Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

155. orscágos Illés 189S. február 9-én, e»Bt«rt8b8n. 425 társaim sem innen, sem onnan kellőképen nem méltattak. (Halljuk! Bálijuk!) Ez a beszúrt negyedik fejezet, a mely a megyei törvényhatóságok tiszti, segédkezelő stb. személyzetének fizetési javításáról szól. Megvallom, hogy ez ellen nekem principális kifogásom van. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én is még 1848 előtt járván iskolába, s így néhány vers az eszemben maradt, a többi között ez is: »Timeo Danaos et dona ferentes.« (Derültség a ssélsö baloldalon.) Hányszor sürgettük mi akkoriban a megyében, — a mely az utolsó időben igen jól viseli magát, — hogy dotationkat a magas kormány emelje fel. Mi már annak idejében, mikor a megyékre rá lett bízva saját háztartásuk berendezése, a takarékosságnak legvégső határáig elmentünk épen úgy a fizetések meghatározásában, mint az állomások szervezésében. Ezután következett a sok paragrafus, a sok törvény, a sok teendő, és mindennek következtében egy alispáni irodában 36.000-re ment az ügyek száma, úgy hogy az iktató a számokat már nem is írja, hanem stemplizi. (Derültség a szélső baloldalon.) Nagyon természetes, hogy több embert kellett oda állítani. A ki az előtt volt tisztességes szabó, az most beállott ténsúrnak, hogy írjon rosszul; de mert beállott, fizetni kellett őt. (Derültség a szélsőbalon) Ennek azután az lett a következése, hogy míg mi állami dotatioban 80,000 frtot kaptunk, addig a szegény Somogymegyei adózók zsebéből fel kellett hajtani annyit, hogy 117.000 frt teljék ki. Felterjesztettük mi ezt akár hányszor, hogy a felelősséget, az administrationak mai sistemáján belül, ilyen költséggel elvállalni absolute lehetetlen. Süket fülekre találtunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És íme most a magas kormány, mint egyik képviselőtársam megjegyezte, nagy kegyelemből, persze nem az adózók kegyelméből, hanem saját kegyelméből (Derültség) ad nekünk 10.000 frtot. No hát félek attól, hogy ez a 10.000 frt az a trójai ló. melyet azért tolnak be Ilium várába, hogy aztán később az állami administratio behozatalának megkönnyítése czéljából erre lehessen hivatkozni. No de ébren leszünk, igen t. ház, és én biztosítom a t. kormányt, hogy legalább a magunk részéről mindent el fogunk követni, hogy ha azt a lovat be is tolják a várba, mi ki nem nyitjuk annak ajtaját, ne hogy a görög katonák kijöhessenek belőle. (Tetszés a szélsőbalon.) Elvi kifogásom van tehát a javaslat ellen. De van gyakorlati kifogásom is. Persze a lehető legegyszerűbb volt, a mit a kormány tehetett, azt mondani, adunk 10°/o-et. Már most megkapta a 10°/o-ot az a vármegye is, mely tán Szapáry pénzügyminister úr iskolájába járván, annak idején bőkezűen költött, és megkapjuk mi is, kik boldogult Zsedényi iskolájába jártunk és az utolsó krajczárfc is keservesen adtuk ki. Ez nem uniformitás, nem méltányosság, de nem is igazság! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek amaz okok, melyek arra indítanak, hOj.y Eötvös Károly, valamint Horánszky Nándor és esetleg Polónyi Géza t. képviselőtársaim határozati javaslatait fogadjam el. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Elnök l T. ház! Az idő előrehaladt s még több szónok van felírva, s így a tanácskozást ma nem folytatjuk. Méltóztatik hozzájárulni, hogy holnap d. e. 10 órakor tartassák ülés? (Helyeslés.) E szerint a legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor lesz és napirendjére a most félbeszakított tárgyalás folytatását tűzöm ki. Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órákor.) KÉPVM. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. w.