Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

432 Í5*. vraMm Wés ím. äWbmár iö-éii,, péntekem Halhatatlanok maradnak boldogult Kova- I csich Márton György érdemei örökké a magyar alkotmány történet régi emlékeinek kibuvárlása körül, a kinek emléke iránt még nem rótta le a nemzet a méltó hála adóját. Ez a Kovachich Márton György egy szegényke kis hivatalnok volt az egyik, Budapesten, akkor Budán székelő dicasteriumnál. (FélMáltások a szélsőbalon : Bangosstályt neki!) Azt hiszik önök, uraim, hogy nem volt akkor rangosztály ? Igen is volt. létezett az ususban. De én azt hiszem, nagyon csodálkoznék most a legszerényebb, legutolsó segédfogalmazó, ha az ő ministeri tanácsosa a külső tiszteletadásnak és függésnek oly szolgálattételeit követelné meg tőle, — a ministeri tanácsos a segédfogalmazótól, — mint a minőkkel tartozott Kovachich Márton György az ő közvetlen felettesének. (Tetsnés jobb felől) Egyébként azt mondják uraim, bureaucratismus. Hát mi az a bureaucratisnms tulaj donképen? (Halljuk! Halljuk!) Ha az, a mit ez a törvényjavaslat contemplál, — utóvégre is tulajdonkép csak azt mondhatni, hogy alapul vesz a tényleges állapotból, — ha ez bureaucratisnms uraim, akkor azt kérdezhetjük, hogy ugyan Európának melyik szabad államában, melyik alkotmányos monarchiájában és köztársaságában nincs bureaucratisnms. (Igaz! Igás! a jobboldalon.) Eltekintve Montenegrótól, San-Märinótól, az andorai köztársaságtól és egy némely, de csak is egy némely svajczi kantonocskától, — pl. Appenzell Inner-Rhodentól, a hol a fömeguralom ősi alapon van még szervezve. — ha végig mennek önök az európai államokon, azt fogják találni mindenüttj a mit ez a javaslat contemplál: a tisztviselői kar bizonyos hierarchiája igen is a munkafelosztás elvének alapja, (Élénk helyeslés a jobbolalon.) annak a szakértelem rendszerére fektetett szervezetét, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) nem csak Ausztriában, nem csak a német birodalom államaiban, de a skandináv államokban is, a ho! már komolyabb mérvű az alkotmányosság, sőt magukban a tisztán parlamentáris természetű államokban: Belgiumban, Hollandiában, Olasz és Spanyolországban, Portugáliában és még Angliában is, hogy a Svajcznak nagyobb, műveltebb kantonáit és magát Francziaországot, az állampolgári jogegyenlőségnek ezen classicus hazáját ne is említsem. És ez igen természetes, uraim, azért utóvégre j Európa minden művelt állama a kultur állam és a jogállam eszméjének megtestesülésére törekszik. A kultúrállam eszméje pedig, — önök is meg fogják vallani, ha utána méltóztatik gondolni, — (Derültség a baloldalon.) elválaszthatatlan a munkafelosztásra és a szakértelemre fektetett szervezet fogalmától. (Helyeslés jobbról.)ez maga után vonja az előléptetés szükségletét és mindazon feltételeket, a melyek alapján ez, a jogállam és a kultúrállam követelményeinek megfelelően, megtörténhetik ; (Élénk helyeslés jobbról.) maga után vonja azonban egyúttal a fegyelmezettségnek bizonyos mérveit is, a felettes és alantas tisztviselők közti viszonyban. (Helyeslés a jobboldalon.) E szerint, uraim, kár örökké a bureaucratisrmist emlegetni, Nagj^on sajnálom, hogy Eötvös Károly igen t. képviselőtársain, a kinek nagy tehetségeit én mindig elismerem, s a kinek hazafias buzgalmát soha kétségbe nem vontam, az érvelés ezen útain jár; mert, hogyha ő komoly, nagyfontosságú törvényhozási aetusokkal szemben ezentúl is az érvelgetésnek, az eszoaeharcznak ezen módját fogja kedvelni, akkor uraim nagyon könynyen megtörténhetik, hogy az ő igen érdekes, szép beszédeit, a rhetorikai szónoklat egy igen geniális. eredeti műfajnak fogja majd a majdan magyarul értő utókor elismerni, de nagyon kétlem, hogy akár az utókor, akár a jelenkor, tárgyra nézve valóban tanulságos okulást fogna azokból meríteni. (Derültség a szélső baloldalon.) Magára a javaslat érdemére nézve, t, ház, röviden vagyok bátor nyilatkozni. Üdvözlöm a javaslatot, (Nagy derültség a szélsőbalon, helyeslés jobb felől.) mint az első nagy lépést államszervezetünknek a modern kultur-és jogállam értelmében való eonsolhlatiója irányában, (Helyeslés a jobboldalon.) és én, a ki ismeri viselt dolgaimat az irodalom terén, az tudhatja, nem csak az irodalomban, hanem iti a törvényhozás termében is mindig a melleit küzdöttem, hogy az államhatalom közegei oly ellátásban részesüljenek, a minőt nem csak munkájuk megérdemel, hanem a minőt a közügy, a haza érdeke is megkövetel, és ámbár örvendettem volna, ha a jelenlegi tételeknél magasabb összegekben részesíthettük volna már ma állami funetionáidusainkat az egész vonalon, tekintve egyfelől azt, hogy ez csak az első lépés, a mely nem marad megváltozhatatlan az idők végéig, hanem a melyet, miután az államháztartásban helyreállt az egyensúly, mennél előbb javíthatni fogunk, én részemről tekintve azt, hogy ez csak az első lépés, másfelől mélyen átérezve súlyát azon ellenálhatatlan érvnek, mely azt parancsolja, hogy az oly nagy fáradsággal és küzdelemmel helyreállított egyensúlyát hazánk államháztartásának megzavartatni, sőt még koczkára tétetni se engedjük, belenyugszom e javaslat tételeibe, s az illető tételek összegébe magába is, egész általánosságban, kijelentem azonban, hogyha a részletes vita alkalmával a kisebb kategóriákra nézve netalán a t. kormány beleegyezésével . . . . (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon. Gúnyos felkiáltások: Éljen ! Éljen! Több hang: Ez a bizanthinismus !