Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-155
m 355. •m&goi liléi 1888. febraár S-én, esfitCrtíkSn. részleteiben, különösen annak táblázatos beosztása némely részében ne változtatta ssék meg. (Balljúk! Halljuk! bál felől.) Kívánnám pedig itt a t. mínister úr figyelmébe ajánlani először is azon tisztviselőket, a kik úgyszólván kettős qualificatiora vannak kötelezve a qualificationalis törvény értelmében. Ilyenek, hogy névleg is kiemeljem őket, a bányahatósági tisztviselők. Ezek az 1883:1. tez. 17. §-a értelmében először is jogi tanulmányokat tartoznak végezni s jogtudományi államvizsgát tenni, továbbá bányászati akadémiát végezni, így tehát kettős qualifieatioval bírnak. Ennek daczára előmenetelük azon táblázat szerint, meglehetősen szűk körökre van szorítva. Hasonlóképen fel kell szólalnom a kincstári ügyészek érdekében, nevezetesen pedig azok érdekében, a kik a jószág- és erdő igazgatóságoknál vannak alkalmazva. Ezektől a qualificationalis törvény nemcsak a jogi tanulmányok végzését, hanem az ügyvédi vizsga letételét is követeli s mégis előmenetelük maximumaként a VIII fizetési osztály az, a melyet elérhetnek, de azon túl nem emelkedhetnek. Továbbá nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy a bányászati szakmánál alkalmazott számvevőknek nem elégséges az, hogy a reáliskola vagy a gymnasium bevégzése után érettségi vizsgát tettek, hanem megköveteltetik tőlük a bányászati akadémia elvégzése s a fizeted fokozat, a mire számíthatnak, 500 frt, épen úgy, mint akármely más számtisztnél, a kinél elégséges a középiskolai érettségi vizsga. Ez az oka annak, hogy a bányászati számvevőségekhez alig lehet megfeleli! erőt kapni egy-egy megüresedett állásra s megesik, hogy háromszornégyszer kell hirdetni, hogy megfelelő qualifieatioval bíró egyének jelentkezzenek. S mintán ilyenek ekkor sem jelentkeztek kénytelenek voltak ettől eltérve másféle erőket alkalmazni. Igen óhajtottam volna továbbá, ha a törvényjavaslatban még egy körülményre tekintettel lennénk. (Halljuk! Halljuk!) Összefügg az azon kérdéssel, melyet, ha jól emlékezem, Eötvös Károly képviselő úr intézett az igen t. előadó úrhoz, t. i. hogy miért nevezzük tulaj donkép díjosztálynak — Díetenclasse - azt, a mit a törvényjavaslat rangósztálynak mond. Hát, t. ház, ennek magyarázata egyszerű. A fizetési fokozatok cumulativ megjelölésére kellett valamely kifejezést alkalmazni. A tisztviselőknek ugyanis igényük van arra, hogy kiküldetés alkalmával az ő költségeik megtéríttessenek. Ezek a költségek pedig különbözők a szerint, hogy milyen állású az a tisztviselő. Ennek következtében megállapítottak volt bizonyos napidíjakat, melyekről az illető tisztviselők kikül désök alkalmával elszámolhatnak, melyekre | igényük van, és miután nem akartak minden I egyes fizetési fokozatnál külön napidíjat meg j állapítani, összefoglalták egy csoportba az ilyen | különféle fizetéssel bíió tisztviselőket és az egy ilyen osztályba tartozók részesülnek bizonyos napidíjban. Innen a díjosztály — Díetenclasse — elnevezés. Ezek az esetek azonban a jövőben is elő fognak fordulni, ép úgy, mint eddig, vagyis a tisztviselőket ezután is ki fogják küldeni bizonyos hivatalos teendőkre és lakásukon kívül fogják őket alkalmazni. A díjak, melyeket a tisztviselők ilyen kiküldetések alkalmával elszámolhattak, illetőleg a melyekre igényük lehet, mondhatni nem a mostani kornak megfelelők; az alsóbb díj- vagy fizetési osztálybeli tisztviselőknél a napidíjak oly csekélyek, hogy alig képesek abból a lakást is megfizetni, különösen, ha valamivel nagyobb városba jönnek, mert 2 — 3 írtból lehetetlen megélni, sőt sokszor lehetetlen olyan lakást kibérelni még kisebb városokban és a hol tiszteségesen megmaradhat és existálhat az ember. Minthogy pedig a törvény javaslat erről nem intézkedik, talán lehetséges volna akár ezzel kapcsolatosan, akár rendelet, illetőleg felhatalmazás útján intézkedni, hogy meg-állapíttafnék már most az 7 hogy ezen egyes rang-, illetőleg fizetési fokozatoknál, osztályoknál milyen a jelenkornak meo-felelő napidíjakra tarthatnak igényt a tisztviselők. Midőn ezekben bátor voltam megjegyzéseimet a törvényjavaslatra nézve előadni, kijelentem, hogy azt általánosságban elfogadom és legfeljebb csík egyes részleteit kívánom módosítani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bernáth Dezső jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy figyelemmel hallgattam a t. túloldal szónokait, vájjon meg fognak-e engem győzni azon álláspontom helytelenségéről, hogy az előttem fekvő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadjam el a részletes tárgyalás alapjául. E tekintetben azonban az itt elhangzott szónoklatokból ezt a meggyőződést nem meríthettem, mert constatálnom kell azt a különös jelenséget, mely egyébként e t. képviselőházban nemcsak ezen, hanem más egyéb törvényjavaslat tárgyalásánál is előfordult, hogy a t. túloldal szónokai rövidebben, hosszabban, nyugodtabban vagy szenvedélyesebben, de megkritizálják a törvényjavaslatot úgy, hogy azon, úgyszólva egyetlen egy egészséges szőr sem marad, és e mellett beszédüket vagy kezdik azzal, hogy a törvényjavaslatot elfogadják, vagy azzal zárják be. Azt hiszem, t. ház, hogy ily eljárás, az okoskodásnak ezen modora íemtniesetre sem lehet alkalma- arra, hogy bennünket, a kik ellenkező állásponton vagyunk, álláspontunk helytelenségéről meggyőzzön.
