Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

IBS. bmAjíws Mis lfWB február 9-én, esfltBrtökSn. 41 \ fogható alig fordul elő még olyan egetekben is midőn a házban nagymérvű pártpolitikai liarcz folyik. (Helyeslés a szélsnhalon.) Minek eleven jele és minő symptoma ez 1 Annak jele és symptomája, hogy ez a javaslat megelégedést szülni nem fog; ellenkezőleg az elégületlenség újabb tápot fog nyerni és engesztelhetlenné fogja tenni azon gyűlölséget, melyet bizonyos körökben a parlamentáris rendszer iránt már is éreznek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Áz a hivatalnok, a ki azt látja, hogy hangzatos Ígéretekkel existentiájának javítását hangoztatják s évek óta türelmesen vár, ha azt fogja tapasztalni, hogy ez merő szemfényvesztés és ámítás volt: elkeseredik s azt hiszi, hogy a rendszerben van a hiba és nem az emberekben, a kik ilyen ígéretekkel áltatták őt. (Úgy van! balfelöl.) Azok a határozati javaslatok, melyek itt a végett nyújtattak be, hogy a törvényjavaslat általánosságban utasíttassák el, — meg lehet, — nem fogják a képviselőház többségét megnyerni; van azonban egy dolog, a mi a mellett, hogy a törvényjavaslat általánosságban elfogad tátik is, még mindig a levegőben függ, mert az egész törvényjavaslat rendszerét és gerinezét érinti, s ez az, hogy ha már ezen rangkórsági intézményt, mint a hogy azt Eötvös Károly t. barátunk helyesen definiálta, törvényhozási nton decretálni akarjuk, vájjon helyes e és szabad e a bírákra és különösen a tanárokra nézve a rangfokozat azon mostoha nemét felvenni, a mely a bírói kar tekintélyét tönkre fogja tenni a nélkül, hogy existentiáján segítene. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Én azt hiszem, hogy azokat is, a kik egyébként általánosságban elfogadni óhajtják a javaslatot, azon helyzetbe kell juttatni, hogy azon kérdés felett, hogy vájjon a tanárokra és bírákra nézve fenn akarják e tartani a rangfokozatba osztás kérdését, vagy sem, lelkiismeretüket megnyugtathassák. (Egy hang a jobb Maion: Legyen díjfokosat!) Hiszen a százalékos fizetésemelés tulajdonképen díjfokozat, mert zalékos fizetésemelés természete és lényege, — ha szabad a közbeszólási így értelmezni, — épen a díjfokozat. (Hel esles a bal- és szélső baloldalon.) Sohasem volt, t. ház, indokoltabb, figyelem mel lenni arra, hogy az a tekintély, a melyet az állam organismusa a maga számára megkövetel, sértetlen épségben fentartassék, mint épen a bírói kar tekintélyénél. A bírói hatalom a maga összes functioiban annyira, megtisztelő, annyira kiemelkedő, annyira fontos és b'nyeges, hogy az a törvényhozó, a ki ezt a tekintélyt a legtávolabbról is sérti, és ez ellen vét, megingatja az állam alapintézményeit, ingataggá és roskadóvá teszi rövid idő alatt azt az alapot, a melyet magunk is fentartani kívánunk. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) A bíró Magyarországon egy felséges magasságban olyan megtiszteltetésben részesül, a minőben talán másutt sehol sem részesítik! A magyar hí ró ő Felségének, a magyar királynak nevében hozza ítéleteit; s így az a megtiszteltetés, melylyel a törvényhozás őt felruházta, a társadalmi tisztességnek oly fokára juttatja, melyen bátran megállhat, melyen megállnia kell, és a mely egyáltalában nem íüri meg azt, hogy egy monarchikus államban ő Felsége a király nevében ítélő bíró oly módon osztassék díj- vagy rangosztályba, hogy a VIII. rangosztályban levő törvényszéki bíró egy rangosztályba essék főkapitányi titkárral, detectiv felügyelővel, dohányjövedéki központi igazgatósági titkárral, adóhivatali pénztárnokkal, fővámszedővel, vám főellenőrrel, dohánybeváltási felügyelővel, dohánybeváltási kezelővel, dohányraktári gondnokkal, lottohívatali főnökkel és ellenőrrel, zálogházi aligazgatóval és ellenőrrel, (Derültség.) postatakarékpériztári segéd- pénztárossal, üvegtechnikai műhelyvezetővel, klinikai gondnokkal, (Derültség.) hogy a IX. rangosztályba sorozott albíró, a ki pedig ő Felségének, a magyar királynak, nevében szolgáltatja az igazságot, az ember a társadalom olyan rétegeivel soroztassék egy osztályba, a hol előrfordúl a rendőrségi levéltárnok, a rendőrségi oktató, a bélyegraktári gondnok, (Derültség.) a dohánygyári szertári kezelő, a dohánygyári gépész, a sótárnok, (Derültség bal felől) pénztárnok a budapesti állami hidaknál, révilleték szedő, és, — a mi különösen a jogászokat fogja érdekelni, — a zálogházi könyvelővel, és még ennél is fontosabb ékszerzálog őrrel. (Derültség a bal- és ssélsö baloldalon.) T. ház! Ez az intézkedés decompositioja a bírósági tekintélynek. Az a bíró, a ki ezzel a csoporttal egy rangosztályban szolgáltatja az igazságot; nem számíthat arra, hogy a társadalom részéről olyan magas megtiszteltetésben részesüljön, a mely őt jogosan megilleti. (Élénk eílemaonäások a jobboldalon. Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem is mulasztották el a bírák a törvényhozást erre figyelmeztetni. Nem pártérdek, nem politika beszél a bírák kérvényéből, hanem a sértett, s a féltékenyen őrzött bírói tekintély megóvása. Ezért azon férfiak közül, kikről a műveltséget, tisztességet a legmagasaid) fokban kell feltételeznünk, például a szatmári törvényszék bírái így jajdulnak fel a képviselőházhoz intézet kérvényükben (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Á magyar királyi bíróságok 20 éves fennállásuk alatt kétségbe nem vont tekintélyt és elismerést vívtak ki, s e bíróság megérdemli, hogy mint az állami hatalom egyik tényező eleme, ezen tekintélyében tnegóvassék; ez pedig 52*