Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-142

86 lát, »p«ág«s iíés. 181*. jaattár iá-én, keiáea. történt más adakozásokból máig 340.242 frtra szaporodott. így a legjelentékenyebb azOrdódyféle járulék, mely szerint évenkint az alap 1000 írttal szaporodik. A költségek szempontjából tisztába kell hoznunk először azt a kérdést, a melyet gróf Teleky Géza t. barátom is felemlített, t. i. hogy milyen rendszer szerint épüljön a lelenczház. Kaszárnya-rendszert akarunk-e létesíteni, mint a hogy P.risban és Londonban régebben épültek — mert Angliában a törvényhozás a lelenez-házakat, mivel állítólag az inmoralitást mozdítják elő, újabb időben egészen eltörülte — vagy azt a rendszert kövessük-e, a mely újabban különösen az alsó-ausztriai íelenczházban mintaszerűen meghonosodott, hogy t. i. csupán a beteg gyerme keket tartja meg a központi épületben, de mihelyt az egészséges gyermekek bizonyos kort elértek, ezeket szigorú felügyelet alatt álló dajkáknak adják ki a vidékre. Ismeretes, hogy ez a mód úgy, a hogy nálunk alkalmazzák, igen nagy halandósággal jár. De hogy szigorú felügyelet mellett e rendszer mellett sokkal több gyermeket lehet felnevelni s halandóságuk sokkal kisebb, mintha e gyermekek kaszárnyaszerííleg összpontosíttatnak, azt a tapasztalás minden kétségen felül helyezte. Nálunk tehát, azt hiszem, a leghelyesebb eljárás a következő. Minthogy az anya saját gyermekeinek legjobb felnevelője, legelőször is mindazon anyákat kell segélyezni, a kik némi segélylyel gyermekeiket maguk felnevelni képesek (Helyeslés jobb felöl.) és csak akkor kell a gyermeket az anyától elválasztani, ha gyermekét fölnevelni absolute képtelen. Itt van először is feladata a lelentzháznak. Másik feladata az, hogy az újszülött beteg gyermekek tartassanak a központi épületben, a többi pedig lehetőleg a vidékre adassék ki. ily rendeltetéssel a központi épület nem fogna nagyon sokba keríílni, miután nem kell nagy kaszárnyaszerű épületnek lennie, minthogy a gyermekek nagyobb része ott csak átmenetileg helyeztetik el és így a kormánynak a közalapítványokból rendelkezésére álló 340.000 frt elégséges, úgy, hogy rögtön hozzá lehetne fogni a lelenczház felépítéséhez. A nagyobb költség azonban, t. ház, nem ebből áll. Előttem van egy számítás, mely azon alapúi, hogy a lelenezházba, az előbb említettlétszám szerint, évenkint 700 gyermek fog felvétetni. A számítás a. tapasztalati adatok szerint veszi fel az életben maradó gyermekek mennyiségét és e szerint — nagyon alacsony ellátási árakat véve alapúi — az egész inkább minimalis költségvetés, valószínűleg nagyobbak lesznek a tényleges költségek; az első évben a gyermekek tartós költsége lesz 53.000 frt, a második évben 128.000 írt, a harmadik évben 190.000 frt s ez így növekedik a tizenkettedik évig, a midőn a költség már 769.000 frtra rúg. A főkérdés tehát az, hogy hajlandó és kész-e, az ország ezen költséget megszavazni... Madarász József: Kötelessége! Hieronymi Károly beltigyminister: Mert ismétlem, a 340.000 frt elegendő arra, hogy a központi épületet felépítsük, de arra, hogy a fenmaradó tőke kamataiból a fentartási költségeket fedezni lehessen, a mint e számokból látni méltóztattak, gondolni sem lehet. (Egy hang: Fedezze az országi) Én, t, képviselőház, abban a véleményben vagyok, a mit a közbeszóló képviselő úr is mondott, hogy az ország köteles ezen költségeket magára venni. Eddig még nem volt lehetséges, de én mindent el fogok követni, hogy a pénzügyminister úr beleegyezését is megnyerjem, hogy a lelenczházat felépítsük és hogy ezen ápolási költségeket az ország magára vegye, a melyek lassan, 12 éven át fokozódnak ugyan, de az első évben csak 53 000 frtot tesznek és azért, azt hiszem, viszonyaink közt elvisel hetők. (Élénk helyeslés.) Ez egyáltalában nem zárja ki, hogy úgy a gr. Teleky Géza által megindított, mint egyéb e téren megindult társadalmi tevékenységet a kormány istápolja és előmozdítsa, mert ez csakugyan oly feladat, a melyre a társadalomnak az állammal karöltve kell vállalkoznia. (Általános élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: Személyes kérdésben kérek pár szót. Elnök: Szólhat a képviselő úr a dolog érdeméhez is. Thaly Kálmán: Az igen tisztelt beltigyminister úr, úgy látszik, rossz néven méltóztatott nekem venni . . . Hieronymi Károly belügy minister: Dehogy vettem! Thaly Kálmán ... azt az igénytelen felhívásomat, hogy az ő tárczájának tárgyalása alatt az ellenzék részéről jövő, teljesen jóakaratú felszólalásokat, különösen olyan minden politikától távol álló dolgoknál, mint a közegészségügy, becses figyelmével ajándékozza meg. Czéloin csak ez volt és ez tőle, ki az élet és munka embere, úgy hiszem, nem túlságos követelés. Az ő elődjétől, Szapáry Gyula gróftól, talán túlságos követelés lett volna, mert nála hozzá voltunk szokva, hogy mikor mi beszéltünk erről az oldalról, ostentative diseurált; de ő neki privilégiuma volt arra, a mely szomorú privilégiumra nem óhajtanám, hogy az igen t. beltigyminister úr szert tegyen. Én tehát, ki a közegészségügynek éppúgy, mint más humanitárius intézményeknek, meleg szószólója vagyok, nem akarnám e kérdést semmi keserűséggel