Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-155
420 1W». oruäfoi ülés 18M. február 9-éit, •tftte'rtSko'it. hiszem, hogy az a folytonos törekvés nagyobb és nagyobb állásba jutni, máig sem hiányzott, gőt sok esetben nagyszerű stréberséggé fajúit. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sajnos, hogy igen sokan, a legélelmesebbek, belátták, hogy nem szorgalom, ügybuzgóság, nem a hivatalos szakismeret elsajátítása által lehet előlépni, hanem mindenféle bureaucraticus intriguák, behizelgés által, és sajnos, igen gyakran ép ezek értek czélt. (Igaz! Úgy van ! a balés szélső baloldalon.) A t. előadó úr gúnyosan tett czélzást az úgynevezett szamárlétrára. Én megvallom, hogy azt az úgynevezett szamárlétrát, a mely az elő menetelt hozzászabja az illetőnek hivatalos szolgálati éveihez, nem tartom semmivel sem roszszabbnak, mint a korlátlan ministeri önkényt, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mely a hivatalnok megélhetését is kezeiben tartja. Egyáltalában, t. ház, egyes, különös tehetségű egyének még abban a régi ezopfrend?zerben is tudtak érvényesülni, a mi pedig az átlagtehetségeket illeti, azt hiszem, egy tapasztalt, gyakorlott tisztviselő mégis valamivel jobb, mint a tapasztalatlan tisztviselő, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A másik ok, a mely miatt nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, az a törvényhatósági tisztviselők ellátásának nagyon hiányos javítása, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Maga az előadó úr elismerte, hogy épen a megyei tisztviselőknél különböző megyékben egyenlő hatáskörrel bíró tisztviselők fizetései között a legnagyobb aránytalanságok uralkodnak, és épen előttem szólott Sréter Alfréd t. képviselő úr felolvasott adatokat, a melyek ezt illustrálják, de épen ezen adatok nem azok, a melyek a legnagyobb ellentéteket tüntetik ki. Én ugyanabból a forrásból kaptam az adatokat. Megírták nekem is, hogy az összes megyéket felszólították, hogy bocsássák fizetési adataikat rendelkezésre, és épen a legjobban dotált vármegyék nem bocsátották eollegájnk rendelkezésére ez adatokat. Azért azt hiszem, de tudomásom is van arról, sukkal kirívóbb ellentétek is vannak, mint a minőket Sréter Alfréd t. barátom itt felhozott. Szerintem e 10, helyenkint 12°/o-es emelés csak élesíti az ellentéteket. Ott, a hol jól vannak dotálva a felsőbb tisztviselők, a minimum már úgy is el van érve. A 23. §. azonban azt mondja: E dotatio első sorban az 500 frt minimum elérésére fordítandó, így hát a jobban dotált vármegyékben, a hol a felsőbb tisztviselők már most is magasabb fizetést kapnak, az összes tisztviselők dotatioja 10°/o-kal emeltetik; míg a hol a minimum nincs elérve, a hol tehát a felsőbb tisztviselők is kisebb fizetést kapnak, sokkal kisebb százalékos fizetés javításban fognak részesülni, mint a nagyobb fizetésű egyenrangú tisztviselők. Azt mondja az előadó úr, hogy itt az igazságosság útjában a megyék autonómiája áll. Ez nem így van, mert ha 10°/o dotatiot adhat a törvényjavaslat, és a 23. §-ban utasítást is adtak a dotatio hová fordítására nézve: ugyanazzal a joggal adhattak volna a szegényebb megyéknek 25°/o dotatiot is. Fentartom azonban magamnak, hogy e kérdésre majd a 23. §. tárgyalása alkalmával bővebben is rátérjek, s ezért most csak azt jelentem ki, hogy a törvényjavaslatot a felhozott okoknál fogva el nem fogadom, hanem hozzájárulok Horánszky Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés b l felől.) Molnár Antal jegyző: Farbaky István! Farbaky István: T. ház! Midőn tárgyalni kezdiük e törvényjavaslatot, mely a társadalom ép oly nagy számú, mint intelligens osztályának bajain akar segíteni, a mely nemcsak az állam funetioinak teljesítését, az állam akaratát végrehajtani van hívatva eszközölni, hanem in ultima analysi, az állam eszméjének zászlóját is hordozza, a nemzeti politika szolgálatában működik: azt hittem, hogy e javaslat, úgy, a mint beterjesztetett, általánosságban el is fog fogadtatni, és ha szükségesnek mutatkozik egyes intézke déseknek változtatása, az majd a részletes tárgyalás alatt foganatosíttitik. De a tapasztalás azt mutatja, hogy a javaslat épen a túloldalról alapjában meg lett támadva. Horánszky t. képviselő úr azt óhajtotta volna, hogy maradjon meg a rendszer, ugy, a mint most van, legalább ideiglenesen is a fizetésjavítás eszközöltessék percentualiter. Kívánta, hogy a, fizetésjavítás felűlről-lefelé progressive történjék. De bizonyos, hogy ezen eljárás által mindazon egyenlőtlenségek, mindazon aránytalanságok, melyek eddig fennállottak, eltüntetve nem lesznek. Elhiszem, hogy ily eljárás igen könnyen segített volna a bajon, s igen egyszerűen lett volna végrehajtható ; de hogy ez nem okozott volna rendszeres javítást az egész hivatalnoki karban s gyökeres reformot létre nem hozott volna, azt, úgy hiszem, tagadni nem lehet. Kiemelte a t. képviselőtársam, hogy lehetne ezt a czélt azáltal elérni, hogy minden egyes hivatalnoki állásnál egy stabilis összeggel javítanék a tisztviselők járandóságát. Kiemelte például, hogy 500 frttal lehetne minden egyes tisztviselő fizetését javítani. Megemlítette azt is, hogy ezáltal már magában véve eléretnék az a czél, hogy felülről lefelé progressiv javításban részesülnének a tisztviselők, Ezt elismerem a magam részéről is, mert ha veszszük, hogy valamely tisztviselőnek fizetése 5000 forint és 500 frt javításban részesül, az 10°/o nak fogna megfelelni, míg ellenben azon tisztviselőknél, kiknek fizetése 1000 frt, ez 50°/o-ot tenne
