Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-140

140. ország** filés 1$9£ nemzeti érzület erősbítésére és terjesztésére, sőt még a közerkölcsiség szilárdítására is, a mely utóbbi hivatása szintén méltánylandó. Igaz ugyan, hogy a vidéki közönség színházlátogatásának oka inkább csak időtöltés, szórakozás, mint a művészet élvezete. De azért a jól megválasztott daraboknak, legyenek bennük akár a nemzet nagyjainak erényei, jelleme, hazaszeretete dicsőítve, akár a társidalmi félszegségek, az emberi indulatok kinövései ostorozva, a szemlélő tudtán és akaratán kívííl is elhintik a hazafias és erkölcsök iránti fogékonyság magvait. És én e tekintetben a színészet hatását a hírlapirodaloméval hasonlítom össze. Az olvasó a hírlapot gyakran csak időtöltésből veszi kezébe és olvassa, de nem nagy idő leteltével azon veszi magát észre, hogy neki a megszokott hírlap hiányzik, sőt hogy az ott olvasott elvek, vonatkozzanak akár a tudományra, akár politikára, tudtán és akaratán kívííl is belevették magukat lelkébe, ugyanazon irányban érlelték az ő meggyőződését is. Ilyen a színészet hatása is. A néző emlékezetében már elmosódtak a színpadon látott alakok, de az azok által hangoztatott elvek, a darab irányzatát képező eszmék hosszú idő múlva, ü°gy úgy mondjam, porszemek gyanánt rakódnak le lelkére és alkalomadtán hangot ad ott a hazafias érzés húrja, felbugygyan az erkölcsös iránti lelkesedés forrása és felébred a nemes példákat követni hajlandó akarat ereje. (Úgy van!) A magyar törvényhozás méltányosan cselekszik tehát, ha a vidéki magyar színészet segélyezésére egy aránylag csekély, de remélem később emelendő Összeget vesz fel a költségvetésbe. Méltánylom ez eljárást, kivált ha látom, hogy vidéki magyar színészeink anyagi helyzete mily sanyarú, hogy a létért való küzdelmük mily nehéz. Ha ezt meggondoljuk, igazán bámulnunk kell, hogy a pályájukhoz való ragaszkodás mily melegen szoríttatja velük azt a vándorbotot, mely nem mindig elégséges nekik a mindennapi kenyér megkeresésére sem. sőt mely gyakran a kenyér alakját is csak homokba rajzolja. Ámde hogy a vidéki színészetnek, kivált a nem tiszta magyar, tehát nemzetiségi vidékeken kellő magyarosító hatása legyen: e segélyt ennek megfelelő czélszerííséggel kell felosztani. Azért én a t. minister úr figyelmét, mint a ki szintén nemzetiségi vidéki városban lakott, e felosztásra hívom fel. Elhibázott dolog lenne a vidéki magyar színtársulatokat csak úgy vaktában segélyezni, hanem igenis segélyezendők először azok és leginkább azok a társulatok, (Halljuk! Halljuk!) melyek a magyar történelemből, a magyar társadalmi, nemzeti életből merített, magyar íróktól származó darabok előadásában tűnnek ki, vagy legalább is csak ily darabok előadása juBaaáf It-éa, ssssowbatM, g| talmazandó. (Helyeslés a seélsó baloldalon.) Úgy vagyok értesülve, hogy a jutalom felosztása a közpoti színész-egyesület közvetítésével történik. Én a t. bel ügy minister úr figyelmét arra kérem, hogy a felosztás meggyőződésem szerint helyesebben fog történni ott, hol vidéki színig választmányok vannak, ezeknek az útján. És pedig miért? A vidéki színi választmányok az illet') Összeg erejéig vesznek belépti-jegyeket Ezen belépti-jegyeket ingyen osztják szét, akár szegénysorsú egyetemi vagy akadémiai hallgatók, gymnasiumi növendékek, iparegyleti tagok és hasonló egyének között, miáltal azon hármas czél lesz elérve, először, hogy a színházba több egyén fog bemenni, tehát a színészek hatása több személyre terjed ki; másodszor hogy a színészek jobb kedvvel működnek, mert nagyobb közönség láttára teszik ezt, és végűi, hogy a segélyt megérdemelt hazafias, nemzeti irányú munkáért kapják meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A vidéki magyar színészet érdekében a belügyminiszter úr ügyeimét még egy körülményre hívom fel. Ezen körülmény felemlítésénél saját tapasztalásomon indulok. A nyitraroegyei közönség évekkel ezelőtt Nyitrán állandó magyar színházat épített és kimondotta, hogy ezen színházban mást, mint magyar nyelvtí előadást nem enged meg (Hely esi-s a szélső haloldalon.) Midőn egy idény alkalmával tapasztaltam, hogy a színházat aránylag kevesen látogatják, annak okául az mondatott nekem, hogy ugyanakkor a városban idegen nyelvű énekesek, bűvészek, ezermesterek, úgy mondva csepűrágók rendeznek előadásokat és elvonják a magyar színháztól a közönséget. Ez iránt kérdőre vontam a városi kapitányt és ő nekem azt a felvilágosítást adta, hogy nem tagadhatja meg az engedélyt, mert azon egyének és társulatok már a belügyministeriumban kaptak az egész országra szóló engedélyt. Én tehát felkérem a belügy minister urat, hogy ezen mindenféle zengerajoktól az engedélyt tagadja meg, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a melyeknek pedig kiadta, egy határidő kitűzésével vonja vissza; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert a magyar vidéki színészeket csak úgy fogjuk híven támogatni pályájukon, hogyha a eoncurrentiát, a mely a magyar nemzetiség, a magyar nyelv, a magyar érdekek, a magyar nemzeti genius ellen van, lehetetlenné teszszük az országban és különösen annak nemzetiségi vidékein. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Horváth Ádám j egyzö: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Engedjék meg nekem is, hogy azok után, a miket előttem szóló képviselőtársaim mondottak, én is, mint olyan, a ki a színházakkal hosszú idő ót i foglalkozom, pár szót szólhassak. Nem fogok semmiféle részletekbe belemenni és egyéni, személy