Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-141

0| 141. ersnágos Alél 189*. kerül. Azóta tetemesebb idő múlt el; sajnálatos azonban, hogy a kolera-járvány teljesen és végképen most sem mondható megszűntnek. És kétségtelen, hogy a t. ház tárgyalásainak, igen helyesen tárgyát kell hogy képezze azon körűiményék felderítése és azon szándékok tisztázása, a melyeket e tekintetben a minister rir életbeléptetni kíván, mert valóban nemcsak a közegészségügyre, hanem hazánk culturalis és gazdasági állapotaira nagyobb csapást nem képzelhetünk, mintha a kolerajárvány itt állandóan vagy hosszabb időre befészkeli magát még latens állapotban is és nagyobb c?apást egyáltalában nem képzelhetünk, mintha a hóolvadás alkalmával esetleg nagyobb mértékben találna kitörni, mert azon tapasztalatok, a melyek a tél folyamán mindenütt tétettek, a legjobban kimutatták, hogy a kolera elfojtásának kérdése lényegileg egy culturalis kérdés. A kolera állandóan és hosszú ideig sehol sem fészkelhette be magát, a hol a cultura, a közegészségügyről való gondoskodás (Fdkiálfások a szélsőbalon: A tisztaság !) meglehetős magas fokon áll. A tisztasági kérdés előmozdítása a hatóságoktól is függ nagy mértékben, azonban a culturalis állapotoktól ffígg oly mértékben való kifejlesztése és létesítése, hogy a kolerának lehetetlen legyen magát hosszabb ideig megfészkelni. Európának számos nagy kikötővárosa van, a melyekbe a kolera folyton behurczoltatik. Ott vannak a franczia kikötők, ott van London városa, az emberi tömegeknek ez a legnagyobb eonglomeratioja, a melyet a világtörténet valaha felmutatott, és a melynek kebelében még <izonfeJűl egy tetemes részében a nvomornak olv foka áll fenn, a melyhez hasonlót az egész világon sehol sem tapasztalunk. És mégis mit látunk? Azt, hogy épen a köztisztaságnál és azon erkölcsöknél fogva, a melyek ott a nép legalsóbb rétegében is megvannak, és a hatóságoknak állandó gondoskodása következtében ezen óriási kikötő városban, daczára, hogy a kolera oda folyton behurczoltatik, ott állandó gyökeret verni még sem tudott, és soha ott a közegészséget állandóan nem veszélyezteti. Igen természetes, hogy a dolog ezen állapotával szemben a pénzügyi bizottság sem maradhatott közönyös, és ha a maga részéről előterjesztést nem tett is, ennek oka csak az, hogy financiális előterjesztések alapját kell, hogy közigazgatási előterjesztések képezzék. Ezeknek anyaga és magva pedig akkor, mikor a pénzügyi bizottság tanácskozott, előtte még egyáltalán nem feküdhetett, A további kérdésre vonatkozólag, melyek e czímné! kapcsolatosan felmerültek, az igen t. minister úr is már bővebben nyilatkozott, kiilöjana&r 23-án, hétfőn. nősen a trachoma elfojtására szánt költségek tekintetében, a melyre vonatkozólag kilátásba helyezte, hogy azon rendszerrel, mely szerint a községektől a költségek visszatérítése fogna követeltetni, és a mely rendszer úgy is mindig csak papíron állott fenn, mert az életben keresztülvihető sohasem volt, a mit azon tétel csekélysége is mutat, mely e czímnél befolyt, mert 40.000 frt előirányzattal szemben évenként csak 2.500 frt folyt be, mondom, ezzel a rendszerrel, mely semmi gyakorlati eredményre nem vezetett, szakítani fog. Mindazonáltal azt hiszem, hogy a költségvetés realitásának szempontjából, és addig is, míg belügyministeri vagy törvényes intézkedés által más rendszer foruaaliter életbe nem léptettetik, a költségvetés kereteihez annak daczára ragaszkodnunk kell, ha mindjárt tudjuk is, hogy az életben ezektől bizonyos eltérés fog mutatkozni. Ezeu eltérések a zárszámadások tárgyalása alkalmával egyrészt, másrészt esetleges póthitelek kérése alkalmával úgy is tárgyalhatók lesznek a t. ház által, és ennek következtében nem forog fenn annak a szüksége, hogy a tételek megszavazásánál — hogy úgy mondjam — az előttünk fekvő kerettől eltérjünk, habár az iránt tisztában vagyunk, hogy a belügyi kormányzat nem fogja ezen keretet szorosan megtarthatni, hanem a köz óhajnak és szükségnek megfelelőleg múlhatlanúl életbe fogja léptetni azon intézkedéseket, melyekről azt hiszem, constatálhatom, hogy azokat a t. minister úr ajkairól a t. ház minden tagja örömmel hallotta. Ez^k alapján ajánlom ezeket a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés jobb felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Kováts József! KovátS József: T. ház ! Ezen tételnél különösen egy rettenetes betegségre, a szülők rémére vagyok bátor a t. ház és a t. belügyminister úr figyelmét felhívni és lehető gyors segélyét kikérni. (Halljuk! Halljuk!) Ki volna közöttünk, a ki ne tudná, hogy a diphteritis járványról szólok, mely a szüléket már is a kétségbeesésbe kergette. A t. belügyminister úr a napokban azt állította, hogy négyezerre tehető azon kisdedek száma, a kiket az 1892-ik évben ezen betegség tolytán a halál elpusztított. Ezzel szemben bátor vagyok kijelenteni, hogy a t minister úr egy kis tévedésben van, mert én is tettem e tekintetben kutatásokat, és azon szomorú meggyőződésre jutottam, hogy az 1892-ik év folyamán 15.000-re tehető azon kisdedek száma, a kik diphteritis betegségben elpusztultak, úgy, hogy ha azon statistikai adatok be fognak érkezni a t. I elügyminister úrhoz, és azok hűen lesznek egybeállítva, azokból a t. minister úr meg fog győződni, hogy csak az elmúlt ősz folyamán rö-