Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-141
70 i* 1 * *«**§•• «!«•18»9. j*a«ái 2Mn, héttőn. a mint mondják és meglehet, sőt nem vonom kétségbe, a szíírt Duna viznél egészségesebb. De bizony csak talajviz az. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Megvizsgálták már baeteorologiai szempontból és némelyikbea találtak bacteriumokat. Igaz, liogy viz dolgában nagy calamitásban van a főváros, azonban nem kímélendő e tekintetben semmi áldozat, hogy a rohamosan fejlődő főváros lakosságát egészséges vizzei lássuk el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vegyük például a régi rómaiakat. Hol volt akkor a technika a mai fejlettségéhez képest. A t. belügyininister úr, a ki technicns, még pedig kitűnő technicus, tudja, hogy micsoda nehézségek oldhatók meg technikai úton. Én meg vagyok győződve, hogy mindaddig, a míg hegyi vizünk nem lesz, az ivóvíz kérdése a fővárosban nem lesz kellőleg megoldva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Milliókat és milliókat dobunk sárba, vagy legalább rossz vízbe az ily foltozási kísérlettel, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) és a bajon még sem segítünk. Én úgy tudom, hogy a káposztás-megyeri vizmű nem lesz épen a legolcsóbbak közé sorolható, s arról is meg vagyok győződve, hogy a míg nekünk édes hegyi vizünk nem lesz, egy pár év múlva — ha létesül is ez a káposztás-megyeri vízmű — megint csak sürgetni fogják a hegyi viz behozatalát. Bécsben pl., mióta a hegyi viz bevezetése megtörtént, a városnak közegészségyi viszonyai nagyon javultak; nem egy év, hanem évek sora tanúskodik erről. Itt tehát már meg van a tapasztalat. Akárhány millióba kerüljön is az ország gyönyörűen fejlődő fővárosának egészséges hegyi vizzei való ellátása, újra meg újra csak azt ajánlom az igen t. minister figyelmébe: ne toldozzunk, ne foldozzunk, hanem, a mint időnk és erőnk engedi, akármily nagy pénzáldozattal is a fővárost egyszer valahára, még pedig minél előbb, annál jobb, egészséges hegyi vizzei iparkodjunk ellátni, a mint pl. a modern Eómát elátta újabb időben az olasz kormány. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az nagyon helyes, hogy a mint a népkonyhákra vonatkozólag méltóztatik mondani, a tél szigora alatt a Szegényebb néposztály jó táplálkozásáról, a mennyire a jótékony magántársúlatok éé egyesek könyöruletessége engedi, gondoskodva Yau és helyes, hogy a mennyire ezen eszközök nem lennének elegendők, mód nyuj tátik az említett jótékony egyesületek által fentartott népkonyháknak arra, hogy senkit az éhezők közül el ne utasítsanak. A második kérdés, a melyre nézve a t. minister úr szintén teljes szigort ígér, azon fővárosi lakások szoros ellenőrzése, melyek a zsúfoltság miatt vagy a köztisztaság szempontjából nem megfelelők. A t. minister úr ígéri, hogy ezeket ki fogja üríttetni. Itt kérek én teljes pártatlanságot és mennél nagyobb szigort, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert nagyon sok a fővárosban még a pinczelakás, —- nemcsak a Gréza-utczáról szólok, — nagyon sok olyan kisebb ember is van itt, fővárosi bizottsági tagok, a kik háziurak és más protectios egyének, a kiknek házaiban pinczelakások vannak teli lakókkal, de senki sem látja meg. Azt mondják,hogy asztalos műhely vagy más ilyen helyiség van ott; pedig hálnak bennük, mégpedig sokan. Az ilyen háziurak pinczéire hívom én fel a t. minister úr figyelmét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vasvesszőt nekik! Méltóztassék nekik egyforma mértékkel méretni és semmi személyválogatást és tekintetet nem engedni e kérdésben. Csakis így boldogulunk velük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt van a helye a valódi szigornak, melyet az igen t. minister úrtól remélek és ígéretéhez képest el is várok. Ha most eleinte akadnak is egyesek, a kik személyes érdekeik megsértése miatt talán morogni fognak, utólag maga az egész főváros meg fogja ezt a szigort köszönni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még egy körülmény van, melyre az igen t. minister úr figyelmét felkérem, mert ezt nem érintette, pedig részemről nagyon fontosnak tartom. (Halljuk! Halljuk!) Akár íejlődik országos járvány a ma lappangó kóresetekből, — a mit távoztasson Isten!. — akár nem, az előintézkedések megtétele, kivált az olyanoké, melyek nem kerülnek sok költségbe, de azért nagy haszonnal járnak, mindenesetre szükséges, és pedig addig szükséges ezeknek megtétele, a míg netalán a járvány meg nem újul. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És itt első sorban népünk műveltségi fokára vagyok kénytelen rámutatni. A műveltség hala dásával a járványok országszerte mindenütt szűnnek, így a keleti pestis, mely a múlt században oly irtóztató pusztításokat tett Európában is, ma már ismeretlen; kiütött ugyan egyszer Oroszországban, de egy becsületes kordonnal úgy elzárták, hogy tovább nem haladhatott. Aleppo, Mekka és Medina környékén folytonos kolera van, de miután a most uralkodó török szultán quarantaineket vonatott, a kolera Alepponál tovább öt-hat éven át nem tudott jutni, sőt Konstantinápolyt, a török fővárost is megkímélte, míg a mi fővárosunkat nem, bár ott ázsiai állapotok ( vannak, mert Konstantinápoly egy része már Ázsiában fekszik, de ott jobban tartják meg az óvrendszabályokat, mint nálunk a hamburgi bőrökkel. Egy a mulasztásokért nem a minister urat okozom egyénileg, mert hisz akkor ő nem volt még minister, de ez az eljárás a hamburgi bőrökkel a botrányosnál botrányo-
