Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-156
IfeC. orsíiéíios ülés 18»S. feWtiiir 10-éu, pénteken* 43Ö gondoskodva lenne. (Ellenmodások a jobboldalon.) \ Ezt a rendszert tehát be akarják vinni Magyarország közéletébe, még pedig mielőtt a közigazgatási reform, melylyel az országot évek óta biztatják, s melynek rendszere felett vitatkoztunk e házban és fogunk vitatkozni legközelebb is, megvalósítható lett volna. Beviszik e rendszert, mielőtt Magyarország közigazgatásának reformját létesítettük volna, megteremtenek az administratioban egy rendszert, mely ólomsúlylyal fog nehezedni erre az országra, (Igás! Úgy van] bal felől.) s ezt a rendszert ágy nevezik: fizetésemelés, pedig ez Magyarország közigazgatási rendszerébe oly idegen elemet csempész be, melyről senkinek képzete sem volt. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Én nem vontam kétségbe, nem is fogom kétségbe vonni, míg az ellenkezőre bizonyítékaim nem lesznek, a kormány teljes jóakaratát, sőt elismerem, hogy itt is az ország financiális helyzetének mérlegelése mellett mindazt megtette, a mit általában véve a tisztviselők helyzetének, fizetéseinek javítására tehetett, de az alkalmazásban ez az elv, mely magában véve helyes és czélszerű volt, ezélszertítlennek s igen helytelennek bizonyult. Hogy milyen helytelenné fog válni, azt majd az élet bebizonyítja, de bizonyítják már a kérvények is. Mert nem lehet ezekről a kérvényekről oly kicsinylőleg szólani, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) mint a hogy incideiitaliter Miklós Gyula képviselő úr szólott, a ki ezt a kérdést olyan szakszerűen tárgyalta, (Derültség bal felől.) azt mondván, hogy összesen 280 kérvény van, hát mi az? En megmondom, hogy mi van ebben. (Halljuk! Halljuk!) Ebből a 280 kérvényből, ha a t. képviselő úr a megszámláláson kivül azoknak legalább lényeges részét el is olvasta volna, meggyőződhetett voln arról, hogy Magyarország állami igazgatásánál nincs egyetlen branchea sem, a melynek sérelmét e 280 kérvény egyike vagy másika a t. háznak fel nem panaszolná; (Igás! Úgy van! bal felöl.) nincs egyetlen branchea sem, akármelyik ministeriumot nézzük is, a mely fel ne panaszolná, hogy vagy a rangfokozatban, vagy a fizetés lefokozásában, vagy pedig az által sérelmet szenved, hogy mások indokolatlanul eló'nyösebb helyzetbe jutnak, mint ők. (Igaz! bal felöl.) Ha azt a benyomást akarjuk kelteni, t. ház, hogy a magyar képviselőház azon kérvényekkel, a melyek ide kerülnek, komolyan foglalkozik, akkor nem szabad, hogy legyen itt egy képviselő is, ki azt mondja, hogy összesen 280 kérvény van itt, hát mi ez ? Minden képviselő kell, hogy bebizonyítsa felszólalásával, hogy azokkal a kérdésekkeL a melyeket az ország ezrei, meg ezrei hoznak ide a ház elé, teljes jóakarattal s tanúlmánynyal foglalkozott, és nem szabad ezt I arra használni alkalmul, hogy egyik vagy másik képviselő állításával szemben itt briliáns tűzijátékot csináljon azoknak helyeslése közt, a kik magukat a munka embereinek tartják. (Tetszés a baloldalon) Elismerem, s azt hiszem, mindenki elismeri, hogy az előttünk fekvő javaslat, mikor másodszor került ide, lényegesen javított állapotban jutott a ház asztalára. Mert hiszen a megyei törvényhatósági tisztviselők javadalmazásának javítására is kiterjed, holott akkor, a mikor e kérdés először került a képviselőház elé, erről egyáltalában szó sem volt. Az új kormány megalakulásakor a belügyminister úr beterjesztette azt a javaslatot, hogy a törvényhatóságok eddigi dotatiojának lO°/o-nyi javításában részesülnek. Mondom, elismerem, hogy az előbbi állapottal szemben nagy haladás, de azt egyáltalában nem ismerem el, hogy a kormány e javaslata a kérdés megoldásának komoly magvat hordaná magában. Magyarország közigazgatása, t. ház, (Halljuk ! Halljuk!) 20 év alatt nemcsak reformjavaslatok és törvényjavaslatok útján, hanem természetszerűleg az élet követelményeinek megfelel őleg is nagy átalakuláson ment keresztül, s a ki Magyarország közigazgatását figyelemmel kiséri, látja azt, hogy tulajdonképen az állam (Zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) azokat a kötelezettségeket, melyek ő rá hárultak, részint tudva, részint talán tudatlanul a törvényhatóságokra és községekre hárította át. Ha számba veszszük azt, hogy a törvényhatóságok mivel vannak legnagyobb részt elfoglalva, úgy fogjuk találni, hogy azok feladatainak 9 /io részét állami feladatok képezik, feladatuk 9 /io része a megyére van hárítva. (Úgy van! bal felöl.) Ha tovább megyünk és tekintjük a községeket, úgy látjuk, hogy a községi adininistratiot 9 /io-ed részben állami feladatok képezik s a megmaradó x /íQ-eá résznek csak nagyon kis része községi feladat, a többi nagyobbrészt törvényhatósági feladat. Mikor számba veszszük azt, hogy akár a pénzügyi hatóságok, akár például az erdészeti vagy bármely más branchnak munkálkodása, hogy sikeres legyen és végrehajtassék, tulajdonkép a törvényhatóságok tisztviselőinek, a községek közegeinek a feladata a végrehajtás eszközlése, a mikor tudjuk és látjuk azt, hogy egy főszolgabíró teendőinek legkisebb részét képezik a járási teendők, hanem legnagyobb részét az országos teendők képezik; a mikor látjuk, hogy ez a megyei és törvényhatósági berendezkedés történt abban az időben, a mikor ezeknek a feladatoknak a legnagyobb része nem a törvényhatóságok, nem a községek terhét képezte, hanem a mikor úgyszólván 9 /io része a teendőknek a törvényhatóságokban törvényhatósági feladatok végzésében állott, és csak
