyban a minister úrnak, mely a közbiztonságról, rendőrségről szól, Azt a concessiót azonban már nem tehetem meg a minister útnak, hogy elismerjem azt az állítását, hogy az én felszólalásom, illetőleg határozati javaslatom az 1848-iki sajtó törvény szellemével ellenkezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt sem ismerhetem el, hogy a minister úr indokolása és érvelése helyes és a törvénynek megfelelő legyen. Mit kértem én azon határozati javaslatomban, t. ház? Egyszerűen azt, hogy ezentúl legyen szabad a belföldi hírlapokat az utezán árulni. És mit felelt erre az igen t. belügyminister úr? Felolvasta az 1848. évi XVIII. törvényezikk 45. §-át. Hát, t. minister úr, méltóztassék a szakaszt még egyszer becses figyelmére méltatni, azután be fogja látni, hogy óriási tévedésben van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az egész 1848-iki sajtótörvény, bármenynyire hamarjában alkottatott is, mégis bizonyos rendszerbe van öntve. így azon szakaszai, melyek ma is érvényben vannak, határozottan négy fejezetre oszthatók. Az első fejezet 1., 13. és 14. szakaszai szólnak a sajtóvétségről; a II. fejezet 17., 23., 25. és 27. szakaszai tárgyalják a birói eljárást; a III. fejezet a 36. szakaszig szól az időszaki sajtóról, mai nyelven a hírlapokról, végre a IV. fejezetben a 36. szakasztól a 45. szakaszig a nyomdákról és könyvárusokról foglal a törvény magában intézkedéseket. Ezen fejezetnek 42., 43., 44. és 45. §-ai kizárólag a könyvárusságról intézkedik. A 45. §. pedig, melyet a t. minister úr rám olvasott, így hangzik: »Az úgynevezett házaló és zúg könyvárulok az illető hatóság rendőri felügyelete alá helyeztetnek.* Hieronymi Károly belügyminister: Tessék tovább olvasni! Horváth Ádám: Ezt méltóztatott alfminister úr rám olvasni, én többet nem csinálhatok, mint a mit a t. minister úr rám idézett. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) A t. minister úr még nem áll meg ennél, hanem hogy teljesen beigazolja a maga álláspontját, felolvasta Szemere Bertalannak erre vonatkozó rendeletét. Ezt is figyelembe vettem, ha tetszik, szívesen idézhetem. (Halljuk! Halljuk!) A t. miuister xír Szem ere Bertalan belügyministernek ezen törvényt végrehajtó rendeletéből felolvasta a következő részt: »Az íigynevezett házaló vagy zíig könyvárusok egyenesen rendőri bánásmód alá tartozván, intézkedni fog ön, hogy erre engedelmet csak alkalmas ember kapjon, s a kinek engedelme nincs, az árulástól eltiltassék és illetőleg megfenyíttessék. Egyébiránt az engedelmet becsületes magaviseletű embertől meg nem kell tagadni, kiről tudniillik feltehető, hogy akár a társasági rendnek, akár az erkölcsöknek veszélyes nyomtatványok és képek titkos árulására fel nem használtatik.« Már most, t ház, mind a törvény rám citált szakaszában, mind a belügyministeri rendelet ezen részében szó van zúg és házaló könyvkereskedésről, szó van titkos árulásról, van szó emberekről, a kiknek "a Könyvárulás engedélyezhető, de hírlapoknak az utezán való árulása egyáltalában eltiltva nincs, ezt semmi rabulistikával nem lehet a szövegből kimagyarázni. (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon.) Hanem megmondom a minister iVrnak azt is, hogy a 48-iki sajtó törvény szellemével, nemcsak szellemével, hanem egyenes intézkedésével határozottan ellentétben álló ezen intézkedés hogyan keletkezett. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) 1867-ben bocsáttatott ki az 1731. számú rendelet, a mely annyira titokban tartatott, hogy még a rendeletek tárába sem foglaltatott be. Madarász József: Szegyeitek maguk is! Horváth Ádám: 1731. számú rendelet feltalált egy gyűjtőnevet, a »sajtó-termék* szót és ez alá gyömöszölt mindent, és azt hazudja, —mert máskép nem fejezhetem ki magamat, — hogy a 48-iki törvény sajtótermékekről szólt és a sajtótermékek házalását tiltotta el; holott világosan bebizonyítottam, hogy oít a hírlapokról szó sincs, említés sem tétetik, hanem az tisztán a zúgárulásról szól. Ma úgy áll a dolog, hogy olyan