Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

444 156. orsztgM öléi 1898. február 10-én, péutekt*. VIII. bírói rangosztályba tartoztak, és a budapestiek egyenlő rangrosztályba tartoztak a vidéki első folyamodása bírákkal. Ez a fennálló jogi állapot. Mikor fizetésük 1874-b<m szabályoztatott, a budapesti fizetés magasabbra tétetett: az 2000 frt volt, a vidéki bírák fizetése. 1500 frt. Már most, midőn a törvényjavaslat beuyújtatott, volt annak egy melléklete, mely példa szerűségszempontjából volt összeállítva, mely absulute nem tartalmazta azt, hogy a besorozás így szándékoltatik törvénybe iktattatni, hanem csak arra szolgált, hogy a törvényjavaslat valószínű pénzügyi eredményeit nagyjában, tájékoztatólag meg lehessen ítélni. A törvényjavaslatban semmi sem volt, a mely azt fejezte volna ki, bogy a jelenleg Budapesten alkalmazott bírák csak azért soroztatnak magasabbra egy rangosztálylyal, mint a vidékiek, mert fizetésök a 70-es évek elején magasabban állapíttatott meg. E kimutatás készítésénél figyelmen kívül hagyatott az, hogy a VII. rangosztályba emelkedő bírák nemcsak a budapestiek lesznek, hanem az ország többi első bíróságainál alkalmazottak is. E félreértést a kormány mindjárt az első üléseken felderítette. Azonban ez egy várakozást gerjesztett; nem jogot adott, banein alkalmat egy felfogásra, egy várakozásra. És megindult a mozgalom két irányban. A budapesti bírák azt hitték, hogy az a javaslat intentióia, hogy ők egy rangosztálylyal magasabba jönnek, mint a vidéki bírák. És midőn kiderült a pénügyi bizottság tárgyalása alatt, hogy ez félreértés volt, akkor a képviselő úr feláll, és azt mondja, hogy jogaikban csorbítva, machiavelli kifogásokkal kijátszva vannak. De megindult egy másik mozgalom is. Méltóztassék csak átnézni e kérvényeket, ha nem ismeri őket: a vidéki bírák kérvényeit. Az összes vidéki törvényszékek és ügyészségek, melyek kérvényeztek, — és azok száma meglehetősen nagy, — és melyek nálam jártak, — és azok száma még uagyobb, volt . . . (Felkiáltások balról; Megtalálták-e?) Oh kérem, biztosítom, hogy könnyen megtalálható vagyok, de én nem lehetek egyszerre két helyen, és ha ministertanács van, vagy tárgyalás az országgyűlésen, és az urak szívesek azzal a figyelemmel lenni irántam, hogy itt foglalkozást adnak nekem, (Derültség.) nem ülhetek ott, hogy fogadhassak. (Helyeslés a jobboldalon.) Megindult az ellenmozgalom, és az összes vidéki felszólalók egyhangúan kijelentették, hogy ők elismerik azt, hogy a budapesti szolgálat méltányoltassék; elismerik azt, hogy a Budapesten teljesítendő bírói szolgálat bizonyos illetményekben többet kapjon, mint a vidéki, de azt, hogy a különbség a fizetésben legyen, abban az illetményben, mely a nyugdíj alapját képezi, azt igazságtalannak tartják, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és igazságtalannak tartják azt is, hogy az a Budapesten alkalmazott első folyamodású bíró csak azért, mert Budapesten teljesiti kötelességét, egy rangosztálylyal feljebo helyeztessék, mint a többi bíró. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon,) Én ezt a fölfogást igazságosnak és helyesnek ítélem; (Általános helyeslés.) és bármily várakozások keltettek is fel ezen kimutatás által, egyedüli igazságos és helyes elintézése a dolognak az, hogy a törzsfizetés legyen mindenütt egyenlő, legyen Budapesten olyan, mint a vidéken, (Általános helyeslés.) ennek folytán a nyugdíjigény iy legyen mindenütt egyenlő. (Élénk helyeslés.) Es ezt az igazságügyi szolgálat pontos tekintetei is indokolták. Ezt bőven kifejtettem a pénzügyi bizottságban. Csak így lehető, hogy budapesti albíró vidékre bírónak kimehessen, hogy a megtorlódás a budapesti állásokon elkerűltessék, az erők egészséges átültetése megtörténjék. De méítányoltatott a budapesti szolgálatnak különös jellege kettőben: magában a lakbérben, és miután minden körülmények között azt az elvet fen tartandónak tartom, hogy kevesebb összületménynyel, — nem törzsfizetéssel, de összületménynyel, — felruházott bírák jövőre ne dolgozzanak Budapesten, mint eddig dolgoztak, mert az olcsó bíró gyakran kétes bíró, és épen azért a budapesti szolgálat különlegessége méltányoltissék az által, hogy működési pótlékot kapnak Budapesten, — ugyanezt kapják Fiúméban is szintén különös viszonyok folytán. — De a rangosztály ugyanaz marad, a törzsfizetés ugyanaz marad, a nyugdíj ugyanaz marad. (Élénk helyeslés.) Azt gondolom, ez az igazi, helyes fölfogás. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Nem erről van szó! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Polónyi képviselő úr azt mondja, hogy nem így kellett volna eljárni, hanem kétezer forint lévén a fizetése az actualis bíráknak, a kik jelenleg ki vannak nevezve, azokat a VII. rangosztályba kellett volna sorozni. Polónyi Géza: Ezt nem mondtam! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Hát akkor mit értett a t. képviselő úr az alatt, hogy ők nem kapják meg az őket megillető rangot, és mit értett az alatt, hogy törvényben biztosított fizetési igényük megsértetett ? (Tetszés jobb felöl.) Akkor ma ezt még kevésbbé tudom megérteni, mint tudtam megérteni tegnap. Ily várakozásokban való csalódás kellemetlen lehet; megengedem azt is, hogy valaki ezt felkarolja; de hogy egy pomposus vádat emeljen, az alkotmánysértés vádját, és azt, hogy nem volnék méltó ebből az okból ebben a székben ülni, erre nézve én a t. ház megítélésére bízom,